Hónap: 2020. december

A sötétség szörnyei

A sötétség szörnyei biza régóta várnak,

s barlangjuk mélyén kitörésre vágynak.

Barlangjuk nem látható világi szemnek,

s magukat vélik istenek fölötti szentnek.

 

Kezdetektől fogva átjárja őket a gonosz,

utánuk semmilyen erő sohasem nyomoz.

Hiszik, nekik bármit és mindent szabad,

bár a kezükhöz oly sok hitványság tapad.

 

Uralni szeretnék a bolygó minden lényét,

félretéve a galaktikus törvényeknek létét.

Természetesnek gondolják az uralmukat,

remélve, ezért is megkapják a jutalmukat.

 

A jutalmukat, amely kizárólag nekik jár,

lényegtelen, hogy másoknak nagyon fáj.

Hitük megerősíti önnön borzalmas létét,

maguk alá gyűrnék a világ összes népét.

 

A sötétség szörnyei reánk halált hoznak,

kegyetlenségük okán nem visszakoznak.

Legyőzni őket nehéz, s szinte lehetetlen,

ám azért a remény talán nem tehetetlen.

predator 53e0d7404d 1280

Csillogó szemek

Csillogó szemek, ragyogó mosoly,

az arc olykor a fáradságtól komoly.

Vágyak bíbor tüze lobog az éjben,

lángolva izzik egy esti forró kéjben.



Felszabadít a mámor, ellazul a test,

gyönyörben úszva ér véget az est.

Pihentet az alvás, lenyugszik a lélek,

azt suttogja, ebből még sokat kérek.



Másnap pihenten és nyugodtan ébred,

mosolyog rád, ha mindezeket kétled.

Felszabadultan kezdi a napot reggel,

mikor a csendet megzavarja a vekker.

68f0d2f23bfdbb0760792171880b55c4

Hópihék szállnak

Hópihék szállnak a hideg, jeges, decemberi éjben,

s érzelmek sokasága kavarog odalent a mélyben.

A mélyben, ahová év közben bezárta őket a szív,

s honnan a Karácsony ragyogása sokukat előhív.

 

A szeretet melege suhan át a fenyők ágai között,

s a Hold mosolya csillámlik, eme havas táj fölött.

A domboldalon álló házikó kéményéből füst száll,

bent, a szoba sarkában, gyönyörűen díszített fa áll.

 

Kandallóban ropog a tűz, a lángok táncot járnak,

s a falakon sejtelmesen a díszek árnyai szállnak.

A fenyő alatt kis gazdáikra vár a csomagok sora,

valamennyi e mai kora estén, titokban került oda.

 

Középen, díszesen terített asztal a vendégeit várja,

a rajta található étkek sokasága elég is lesz mára.

A villódzó gyertyafények ma fogócskát játszanak,

a húsok, saláták, sütik sűrűjében jobban látszanak.

 

A szomszéd szobában izgatottan vár három gyerek,

kicsik, szemük csillog, s pirospozsgás arcuk kerek.

Az ajtónál állva feszülten figyelnek minden neszre,

s hallani vélik, mintha kint a Jézuska jönne-menne.

 

Egyszer csak csengő hangja szólal, s az ajtó nyílik,

e csilingelő hang gyorsan elér a három apró szívig.

Anya és apa átöleli őket, s együtt asztalhoz ülnek,

szépen falatoznak és a zene igen kellemes a fülnek.

 

Miután jóllaktak, az ajándékozás perce elérkezett,

a csomagok kibontásában hat kis kéz segédkezett.

Meglepett arcok, s harsány, vidám gyermeki kacaj,

nagy az öröm, a boldogság, idén is, akárcsak tavaly.

 

Hópihék szállnak apró gyémántként, oly békés a táj,

az állatok is odúikban pihennek, erre egyik sem jár.

Szeretetteljes az éjszaka, nagy a nyugalom, a csend,

a kis család az igazak álmát alussza immáron, bent.

letoltes 5

Szokások és népek

Életutak, szokások és népek,
mind megannyi, változatos képek.
Rendszerek, hitek és vágyak,
érzelmek, melyek sokszor fájnak.

Népcsoportok, tabuk, elzártság,
gyakorta nő a gyűlölet, s az elszántság.
Étvágy, gyötrődés és félelem,
a világon egyre kevesebb az élelem.

Némely csoportok önként véreznek,
amíg mások folyton éheznek.
Vallási okokból sokan böjtölnek,
a gazdagok viszont mindig dőzsölnek.

Ma már az is böjtöl, aki nem akar,
hiszen az emberfaj sötét titkot takar.
E titok neve, kapzsiság és hatalom,
melyeket támogat az önkényuralom.

13 09 18 47769 2

Az őszinte szeretet

Süvít a szél, a fenyvesben a hideg ellenére is élet neszezése hallik,
a fák ágai között, a talajon és a föld alatt is mozgás zajlik.
Hiúz puha mancsaival lépked a friss hókupacok között,
hócipős nyúl, életét féltve rejtőzik egy szikla mögött.

Odúk rejtekében mókusok szundítanak, éléstáruk tele,
makkok, mogyorók halmaza, a telet ki is húzzák vele.
Cinkék dideregve ehető magvakat keresnek a bokrokban,
számtalan madárfaj osztozik sanyarú sorsukban.

A magasban varjú károg, körözve lesi a kietlen tájat,
figyelmét nem kerüli el lenti hajsza, amelytől ételt várhat.
Hisz farkasok hajszolnak egy szarvast, mely már alig bír futni,
a falkának csak egy célja van, gyorsan élelemhez jutni.

A hódvárban kellemes a meleg a tó jege alatt,
az idén az építkezéssel a hód család jól haladt.
Két vízi patkány is befészkelte hozzájuk magát,
s mindkettő a hódok faágaival tömi tele a hasát.

Pár kilométerrel arrább emberi kéz alkotta faház látszik,
bent a kandalló ropogó tüze mellett egy aprócska gyerek játszik.
Nagyobbacska testvére a fenyőfa díszeit rakosgatja fel a fára,
hiszen a Télapó kit nagyon várnak, ideígérkezett mára.

Apu a díszítésben segít neki, majd fát hoz be a tűzre,
a várakozás izgalma hozza valamennyiüket tűzbe.
Anyu jobbnál-jobb ételeket készít, lesz mit enni este,
a kisebbik fiú a nap folyamán gyakorta a pulykasültet leste.

Mindent megtesznek, hogy az ünnepük szép legyen,
apa az erdő állatainak is hordott szét szénát a hegyen.
Csinált madárházikókat, melyeket kitett élelemmel telve,
segítve az állatvilágot, bennük őszinte örömét lelve.

Végre meg van terítve. A karácsonyi díszeken gyertyák fénye villog,
az asztalnál ülve mindnyájuk szemében a szeretet csillog.
Odakint hullni kezdett a hó, bagoly suhan az éjen át,
a Hold ezüst fénye megvilágít minden bokrot, s az összes fát.

christmas, snow, winter

Kandallóban ropog a tűz

Kandallóban ropog a tűz, gyertyafény világít,
az asztalon lévő ételek sokasága már elámít.
A fenyőfa zöld ágain vígan csillognak a fények,
a rajtuk csüngő díszek nagyon-nagyon szépek.

Odakint fújdogál a szél, szerte hordja a havat,
varjú károg a faágon. amoda meg róka szalad.
A Hold fényesen ragyogva járja útját az égen,
állatok menedéket keresnek az éjszakai télben.

Idebent kellemes a meleg, halkan szól a zene,
a szoba ajándékokkal, szívünk áhítattal tele.
Karácsony van. Átjárja lelkünket a szeretet,
mindenki megtette másokért amit lehetett?

Legyen valaki társaságban, vagy akár egyedül,
kedvességre és szép szavakra vágyik legbelül.
Amennyiben ehhez ölelés is társul, a szív repes.
Az ember legyen boldog, elég ha a táj jeges!

bank, christmas, light

Reklámok hada

A munka után hazatér a kimerült

ember, remélve, hogy otthon

majd nyugalomra lel.



A hétköznapok stresszel teltek,

kiölik a lelket. Fárasztanak

és bágyasztanak.



Délután elvégzi teendőit a ház

körül, majd jöhet a vacsora,

s a pihenés, aminek örül.



Bekapcsolja a televíziót a szobába

menve, s bizakodik, hogy kedvére

való műsort talál benne.



Sajnos hamar rádöbben tévedett,

de nagyot. A reklámok tömege

efelől kétséget sem hagyott.



Bárhová is kapcsoljon, perceken belül

mosópor, bank, fogkrém kerül elé

a filmeken felül.



Ömlik a gyógyszer a csatornákon át,

s ezeken felül illatszereket és intim

betéteket is szép számmal lát.



Mosoly rögzítés, autócsodák, ételek,

ruhák, tisztítószerek és lakásnéző,

ezektől őrül meg a tévénéző.



Legtöbbször már reklámokat vágnak be

a mondatok, sőt a szavak között, hiszen

az a lényeg mindenek fölött.



Nem számít a néző, nem számít semmi,

a filmek, a tudomány, a mesék világa!

Ez ellen mit lehetne tenni?



Úgy dönt, hogy nem gyarapítja számtalan

baját, kikapcsolja a tv-t, ezzel elzárva

a reklámok hadát.

48266759 284509055747452 8714876341691875328 n

Fújdogál a szeretet szele

Fújdogál a szeretet szele,

s fagyos hópihék szállnak,

a tél reményekkel van tele,

most szebb napok várnak.

 

Közeleg a Karácsony napja,

igaz béke és nyugalom árad,

az élet az időt rövidre szabja,

nem emel senkinek sem gátat.

 

Az otthonokat öröm járja át,

ki-ki kiteszi a szívét, s lelkét,

mindenki szebbet, jobbat lát,

feldíszíti lakását, házát, kertjét.

 

Harsány gyermekkacaj hallik,

s ölelések nyugtatják a lelket,

főzések és sütések ideje zajlik,

mindenki nyugalomra lelhet.

 

Meghittség uralja a napokat,

a rossz visszavonul egy időre,

elnyomja a szépség a bajokat,

megismétlődik mindez jövőre.

79540061 506707806860908 6110591048809971712 n

Egykor rég

Egykor rég egy sötét repedésből,

a sziklák mélyéről előtört az élet,

s lassan csordogálva indult útnak,

erejét keresve a jelennek, múltnak.

 

Patakként indult, folyó lett belőle,

magával sodort amit csak lehetett,

ereje nőttön-nőtt, mosta a partokat,

megvívta a mindennapi harcokat.

 

Hatalmassá szélesedett a világban,

erőteljes zúgása nem ismert határt,

lerombolt minden akadályt útjából,

sehol nem talált nyugalmat, hazát.

 

Idővel lassult, hordalékkal telítődött,

áramlása zavarosan kavargott tova,

örvénye tajtékosan habozva forgott,

érezte innen már nincs visszaút soha.

 

Tudta közeleg a vég, bármerre is tart,

hömpölygése szennyes szürkévé vált,

esélye, hogy ifjabb, nagyobb legyen,

nem maradt és egykori álma elszállt.

 

Iszaptól terhesen vonszolta magát,

erőtlenül elfolydogált a kanyonba,

ott nem talált mást, csupán a halált,

végzete elvitte a galaktikus vadonba.

1 600 x 450 8

Minden embernek van egy életútja

Minden embernek van egy életútja, s vele együtt célja,
ez bizony akkor is igaz, ha mindezektől el is tér néha.
Valóra váltani az álmokat! Ez az óhaj mindenkiben él.
Függetlenül attól, hogy az álmodozó sok mindentől fél.

Dönteni mindig kell, kisebb, vagy nagyobb dolgokban,
ennek eredménye megmutatkozik az emberi sorsokban.
A jövő állandóan mozgásban van, s meg sohasem áll,
ki időben változtat, arra lehet, hogy egy szebb élet vár.

images 2
Kiss Gyula versei
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.