A Sötétség mélyén

Ragyog a Nap és égető a melege,

azonban közel a Sötétség serege.

Beborul az ég, szürkülve támad,

mindenfelől a gonoszsága árad.



Nézi a Fényt, amint vidáman száll,

reménykedik, hamar a helyére áll.

Lépre csalja mézes mérget kínálva,

mindeközben a létét, magát bírálva.



Amint fogságba ejti, nagyon örül,

s hitvány zsarnokként veszi körül.

A Sötétség mélyén elhal a remény,

legyen bármily fiatal, vagy kemény.



Rabként élve, a Fény mindezt érzi,

ám az indítóokot sehogyan sem érti.

Mikor rájön végre, összeszedi magát,

harcolni kezd és megnyeri a csatát.

38532467 203528903845468 4073654202537082880 o

Mi is a vírus?

Egyes tudósok szerint élettelen,

mások szerint élő, s érdektelen.

Számtalan formája él és létezik,

gyakran igen váratlanul érkezik.

 

Nevének jelentése latinul méreg,

megtalálható mindenben e féreg.

Sejtes élőlényekben szaporodik,

bennük ezerszámra gyarapodik.

 

Változatos az alakzata, parazita,

az élővilág számára biz haramia.

Sokat szándékosan hoztak létre,

velük az embereket csalják lépre.

 

A cél, népeket pánikban tartani,

éjjel és nappal csak erről hallani.

A félelmet és a rettegést fokozni,

s mindenkinek fájdalmat okozni.

 

Biztosítani a sötét háttér uralmát,

s védeni eddigi életük nyugalmát.

Átrendezni a világot, s elnyomni,

ezt nem szabad senkinek felfogni.

 

Felszámolni az országok határát,

elhidegíteni az emberek családját.

Maszkkal zárat tetetni a szájakra,

megsemmisítő csapást a vágyakra.

 

Rémületben tartani öreget, fiatalt,

s bezáratni majd minden hivatalt.

Ketrecbe zárni az értelmet végleg,

meghagyni a demokráciát névleg.

 

A szabadság jogát is megszüntetni,

s aki ellenáll példásan megbüntetni.

A védőoltásukat kötelezővé tenni,

engedelmességből leckéket venni.

 

Hozzáférni bárki adataihoz, bárhol,

a régi álmok kora, a becsület távol.

Bemocskolni az igazat, jót, szépet,

felállítani egy hazug, s álnok képet.

 

Sötétbe borítani az utcákat, tereket,

szolgává tenni férfit, nőt, gyereket.

Az emberi faj nagy részét kiirtani,

s magát a gondolkodást is betiltani.

 

Nos, mi is a vírus? Már nem talány.

A természetes velünk él, hal, parány.

Az ember által készített az fegyver,

melytől senki nyugodalmat nem lel.

virus, microscope, infection

Maszkos Hazugság

Az ősidők elején, vulkánok lábánál,

megszületett a Hazugság a sötétben,

akkortájt még nem volt jobb nálánál,

vihar idején érezte magát fölényben.

 

Fölényben az összes élővel szemben,

valamennyivel, mi csak létezni mert,

éjjel és nappal is fürdött a szennyben,

tetteiben mindenkor nagy örömre lelt.

 

Az idő múltával rohamosan fejlődött,

egyre magabiztosabban rótta az útját,

bizonytalanságban biz nem vergődött,

még nem fedezte fel igazán a múltját.

 

Járta a világot, megismerte az embert,

csetlését, vergődését, kínjainak sorát,

manipulálhatóbb fajra ennél nem lelt,

időnként megállt, lemosni az út porát.

 

Egyszer csak útjába került az Igazság,

ellenszenvesnek találta az első perctől,

sejtette, ezután nem lesz sok vigasság,

azonban nem óhajtott eltérni a tervtől.

 

A tervtől, amelyet annyira dédelgetett,

istenként uralkodni, hiszen az neki jár,

önmaga hatalmában nem kételkedett,

az Igazság léte viszont a számára fáj.

 

Folyamatosan küzdöttek egymás ellen,

fegyverszünet igencsak ritkán adódott,

nem tűrte, hogy ellenfele fogást leljen,

vereség esetén fájón nagyot csalódott.

 

Manapság rendkívül megnőtt az ereje,

fontos támogatókat gyűjtött maga köré,

sokakat agymosottá tett gyilkos deleje,

rohammenetben került mindenki fölé.

 

Az Igazsággal kiélesedett harcot vívott,

alantas módszerei révén fölénybe került,

önnön pusztító erejében igencsak bízott,

a bánatok, gyötrelmek tengerébe merült.

 

Maszkot kényszerített az összes szájra,

sunyin röhögve nézte az ostoba nyájat,

tetteit soha, semmikor meg nem bánja,

az Igazság a visszavágásra sokat várhat.

people, wearing, the masks

Izzó láva

Gonosz Sötétség uralja a világot,

hatalma nagy a háttérből irányít,

elsorvaszt minden jót, s virágot,

a Nap is az engedélyével világít.



Megmérgez minden tiszta folyót,

bekebelezi a bennük lévő halat,

penészessé teszi az összes bogyót,

lerombolva zúz szét oly sok falat.



Barlangba zárja a világító fényt,

megpróbálja eloltani az izzó tüzet,

ki akarja pusztítani a legtöbb lényt,

s csírájában elölni a fejlődő rügyet.



A Hold is kényszerpályára kerül,

egyre haloványodik sápatag arca,

kínlódásában ugyancsak kimerül,

ám még folyik az igaz fény harca.



Sziklák repedéseiben nő a nyomás,

a Sötétség serege valójában gyáva,

e sereg számára nincs újabb dobás,

hisz végre feltör a mélyből a láva.

lava, stromboli, volcanic

Véres szárnyak

Az időtlen idők sűrű fátyolán át,

felderengenek a múltnak árnyai,

a Sors biz kiutat nem igazán lát,

már kinyíltak a Végzet szárnyai.



A történelem vihara ím tombol,

villámok cikáznak a sötét égen,

míg minden jót le nem rombol,

addig őrjöng a Végzet az éjben.



Gyűlölet, gonoszság kíséri útján,

vérszag és a halálnak szele száll,

lenne mit takargatni a múltján,

azonban ő újabb áldozatra vár.



Vértől csatakos mindkét szárnya,

végleg le akar számolni a Sorssal,

a vég beteljesítése minden vágya,

biztos benne, hogy végez a kórral.



A Sors azonban összeszedi magát,

kitartó, hisz éltetik az igaz vágyak,

el kell pusztítani a Végzetet magát,

s vele pusztulnak a véres szárnyak.

sunset, dusk, lightning

A tüzes kard

Igaztalan igaz gyötri a világot,

s pusztítja a számtalan virágot.

Valótlan való gyilkolva rombol,

az alja nép folyton csak tombol.



Rettegésben tartó erőszakhullám,

átgázol a szinte számtalan hullán.

A meggyalázások végtelen sora,

iszonyat, de nem érnek véget soha.



Barbár hordák nevetve vonulnak,

egyáltalán nem segélyre szorulnak.

Elfoglalni mennek mások hazáját,

s kibővíteni gonosz államuk határát.



A tüzes kard megjelenik az égen,

lesújt a hitvány férgekre az éjben.

Az igaz, tiszta lelkek ereje táplálja,

a sötét erők végső perceit számlálja.



103577

A sas szemei

Hegyek orma fölött repül a sas,

alant háború, éhínség és halál,

egyre gyakrabban sújt le a vas,

nem számít, hogy kit mikor talál.



Felülről szép a Föld buja zöldje,

nem látszanak a véres patakok,

egyre nagyobb a hitványak földje,

szaporodnak a gyilkos csapatok.



A gonosz határok nélkül hódít,

kizsákmányolva mindent, mi él,

mézes szavaival naponta bódít,

ármánykodása újfent erőre kél.



Hiszékenyek hajlonganak félve,

nem látják az előttük álló valót,

gyáván, s rettegve néznek félre,

holott eltiporhatnák a gaz csalót.



A sas szemei tisztán ragyognak,

miközben egyre magasabbra száll,

látja a végét a nyugodt napoknak,

bolygójára a végső pusztulás vár.

eagle, fly, bird

Kavargó sötétség

Egykor létrejött az értelem,

gyorsan fejlődött és remélt,

úgy tűnt, övé lesz a végtelen,

karanténba zárták szegényt.



Csalódva kínlódott magában,

a kavargó sötétségbe zárva,

gyötrődött a hazug világban,

önmaga visszatérésére várva.



Ám minél erősebben lázadt,

annál jobban szűkült a tere,

az egészbe nagyon belefáradt,

hitte, a gonosz leszámol vele.



Feltört a butaság a mélyből,

izzó lávaként ömlött a világra,

irtott, gyilkolt csupán kéjből,

halált hozott az összes virágra.



Az értelem fuldokolva harcolt,

a butaságtól szenvedett nagyon,

az idő porába emlékeket karcolt,

érezte, fellázad majd egy napon.

volcano, lava, flowing

Legyen nyugalom!

Nyugalomra vágyik a világ,

elege van a harcok sorából,

nem kellenek a sunyi viták,

kiábrándult a sötét korából!

 

Hiányzik a szeretet és a béke,

nem kell a szenny, s gyűlölet,

hagyják az embert élni végre,

térjen vissza varázs, bűvölet!

 

Ragyogjon újfent a megértés,

a megnyugvás, ölelések kora,

sokszor jobb lesz a megérzés,

a hamisságot űzzük el tova!

 

Nem hiányzik semmi, mi ártó,

a feszültség maradékából elég,

az értelemre mindez oly bántó,

az aljas réteg a pokolban elég!

 

Nem kell a félelem, a rettegés,

a pánikkeltés, a ketrecbe zárás,

nem kell a manipulált tettetés,

bizony nem hiányzik a bántás!

 

A vírus sem, a maszk sem kell,

ahogyan a hazugság sem, soha,

békességet a lelkünk akkor lel,

mikor a rossz száműzetik tova!

tree, lake, reflection

A szellő útja

Csodásan ragyog a Nap,

kékben pompázik az ég,

a szellő szárnyakat kap,

s lágyan suhan, mint rég.



Ősidők óta járja az utat,

bepillant minden résbe,

állandóan keres és kutat,

nem találja helyét mégse.



Mindig csodálta a Földet,

lenyűgözte az élővilága,

szívből imádta a zöldet,

az volt az ő igazi világa.



Virágok illatát fújta tova,

figyelte az állatok életét,

nem nyugodhatott le soha,

míg megkerülte a féltekét.



Az emberi faj titkait leste,

besurrant oly sok ablakon,

olykor tetten érte az este,

ám nem láthatta pamlagon.



Manapság rossz a kedve,

bármerre jár gyilkot talál,

hűsíti ugyan az esők nedve,

ám terhük újabban a halál.



Chemtrailtól bűzös a levegő,

terjeng a rák rothadó szaga,

sárgul már a legtöbb legelő,

az emberi faj a bűnös maga.



Gyilkosok szóratják a mérget,

saját fajtájukat gonoszul irtva,

lélektelen, hitvány kis férgek,

gazdagodnak a bolygót kiirtva.



A szellőnek elege van ebből,

visszasírja a régi szép múltat,

vérzik szíve számtalan sebből,

mielőtt lepihen, mérgesen fújtat.

sway, breeze, wind
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.