zűrzavar Archívum - 2 / 3 oldal

Tündérország veszte gyorsan közeleg

Tündérország veszte gyorsan közeleg a sok butaság miatt,

az emberi hiszékenység és a félelem a táptalaja ennek,

s a sötétség erői, egyáltalán nem izgulnak emiatt.

Persze, hogy nem, hiszen pont ők okozzák ezt a zűrzavart,

ők rombolták szét az egykori Meseország régi világát is,

és hoztak a békesség nyugalmába vihart, s zivatart.

Elpusztítanak mindent, ami valaha jó volt, szép és szabad,

ami valaha is örömöt okozott, vidámságot, boldogságot,

s el akarják törölni az ég kékjét, a kellemes nyarat.

Tündérország veszte gyorsan közeleg, s a tündérek sírnak,

fejüket lehajtva szomorkodnak, amiért oly tehetetlenek,

és amiért a földi gonosszal, egyelőre nem bírnak.

A zsinóron rángatott bábok világa

A zsinóron rángatott bábok világa zűrzavaros és sötét,

a legtöbb figura szánalmas, torz, s nagyon esetlen,

eme helyen senki nem találja a bölcsek kövét.

A zsinóron rángatott bábok világa oly szemfényvesztő,

a darabok, amelyekben játszanak, előre tervezettek,

és bármit is adnak elő, az mind megtévesztő.

Zűrzavar és káosz

Zűrzavar és káosz uralja a mindennapok perceit,

emberek milliói rettegnek, s bizonytalanok,

közben rájuk hárítják a világ terheit.

Szemfényvesztés zajlik, a homály egyre csak nő,

nehéz átlátni a sötétség szövevényes hálóján,

amit a láthatatlan kezek sokasága sző.

Zűrzavar és káosz fojtogat mindent, főleg a létet,

s ha az emberiség nem képes magához térni,

a végzet az asztalra teszi az utolsó tétet.

Eltévelyedve az úton

Eltévelyedve az úton, bolyong az egyszeri ember,

lassan fogalma sincsen már semmiről sem,

s éppen ezért lelki nyugalomra nem lel.

Annyi információ bombázza az elméjét naponta,

hogy egyszerűen nem fogja fel, mit kellene,

s pont ezért van mindig sarokba szorítva.

Nem képes rátalálni a Napra, az esőfelhők fölött,

és nem látja meg éjszaka a telihold ezüstjét,

ahogy az igazat sem, a hazugság mögött.

Eltévelyedve az úton semmi nem jó, vagy tiszta,

minden zűrzavaros, ködös, homályba vesző,

és az elvesztett esély biza nem tér vissza.

Amíg végleg leszáll az éj

Amíg végleg leszáll az éj, nem maradt sok idő,

a Nap utolsó sugarainál feldereng a múlt,

s az érzések hulláma biza jó hírvivő.

A lelkek hárfáján a zűrzavar és a káosz játszik,

a szívek verik az ütemet, az ész hegedül,

s eme zenemű történelemmé válik.

Egykoron, ha eljut valakihez ez a zenei dráma,

bizonyára fel sem fogja majd, amit hall,

s nem érti meg, az élet milyen drága.

Amíg végleg leszáll az éj, addig lehet remélni,

azután minden esély a sötétség fogja lesz,

és azt senki nem szeretné megélni.

Hálóval körbefogva

Hálóval körbefogva vergődnek a halak rettegve,

s bármerre is próbálnak kitörni a hálóból,

nem juthatnak vissza a tengerbe.

Minden oldalról folyamatosan szorosabb a háló,

egyre nagyobb a zűrzavar, nagyobb a káosz,

s ez a helyzet már a húsukba vágó.

Meg sem próbálnak kitörni, pedig küzdeni kéne,

ugyanis a fojtogató háló néhol már szakadt,

s ha áttörnék, nem kerülnének jégre.

Hálóval körbefogva nincs jövőjük, sem múltjuk,

nem mások, mint felhasználható áldozatok,

s így, csak a sütőbe vezethet az útjuk.

Elmebaj

Elmebaj mindaz, ami újabban a világban történik,

káosz és zűrzavar van kialakulóban mindenütt,

s a sötétség gonosz ereje erősen örvénylik.

Eleddig minden normálisan működött mindenhol,

az emberek tették a dolgukat, ahogyan kellett,

s voltak jó napjaik, pihenő idejük mindenkor.

Nem volt feszültséggel, s gyűlölettel teli a levegő,

az öröm, a boldogság, a vidámság, magától jött,

és nem volt ennyi menekülési utat kereső.

Manapság azonban a könyörtelenség ereje pusztít,

szembeállítja a rokonokat, a legjobb barátokat,

s mindenkit árulásra, önmegtagadásra buzdít.

Folyamatos a mérgezés a levegőben, az ételekben,

ahogyan a vízben is és mindenben miben lehet,

s hihetetlen a visszafejlődés az értelemben.

Mindennaposak a veszekedések, a meg nem értés,

a háttér nagyon ügyesen manipulálja az elmét,

s így kihalóvá lesz majd az emberi érzés.

Kényszerítéssel és fenyegetéssel mulat a hatalom,

totális az elnyomás, a megfélemlítés az eszköz,

s nemsokára vér folyhat a termő talajon.

Elmebaj, hová is jutott az emberiség és mivé vált,

egy maroknyi pszichopata elveheti a jogokat,

egy maroknyi, amely pusztít, gyilkol, s árt.

A szívben rejtőző érzelmek

A szívben rejtőző érzelmek figyelnek és várnak,

olykor türelemmel, máskor pedig feszülten,

de mind a kitörés lehetőségére vágynak.

Eleget voltak már bezárva, nagy bent a zűrzavar,

lassan felőrlődnek a terhektől, s csatát vívnak,

előkerül a furfang, netán a csűr-csavar.

Hamarosan felizzanak és nem bírnak magukkal,

nem mehet ez így tovább, túlontúl fárasztó,

a nyíltság az, mi leszámolhat a bajukkal.

A szívben rejtőző érzelmek feltörnek a mélyből,

s megmutatják az igazi mivoltukat, énjüket,

hiszen bőven kijár nekik is a fényből.

Soha nem tudhatjuk

Soha nem tudhatjuk, hogy pontosan mit hoz a jövő,

mikor láthatjuk a szeretteinket majd utoljára,

és azt sem, a sors mekkora egy cselszövő.

Nem láthatjuk előre az életünk folyamának irányát,

az érzelmeink zűrzavarát, a sejtelmes szerelmet,

és önmagunk megismerésének a hiányát.

Nem számíthatjuk ki sajna a reánk váró csapásokat,

a lelkünket feldúló tragédiákat, a félelem fokát,

és sokszor rettegve feszegetjük a határokat.

Nem készülhetünk fel a váratlanra és a döbbenetre,

a boldogságra, a szeretetre, az őszinte örömre,

s a lelkünk sosem lesz kész a szörnyetegre.

Soha nem tudhatjuk, mikor is találkozunk a halállal,

vagy mikor jön elébünk a remény, a vágyakozás,

és meddig küzdhetünk még eme talánnyal.

Zűrzavaros érzelmek

Zűrzavaros érzelmek, s állandóan lobogó tűz,

csalódások és az elvesztéstől való félelmek,

ez mind a keserűség, s a bánat útjára űz.

Akaratlan érintések, átgondolatlan pillanatok,

ösztönös megnyilvánulások igen gyakorta,

és szívek, amelyek élvezik e pillanatot.

Árulkodó testbeszéd, ámító szavak, s mosoly,

a belülről fakadó színtiszta érzések tömege,

s ím a lélek önmaga csapdájában fogoly.

Zűrzavaros érzelmek és el nem érhető álmok,

olyannyira áhított ölelések, édes keserűség,

a sors bizony esetenként nagyon álnok.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31