Saját alkotásaim
A testünk a miénk, a lelkünk ugyanúgy,
saját létéről mindenki dönthessen maga,
milyen jogon uralhat bennünket akárki,
s dönti el, hogy csakis neki lehet szava?
Milyen jogon uralnak minket zsarnokok,
s kényszerítenek reánk gyilkos mérgeket,
s miképpen tiltják meg az értelem szavát,
elhallgattatva a valóságot és a tényeket?
A testünk a miénk, szabadnak születtünk,
a lelkünk egyedi és velünk együtt pusztul,
érzékeny, sérülékeny, nagyon sokat retteg
és a megsemmisülést szánják neki jussul?
Tönkretett életek, széthullott családok,
s egymásra uszított emberek garmada,
értelem ellen való, elnyomó szabályok,
s mételyező mérget szétszóró armada.
Hamis illúziót tápláló, hazug emberek,
megvásárolt, s népeket irányító körök,
nem is kellenek ide immáron heckerek,
az emberi kapzsiság, s gonoszság örök.
Megtévesztés, szemfényvesztés, halál,
mindezek sajna mindennaposak lettek,
s az értelmes réteg kiutat nehezen talál
és hiábavalónak tűnnek az igazi tettek.
Az agymosás szennyes árja nem kímél,
bepiszkítja a legtisztább és legjobb utat,
megtéveszt, megmérgez, s ha kell elítél,
folytonosan egy valótlan világot mutat.
Tönkretett életek, megnyomorított idő
és lelketlen zsarnokok gyilkos uralma,
ha a gonosz győz, nem marad hírvivő,
s a gyávaságnak a pusztulás a jutalma.
A sötétség kora reánk települ,
a vég elől senki nem menekül.
Manapság gonosz idők járnak,
sötét árnyak lelkünkbe vájnak.
Folytonosan félelmet keltenek,
a dolgok egy irányba lejtenek.
Vírusként növekszik a rettegés,
állandósult a hazugság, tettetés.
Zsarolják, s fenyegetik a népet,
jó testvérek közzé vernek éket.
Szétforgácsolnak sok családot,
s előkészítik a halotti palástot.
Eme világon túl sok az ember,
s jókora részük többé nem kell.
A homály háttere felfedi magát,
elhallgattatja az értelem szavát.
A hatalomért bármire képesek,
a világ minden pénzére éhesek.
Leigáznák a Napot és a Holdat,
aki élve marad, chipet hordhat.
Ez maradna az utókorra végleg,
a szabadság létezhetne, névleg.
Gyermekek, s unokák sírhatnak,
amiért ily örökséggel bírhatnak.
A remény biz haláltusáját vívja,
az igazságot a mélyből előhívja.
Kettejükre véres küzdelem vár,
addig, míg a sötétség kora lejár.
Jó ideje, hogy áll már a bál,
s mindenki egy ritmusra jár.
A Globál Bend adja a zenét,
nem véletlenül kapta nevét.
Mindig is a háttérből játszik,
arcuk fényben sosem látszik.
Kötelező tananyag kottájuk,
senki nem szólhat hozzájuk.
Aki az ütemükre nem járja,
az nagy eséllyel megbánja.
Mindegy mily sértő e zene,
a hallás nem a tánc feltétele.
A táncosokat maszk takarja,
bár legtöbbjüket ez zavarja.
Hazug álarc biz valamennyi,
szeretnének már hazamenni.
Ám nincsen vége a zenének,
tovább kínlódnak szegények.
A maszkjuk nem segít nekik,
legyenek ők bármily zsenik.
A zenészek a világot akarják,
s érte táncosaikat kifacsarják.
Azok sajnos már alig állnak,
mégis az új kottákra várnak.
Amíg álarcukat le nem vetik,
addig a háttér akaratát teszik.
A bálnak akkor jön el a vége,
mikor a földre csapják végre.
