Süvít a szél, a fenyvesben a hideg ellenére is élet neszezése hallik,
a fák ágai között, a talajon és a föld alatt is mozgás zajlik.
Hiúz puha mancsaival lépked a friss hókupacok között,
hócipős nyúl, életét féltve rejtőzik egy szikla mögött.
Odúk rejtekében mókusok szundítanak, éléstáruk tele,
makkok, mogyorók halmaza, a telet ki is húzzák vele.
Cinkék dideregve ehető magvakat keresnek a bokrokban,
számtalan madárfaj osztozik sanyarú sorsukban.
A magasban varjú károg, körözve lesi a kietlen tájat,
figyelmét nem kerüli el lenti hajsza, amelytől ételt várhat.
Hisz farkasok hajszolnak egy szarvast, mely már alig bír futni,
a falkának csak egy célja van, gyorsan élelemhez jutni.
A hódvárban kellemes a meleg a tó jege alatt,
az idén az építkezéssel a hód család jól haladt.
Két vízi patkány is befészkelte hozzájuk magát,
s mindkettő a hódok faágaival tömi tele a hasát.
Pár kilométerrel arrább emberi kéz alkotta faház látszik,
bent a kandalló ropogó tüze mellett egy aprócska gyerek játszik.
Nagyobbacska testvére a fenyőfa díszeit rakosgatja fel a fára,
hiszen a Télapó kit nagyon várnak, ideígérkezett mára.
Apu a díszítésben segít neki, majd fát hoz be a tűzre,
a várakozás izgalma hozza valamennyiüket tűzbe.
Anyu jobbnál-jobb ételeket készít, lesz mit enni este,
a kisebbik fiú a nap folyamán gyakorta a pulykasültet leste.
Mindent megtesznek, hogy az ünnepük szép legyen,
apa az erdő állatainak is hordott szét szénát a hegyen.
Csinált madárházikókat, melyeket kitett élelemmel telve,
segítve az állatvilágot, bennük őszinte örömét lelve.
Végre meg van terítve. A karácsonyi díszeken gyertyák fénye villog,
az asztalnál ülve mindnyájuk szemében a szeretet csillog.
Odakint hullni kezdett a hó, bagoly suhan az éjen át,
a Hold ezüst fénye megvilágít minden bokrot, s az összes fát.
