jó Archívum - 5 / 5 oldal - Kiss Gyula versei

A szívek rejtekében

A szívek rejtekében él még a jó, s a szép,

és amíg él, addig nem hallhat ki egy nép.

Amíg létezik a szeretet és fontos az igaz,

az ölelések sokasága az embernek vigasz.

Míg az álmok tudnak igazi reményt adni,

biz nem fog a sors senkit magára hagyni.

A vágyak szárnyalnak, a lelkek repesnek,

s örömöt hoznak felnőttnek, s gyereknek.

A szívek rejtekében felgyúlhat újra a fény,

hiszen az ember egy érző élőlény, ez tény.

Karácsony estéjén főképpen fontos a lélek,

s ilyenkor megbékélésre várnak, kik élnek.

Rövid mese

Rövid mese születik abból, ami jó és igaz,

sajna ez bizony senki számára nem vigasz.

Mi is a jó? A szeretet, a béke, a nyugalom,

és mikor senkit nem ölhet meg az unalom.

Jó még a család, az összetartozás, az öröm,

a becsület, a tisztesség is belül van e körön.

Jó a segítőszándék, a tisztelet, az elismerés,

s az önmagunk hibáira rávilágító felismerés.

Jó, hogy sokféle állat, s növény él a Földön,

s hogy mindannyian osztozhatunk a zöldön.

Igaz az, ami a valóságot tükrözi, s nem csal,

aki méltón harcol a szeretteiért, míg meghal.

Igaz az adott szó, s a tiszta, önzetlen ölelés,

az emlékek sora, miket nem lep el a feledés.

Rövid mese származik eme rongy világból,

bizony az ember nem igen tanul a hibákból.

A Szép és a Jó

A Szép és a Jó az idők kezdete óta rótták az utat,

igyekeztek mindenfelé segíteni az embereket,

s megmutatni a fájdalomból vezető kiutat.

Olyan sokszor szereztek vidámabb napokat nekik,

s bírták felhőtlen kacajra a kicsiket, nagyokat,

és azok érezték, tudták, hogy értük teszik.

Szebb, s jobb életet biztosított a jelenlétük szerte,

örömmel teltek a szívek, amerre csak jártak,

és ebben mindkettőjük igazi örömét lelte.

Teltek-múltak a hónapok, az évek, s az idő haladt,

kettejük párosa eljutott a legapróbb tanyára is,

és egy-két jó szavuk mindenkinek maradt.

Egy sötét éjszakán azonban szörnyű vihar támadt,

dühöngött a szél, zengett, s villámok cikáztak,

mindenfelől a szenny és a mocsok áradt.

A Szép és a Jó fuldoklott a mocsokban, s kimerült,

megpróbáltak a felszínen maradni oly sokáig,

sajnos azonban ez már soha nem sikerült.

Álomvilágba menekülve

Álomvilágba menekülve, vidámabb az élet,

s felszabadultabb, örömtelibb minden lélek.

Nyugodtabban telhetnek az unalmas napok,

s szabadként élnek az emberek, nem rabok.

Nincsenek rémálmok, s nincsenek félelmek,

szívből jönnek az őszinte és tiszta érzelmek.

Szeretet hatja át a napok valamennyi percét

és bárki valóra válthatja régi álmait s tervét.

Álomvilágba menekülve nem rémít a rossz

és nem teljesíthetetlen a célokig tartó hossz.

Sokkalta szebb a világ, ragyogóbb az ég is,

a jó szándék láthatatlan, s valóságos mégis.

Az emberek kedvesebbek, ölelésre készek,

s igazi boldogságban telnek a csodás évek.

A jónál csak jobb jöhet, bármit lehet merni,

a fantázia birodalmában egyet lehet, nyerni.

A Rossz és a Jó harca

A Rossz és a Jó harca szakadatlanul folyik,

küzdelmük örök, az idők végéig tart,

erejük azonban lassan fogyik.

Változó sikerrel vívják a csatáikat naponta,

néha görcsösen egymásba fogódzva,

s olykor-olykor csak nyafogva.

Mindkettőnek megvan a maga háttér serege,

mely őket szolgálva, értük esküt téve,

megteszi azt, ami saját szerepe.

Mikor összecsapnak, kardjuk pengéje villan,

s a páncéljukon ragyogó Nap fénye,

minden mozdulatuknál csillan.

A Rosszat a sötétség növekvő ereje táplálja,

s amíg a Jó lassan elfeledetté válik,

a gonosz a lapjait számlálja.

A Rossz és a Jó harca a vége felé közeledik,

mindkettő a döntő ütközetre készül,

pajzsuk, páncéljuk töredezik.

Érzik, s tudják, hogy már nincs kiút innen,

végleg el kell dönteni, hogy ki győz,

más lehetőség nincsen.

Igen nehéz, s gonosz időket élünk

Igen nehéz, s gonosz időket élünk,

immáron maga a létezésünk a tét,

sajnos joggal van is mitől félnünk,

hiszen veszélybe került biza a lét.

Ám most tegyük félre a félelmet,

azért se rettegjünk, s ne adjuk fel,

éljünk át minden valós érzelmet

és akkor a lelkünk nyugalmat lel!

Hasson át minket a jó és a szeretet,

öleljük keblünkre családunk tagjait,

tegyünk másokkal valami kegyeset,

s talán felfedhetjük a sorsnak lapjait!

A Karácsony legyen boldog, békés,

szívünket járja át a melegség ereje,

a jó győzelme ne is lehessen kérdés,

s ne hasson reánk a sötétség deleje!

Igen nehéz, s gonosz időket élünk,

meg kell tanulni küzdeni, de hamar,

az igazság ereje van íme mivélünk,

legyen az életünk bármilyen fanyar!

Megfogalmazás kérdése

Hogyan lehet a jót rossznak,

a rosszat pedig jónak láttatni,

mindent homályba borítani

az utolsó fákat is kivágatni?

Elhallgattatni az igaz szavát,

dicsőíteni mi gyilkos, álnok,

mindenkit rabszolgává tenni,

míg el nem hallnak az álmok?

Megnyirbálni a mondandót,

letagadni az eltitkolt világot,

terjeszteni a sötétséget, posványt,

sárba tiporni megannyi virágot?

Agymosottá tenni a népeket,

elérni, hogy feladják a hazájuk,

eltörölni a saját történelmüket,

elhitetni, otthonuk nem a sajátjuk?

Ez megfogalmazás kérdése csupán,

a butítás módja a szavakban rejlik,

a sötétbe taszítás mindaddig tart,

míg az igazság többé fel sem sejlik.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30