Saját alkotásaim
Az ég drágakövei fennen ragyognak az égen,
mint apró és szikrázó gyémántok sokasága,
amik szétszóródtak az éjszakai szélben.
Látványuk varázslatos, titkok sokaságát rejti,
jótékonyan hat a szívre, ahogy a lélekre is,
s igazi erejüket csak kevés ember sejti.
Az ég drágakövei tükröződnek a szemekben,
sejtelmesen cirógatva a vágyak sokaságát,
s reményt mutatva az égi jegyekben.
Szeretet és megértés nélkül nem lehet béke,
s nem lehet küzdeni összefogás nélkül,
hisz akkor ennek a világnak vége.
Segítőszándék nélkül igen nehéz célba érni,
mivel egymagában mindenki csak vad,
amelyet a vadász igyekszik utolérni.
Ölelések nélkül a szív biza másként dobog,
a lélek pedig a szakadék mélyére kerül,
s ott zavarodottan össze-vissza forog.
Szeretet és megértés, álmok és vágyakozás,
szerelem, barátság, s őszinte érzések,
ezek nélkül hiábavaló a fáradozás.
A bennünk élő emlékek erősebbek e napokban,
jobban felkavarják valamennyiünk vérét,
s tisztelet árad kicsikben, nagyokban.
Eltávozott szeretteink már a végtelenben élnek,
nem fáj semmijük, nem kell aggódniuk,
és ezután soha, senkitől nem félnek.
Nem terhelik őket a gondok, a bajok, s az élet,
nem szenvednek a gonosztól, a gyűlölettől,
s nem hálni jár vissza beléjük a lélek.
Megszabadultak bajaiktól, s a világ gondjaitól,
nem érzik az egyre növekvő feszültséget,
s egyikük sem mesél saját gondjairól.
Hullanak a színes őszi falevelek, zörög az avar,
s lassan elbúcsúzik a lemenő Nap e helytől,
idén sokkal több sírt látott, mint tavaly.
A bennünk élő emlékek cirógatják a szívünket,
és miközben gyertyák gyúlnak a sötétben,
mélyen gyászolva hajtjuk le a fejünket.
Melyiket válasszuk, a halált, vagy az életet,
a szenvedést, a kínokat, s a gyötrelmeket,
esetleg a vidám, boldog és szép éveket?
A gyűlöletet, az irigységet, s a kapzsiságot,
az örökös sötétséget, az ármányok sorát,
vagy az értelmet és egy szebb világot?
A közönyösséget, az árulást, s a durvaságot,
egy csodás, élőlényekkel teli zöld bolygót,
vagy inkább egy élettelen pusztaságot?
Az utálatot, a lenézést, a lelkek rombolását,
netán a szeretetet, a nyugalmat, s a békét,
amelyek legyőzik a gonosz tombolását?
Melyiket válasszuk, önmagunk valódi énjét,
amelyik gondoskodó, féltő és segítőkész,
vagy énünk idomított, rabszolga lényét?
Mindenki fél valamitől, még ha le is tagadja,
a csalódástól, a viszonzatlan szerelemtől,
és a kudarctól, ami magával ragadja.
A becstelenségtől, a hitványságtól és a bútól,
a kirekesztettségtől, a kizsákmányolástól,
s attól, hogy letér egyszer az igaz útról.
A fájdalomtól, amely folyton gyötri a lelkét,
a betegségektől és a hazugságok sorától,
tudva, így elősegíti a sötétség tervét.
A veszteségektől, amik kivéreztetik a jelent,
a soha meg nem bocsátható tévedésektől,
melyek többsége utolsó esélyt jelent.
A számkivetettségtől, az aljas korlátozástól,
a kötelező mérgektől, a fenyegetettségtől,
és a durva, erőszakos kíváncsiságtól.
Mindenki fél valamitől, mi fogságban tartja,
és egész életútját behálózhatja a rettegés,
amíg a fejét örök álomra nem hajtja.
Milliárdnyi szív és ugyanannyi lélek retteg,
ki van szolgáltatva a sötétség erőinek,
amely nem marad soha veszteg.
Ellenkezőleg, a világra teljes erőből támad,
bevet mindent a gonosz céljai eléréséért,
és az emberiség megismeri az árnyat.
Az árnyat, mely eltakarja a Napot az égről,
és aki félelmében a mocsárba süllyed,
az nem bukkan fel többé a mélyből.
Semmi nem lesz ugyanolyan, mint valaha,
kialszik a remény egykor ragyogó fénye,
s mindenkit elvisz a csinált nyavalya.
Milliárdnyi szív vágyja a békét, az igazat,
ezen iszonyú időszakot azok élhetik túl,
akik bátrak, becsületesek, s igazak.
A végtelen sorozat régóta megy a tévén,
a címe: Hazugságok csapdájában,
s mindenki megdöbben a végén.
Ugyanis olyasmit kap eme sorozat által,
ami sokkolóan fog hatni az életére,
és amitől a lelke nem szárnyal.
Ellenkezőleg, törött szárnyú madár lesz,
s égető fájdalom kínozza a tagjait,
megfélemlíti a legapróbb nesz.
A végtelen sorozat hipnotizálja a nézőit,
s engedelmes szolgákká teszi őket,
kiiktatva a reményt a végsőkig.
Testi hibák és lelki sebek, égető fájdalmak,
a szív mélyén rejlő izzó titkok sokasága,
senki nem kíván magának fájdalmat.
A sebezhetőséget mindig nehéz elleplezni,
előbb-utóbb úgyis előbukkan váratlanul,
s úgy nehéz a gondokat jól elrendezni.
A tiszta érzések ritkák, mint a gyémántok,
épp ezért az értékük is felbecsülhetetlen,
sajnos azonban vannak még rémálmok.
Testi hibák és lelki sebek, parányi remény,
belülről emésztő tűz, elérhetetlen álmok,
ez az élet bizony rettentően kemény.
Elszálló pillanatok, megismételhetetlen percek,
varázslatos érzések, szívdobogtató remények,
és szerencsés esetben megvalósuló tervek.
Mindezek éltető erővel bírnak testre és lélekre,
s még amikor nem is válnak valóra az álmok,
akkor is erőt adhatnak hosszú évekre.
Elszálló pillanatok és a mélyben lapuló parázs,
féltve őrzött titkok kavalkádja az éjszakában,
s megannyi élmény, mielőtt jön a kaszás.
Iszonyat mennyit szenved az ember életében,
rettenetes forróság kínozza, gyötri a testét,
s annak a hatása nem marad észrevétlen.
Töménytelen munka, s teendő terheli a vállát,
alig van szabadideje, amikor pihenhetne,
és sokszor kimerülten elhúzza a száját.
Az életét szabályok, s tiltások sora korlátozza,
nem szabad ezt, tilos amazt és így tovább,
a napjait nem önmaga kormányozza.
Mikor odáig jutna, hogy a szeretteivel legyen,
már szinte romokban hever a lelki állapota,
s csak alig több, mint egy tetem.
Iszonyat mit kell elviselni és kibírni a halálig,
mennyi fájdalom, s bánat nehezíti az útját,
amíg roncsként eljut az utolsó határig.
