Saját alkotásaim
Az emberek békésen megférnének a világon, ha hagynák,
ha nem szítanák érdekkörök a feszültséget folyvást,
és a rosszat nem mindig a kisemberek kapnák.
Nem bántaná senki a másikat, mivel nem is lenne érdeke,
és senki nem törődne azzal, hogy ki, miket csinálhat,
ha nem lenne a hatalom elnyomó kényszere.
Az emberek békésen megférnének a világon, akár örökre,
amennyiben mindenki élhetné a saját mindennapjait,
és nem akarna a gonosz háborút, mindörökre.
Minek is örüljünk? Talán a forró levegőnek,
amely árt a növényeknek, az állatoknak,
a felnőtteknek és a csecsemőknek?
A sok rossznak, mely naponta kínoz, gyötör,
tönkreteszi a megszokott életünket most,
és csak egy vár reánk, a sírgödör?
A rengeteg aljasságnak, amit reánk öntenek,
nem kímélve senkit, soha és semmikor,
s mindig a fejünk felett döntenek?
Az állandó hazugságok árjának, amely butít,
kiöli az elmét, az értelmet és a lelket is,
s folyamatosan egymás ellen uszít?
Minek is örüljünk? Egy jogok nélküli létnek,
melyben bármikor eltiporhatnak minket,
tényleg ez kell a hiszékeny népnek?
Hangyák végveszélyben, valahányan csak vannak,
bármerre is járjanak a járataikon keresztül,
mindenfelé gyilkos mérgeket kapnak.
Hiába léteznek rengetegen, s hiába nagy az erejük,
nem képesek összefogni a megmaradásukért,
és emiatt egyre fogy a hatalmas seregük.
Miközben uszítás által egymást gyilkolják és ölik,
nem veszik észre a rejtőzködő ellenségeket,
akik az eddigi jó életüket kerékbe törik.
Hangyák végveszélyben, szűkösre szabott idővel,
s miután új és újabb mérgeket szórnak rájuk,
nem lesz sok gondjuk a közelgő jövővel.
A halálunkat akarják mindenképpen, bármi áron,
körmönfontan adagolják a hazugságaik sorát,
és nyújtják a kínt, hogy az sokáig fájjon.
Elhitetik, hogy csak jót akarnak a Föld népeinek,
és közben bezárnak, egymás ellen uszítanak,
s fittyet hánynak az igazság tényeinek.
Éjjel, s nappal propagálják a gyilkot, a mérgüket,
s a luciferánus, gonosz körök kiszolgálásával,
jócskán kamatoztatják a véres pénzüket.
Statisztikákat hamisítanak, megmentőt játszanak,
ám valójában lelketlen, s aljas féreg az összes,
bármennyire is jónak, rendesnek látszanak.
Elveszik a született jogokat, a szabadságot leölik,
és semmiféle reményt nem hagynak táplálni,
mindazokat, kik ellenállnak, biz megölik.
A halálunkat akarják, mégis lehet másabb a vége,
ahhoz azonban küzdeni kellene az életünkért,
s felébredni az egész emberi fajnak végre.
Válaszút előtt áll oly rengeteg ember,
a zsarnokság elől menekvést nem lel.
Folyamatos a fenyegetés, s a zsarolás,
nem sokat segít az időhúzás, habozás.
Hazugság árad a nap minden percében,
nagy törést okozva mindenki lelkében.
Gyötrik az elmét, s felőrlik az idegeket,
semmivé teszik az elért szép sikereket.
A gonosz szolgái nem kegyelmeznek,
s minden ellenállót megfegyelmeznek.
Nekik csak a pénz számít, s a hatalom,
általuk senki, sohasem élhet szabadon.
Meggyilkolnak nőt, férfit és gyereket,
elveszik tőlük a megmaradt kenyeret.
Igába hajtják, szolgájukká teszik őket,
és kiiktatják hamar a legöregebb főket.
Megosztják a népet, egymásra uszítják,
az igazi szépséget ocsmányra csúfítják.
Felperzselik a még megmaradt zöldet,
s ha kell, felrobbantják az egész Földet.
Míg uralmuk tart, egy csíra sem marad,
és az egykori élet a végzete felé halad.
Akik kábán és aléltan hiszik szavaikat,
bizony ugyanúgy elveszítik a javaikat.
Válaszút előtt áll most az egész világ,
s ím feleslegessé váltak az önző viták.
Harc nélkül elhal a remény és az esély,
és sajnos most igen komoly a veszély.
