Hónap: 2023. szeptember

Milyenek is vagyunk

Milyenek is vagyunk, vajon ismerjük magunkat,

valóban tudjuk, hol vannak önnön határaink,

és hallatjuk-e a bajban a szavunkat?

 

Fontos-e nekünk, hogy mások milyennek látnak,

és tiszta szívvel tesszük-e a dolgunkat mindig,

avagy félünk, hogy eljön a másnap?

 

Nyugodtan alszunk, hisz a lelkiismeretünk tiszta,

vagy álmatlanul hánykolódunk egész éjszaka,

mivel a nyugodt álom igencsak ritka?

 

Milyenek is vagyunk, becstelenek, becsületesek,

jószívűek, segítőkészek, netán igen rosszak,

precízek, pontosak, vagy felületesek?

 

Minderre a válasz biza nem egyszerű, sőt, nehéz,

ám meglehet, a választ nem is kell keresnünk,

hiszen az igazság, magától is benéz.

istockphoto 1243391323 612x612 1

Ki tudja

Ki tudja, meddig lehetnek velünk a szeretteink,

és meddig fogunk emlékezni majd reájuk,

vagy miket őriznek meg az emlékeink?

 

A szeretetünket sokszor nem tudjuk kimutatni,

s emiatt látszólag talán ridegnek tűnhetünk,

ám kérdés, hová fogunk így kilyukadni?

 

Addig kellene szeretnünk, s élnünk, míg lehet,

kedvesen cirógatnunk, gyengéden ölelnünk,

s átéreznünk, a lelkünknek ez mit is jelent.

 

Ki tudja, reánk mi vár, meddig is rójuk az utat,

mi mindent kell még tennünk és kibírnunk,

és mutat-e a sors, a legvégén kiutat?

istockphoto 1430107067 612x612 1

Őszi estéken

Őszi estéken, amikor fent ragyognak a csillagok,

s a Hold, kerekded arccal mosolyog közöttük,

itt, alant, a szellővel suhannak az illatok.

 

Még pompáznak a virágok és termés van bőven,

a fák ágai roskadoznak az almától, körtétől,

a természet szépsége páratlan az őszben.

 

Őszi estéken, amikor az élővilág nyugalomra tér,

s elcsendesedik minden, kialszanak a fények,

az álmok világa, ismételten új életre kél.

moon 1180345 1280

A rémisztő lábnyomok

A rémisztő lábnyomok félelemmel töltik el a lelket,

van közöttük kicsi, nagy és lúdtalpas lenyomat,

ám az ökolábnyom az, amely sikerre lelhet.

 

Félelmetes, hiszen ezt hangoztatja a tévé, s a rádió,

ne használj sok vizet, ne lépj ki a házadból sem,

ám meglepő módon, nem ezt súgja a ráció.

 

Ne járj autóval, csak a tömegközlekedés az, ami jó,

s a legapróbb rezdülésed is kárt tesz mindenfelé,

a kiváltságok sokasága, csakis az elitnek való.

 

Ne egyél állati fehérjét, hiszen finomabb egy bogár,

sem a gyümölcsök, sem a tej, nem neked valóak,

ha nem hiszed el, elnyel majd a sötét mocsár.

 

Ne fürödj, s ne moss, örülj, hogy egyáltalán élhetsz,

a készpénz nélküli világban csakis rab lehetsz,

bármennyire hitetlenkedsz, hiába kétkedsz.

 

Bűntudatot próbálnak kelteni, reszkessen az ember,

mivel csakis miatta van ilyen helyzetben a világ,

s amíg a fajtája él, a Föld nyugalmat nem lel.

 

A rémisztő lábnyomok ökoálmokat vetítenek elénk,

s eme álmokban már ökohullák vagyunk csupán,

ilyen hazug gondolatokat sulykolnak belénk.

sand 6605403 1280

Ki ne imádná

Ki ne imádná a filmek között a reklámokat nézni,

sőt, azok közben is, az izgalmas pillanatokban,

s ki tudna e csodás reklámok nélkül élni?

 

Van választék bőven, intimbetétek, banki hitelek,

luxus autók, gyógyszerek tömege, üdítőfélék,

s üdülésre váró hotelek, külföldi szigetek.

 

Édességek, mosógépek, mosogatók és televíziók,

vízhiánnyal riogatás, tusfürdők, borotvafélék,

az emberek csak ezért nézik a televíziót.

 

Műszaki cikkek, telefonok, mosószerek és sörök,

kártyás fizetések, vitaminok, immunerősítők,

immáron a vízcsapból sem a víz csöpög.

 

Ki ne imádná mindezeket megtekinteni százszor,

sokszor még az álmok világát is megzavarják,

hát létezhet ennél gyönyörtelibb mámor?

istockphoto 1433320756 612x612 1

Az élet nem egy álom

Az élet nem egy álom, nem volt az és nem is lesz,

szinte minden napunkat mások osszák be,

s így a sors, sokszor keserűvé tesz.

 

A legszebb éveink gyorsan elszállnak a semmibe,

s mire észbe kapnánk, már túlontúl késő,

rájövünk, nem jutottunk semmire.

 

Eközben elkopik a testünk és megfárad a lelkünk,

a vágyaink, a terveink elhagynak minket,

s nem sikerül önmagunkra lelnünk.

 

Az élet nem egy álom, sokkalta inkább rémálom,

amelyben kevés a jó, a szép és az öröm,

eltűntek, a végzetbe vivő sétányon.

say goodbye 2890801 1280

A legrosszabb napszak

A legrosszabb napszak, a reggel, mikor ébreszt az óra,

s álmatagon, félkábán, keserűen ébred az ember,

tudván, hogy nem számíthat semmi jóra.

 

Lassan feláll és felfrissülésre a fürdőszoba felé baktat,

nem érti, nem képes felfogni, miért bünteti a sors,

s miért van az, hogy hétköznapok vannak.

 

A munka már régóta ássa a sírját és majd bele is teszi,

tenni ellene mégsem tud, nincs igazán választása,

s emiatt az örömét eme világban nem is leli.

 

A legrosszabb napszak, a reggel, tönkreteszi az álmot,

ez csupán a nyugdíjig lesz így, ha azt eléri valaki,

ám addig az élet, jócskán beszedi a vámot.

clock 3142561 1280

Álmodozni a sötétségben

Álmodozni a sötétségben, amikor a Hold is alszik,

nem túl jó, a csillagok sem ragyognak odafönt,

és az elmékben valami furcsa vihar zajlik.

 

Rémálmok gyötrik a lelkeket, félelmet gerjesztve,

izzadtságtól tapadtan remegnek az alvó testek,

s menekülnének már mindebből fejvesztve.

 

Álmodozni a sötétségben, bizony keserű álmodás,

és persze mindez igen jó az éjszaka rémeinek,

melyeknek a mi létünk, egy rémes látomás.

istockphoto 1140559997 612x612 1

Rózsaszirmok hullanak alá

Rózsaszirmok hullanak alá, bekacsintott az ősz,

a Nap is mosolyog az ég varázslatos kékjében,

s a melege kellemes, nem kegyetlenül bősz.

 

Megjött a nyugalom évszaka, csendesedik a táj,

még virítanak a virágok, a termés kint alszik,

és a természetre, az állatokra, pihenés vár.

 

Rózsaszirmok hullanak alá, s a remény útra kel,

erővel feltöltődve járja a vidéket, s a várost,

és segít ott, ahol reá várakozó lelkeket lel.

rose 5740957 1280

Egyszer mind elmegyünk

Egyszer mind elmegyünk oda, hol a nyugalom örök,

s ama helyen rátalálunk majd a lelki békénkre,

ott senki nem kiabál és semmi nem zörög.

 

Szabadok leszünk végre, s a csillagok között járunk,

nem cipelünk terheket, gondokat, fájdalmakat,

és egy varázslatos, csodás világra találunk.

 

Egyszer mind elmegyünk, s visszük az emlékeinket,

visszük, mit a szívünk magában rejtett mindig,

a titkainkat, a vágyainkat és a reményeinket.

astronomy 1867616 1280
Kiss Gyula versei
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.