Hópihék szállnak a hideg, jeges, decemberi éjben,
s érzelmek sokasága kavarog odalent a mélyben.
A mélyben, ahová év közben bezárta őket a szív,
s honnan a Karácsony ragyogása sokukat előhív.
A szeretet melege suhan át a fenyők ágai között,
s a Hold mosolya csillámlik, eme havas táj fölött.
A domboldalon álló házikó kéményéből füst száll,
bent, a szoba sarkában, gyönyörűen díszített fa áll.
Kandallóban ropog a tűz, a lángok táncot járnak,
s a falakon sejtelmesen a díszek árnyai szállnak.
A fenyő alatt kis gazdáikra vár a csomagok sora,
valamennyi e mai kora estén, titokban került oda.
Középen, díszesen terített asztal a vendégeit várja,
a rajta található étkek sokasága elég is lesz mára.
A villódzó gyertyafények ma fogócskát játszanak,
a húsok, saláták, sütik sűrűjében jobban látszanak.
A szomszéd szobában izgatottan vár három gyerek,
kicsik, szemük csillog, s pirospozsgás arcuk kerek.
Az ajtónál állva feszülten figyelnek minden neszre,
s hallani vélik, mintha kint a Jézuska jönne-menne.
Egyszer csak csengő hangja szólal, s az ajtó nyílik,
e csilingelő hang gyorsan elér a három apró szívig.
Anya és apa átöleli őket, s együtt asztalhoz ülnek,
szépen falatoznak és a zene igen kellemes a fülnek.
Miután jóllaktak, az ajándékozás perce elérkezett,
a csomagok kibontásában hat kis kéz segédkezett.
Meglepett arcok, s harsány, vidám gyermeki kacaj,
nagy az öröm, a boldogság, idén is, akárcsak tavaly.
Hópihék szállnak apró gyémántként, oly békés a táj,
az állatok is odúikban pihennek, erre egyik sem jár.
Szeretetteljes az éjszaka, nagy a nyugalom, a csend,
a kis család az igazak álmát alussza immáron, bent.
