Saját alkotásaim
Nyugodalmas éjszakákon, amikor világít a Hold,
s körötte fényesen ragyognak a csillagok,
az alvó világ nem is olyan zord.
Mindenfelé békesség árad, s a félelem is lepihen,
a nyugalmat változatos álmok színesítik,
s talán hihetetlen, de van ilyen.
Nyugodalmas éjszakákon az élet szépnek látszik,
s miközben baglyok suhannak csendesen,
a Hold fénye az ablakokon játszik.
Egy pihentető nap mindenkire ráfér nagyon,
sőt nem is egy, hanem annak sokszorosa,
és nem is kell hozzá irdatlan vagyon.
Elég hozzá egy állatkerti látogatás néhanap,
esetleg egy kellemes séta a természetben,
és ehhez szükségtelen nagy pénzalap.
Ott vannak az élmények, az igazi nyugalom,
a szépség, a különlegesség, az érdekesség,
és senkit nem gyötör majd az unalom.
Egy pihentető nap, amely hihetetlenül ritka,
mégis képes megsokszorozni a reményt,
s pont a különlegességében van a titka.
A kerek arcú Hold az útját mosolyogva járja,
s csillagokkal körülvéve ragyog az éjben,
hisz tudja, őt sok aludni vágyó várja.
Bepillant, s bekacsint szinte minden ablakon,
mosolyogva szökdel az esti felhők között,
a mai este játszadozni kiváló alkalom.
A kerek arcú Hold fényesen tündököl az égen,
szép álmokat és reményt sugall amerre jár,
s így emlékeznek reá, oly sok mesében.
Csillagfényes estéken, mikor a Hold magasan jár,
csilingelő madárdal hangjait viszi a szellő,
s az élővilág pihentető nyugalomra vár.
Lassan elcsitulnak a neszek, a zörejek és a zajok,
a legtöbb ember hazatér, eleget szorgoskodtak,
s álomra hajtják a fejüket kicsik, nagyok.
Csillagfényes estéken útjukra indulnak az álmok,
s miközben csodás helyekre viszik az alvókat,
az éjben szentjánosbogarak ropják a táncot.
Az álomvonat zakatol és sok szépet mutat,
amit az elme éber állapotában elnyom,
azon titkok között kutatja az utat.
A lélek alvás közben feltárja amire vágyik,
elővarázsol olyasmiket, amik izgatják,
s olyankor felhőtlenül játszik.
A fantázia szabadon, korlátok nélkül repül,
bárki bőrébe belebújhat éjszakánként,
s a végén mindig a jó kerül felül.
Az álomvonat zakatol, átszáguld az életen,
s pihenteti a testet, miközben ellazítja,
ám reggel megállni kénytelen.
Oly rövid a hétvége, s annyira sebesen telik,
szinte még fel sem ébred az ember reggel,
a gondolata máris a hétfőre esik.
Gyorsan suhannak a percek, s elrepül az idő,
a tervek, a programok elillannak rögvest,
és alig marad belőlük hírvivő.
Oly rövid a hétvége, valódi pihenésre kevés,
mindig akad tennivaló ha kell, ha nem,
s élvezetnek marad egy jó evés.
Egy pihentető éjszaka annyira jót tud tenni,
s nem vetekedhet vele biz a világon semmi.
A szép álmok a fáradt elmét megnyugtatják,
s azt, ki álmodik, az ismeretlenbe eljuttatják.
Egy pihentető éjszaka mindenkinek az álma,
éjjelente újra pislákol a reménynek a lángja.
Amíg alszunk, a lelki szemeinken át látunk,
és mindennap a következő éjszakára várunk.
Egy pihentető alvás olyan sok mindennel felér,
a fantáziavilág megelevenedik minden éjjel,
és varázslatos, csodás történetekről mesél.
A tudat ellazul és szabadon járja önmaga útját,
igen gyakran felidézi a régi szép emlékeket,
sokszor újraértelmezve a jelenét, múltját.
Eközben a test csak fekszik, nem ura magának,
tehetetlen és gyakorta szinte bénának tűnhet,
ám álmában ellenáll gondjának, bajának.
Egy pihentető alvás megnyugtathat, erőt adhat,
s szebbé teheti a világot, bármilyen is legyen,
általa bárki ismételten új reményt kaphat.
Egy jó alvás igazi gyógyír lehet mindenre,
ellazíthat, a szervezet védővonala harcol,
s az álmok világa belelát mindenbe.
Azt is látja, ami meg sem történt sohasem,
és a fantáziák varázslatos helyeire repít,
hőssé tehet a magasban, s odalent.
Izgalmas kalandokra csábít el minden este,
s mint malacok a szalmában, úgy alva,
jól pihenhet az ember fáradt teste.
Egy jó alvás száz ébrenléttel is simán felér,
meseszép vidékeken szárnyalhat a lélek,
s éjjelente újabb történeteket mesél.
Pihentető nyugalom, ami igen ritka, oly kevés,
s annyira nehéz rátalálni a rohanó világban,
pedig a hatása az életre igencsak mesés.
Az elme rendkívül túlterhelt, s szinte fuldoklik,
elszívja az energiáját a folyamatos félelem,
s ettől a reménybe vetett hite is haldoklik.
Az értelem, amely egykor magas szinten állott,
igen nagy mértékben lesüllyedt a tudatlanba,
ahol szinte nullává és semmivé mállott.
Az ész már láthatatlan a végzet sötét viharában,
egyre kevesebbszer tűnik fel a homályból,
s nagyon szenved az elárvult igazában.
Pihentető nyugalom, a fáradt lélek áhított álma,
és sok alvás, ahol az álmok birodalmában,
kis időre teljesülhet a szívnek a vágya.
