gonosz Archívum - 25 / 30 oldal

Senki által

Senki által megválasztott gonosz kör,

a világ népeinek az elpusztítására tör.

Ámítás, irritáló, hazug reklámok sora,

az embereket nem hagyja békén soha.

Zúgó folyamként ömlik majd a méreg,

amíg övéké nem lesz az utolsó kéreg.

A Föld teljes egészére igényt tartanak,

s addig sokakat önpusztításba hajtanak.

Nem számít öreg, fiatal, szép, s beteg,

a lényeg az, pusztuljon az embersereg.

Mégpedig mielőbb, nem fognak várni,

s nagyon gyorsan eredményt kell látni.

Egymásra uszított balgák bégető nyája,

az elvakult gyűlölettől egymást bántja.

Holott, ha a csekélyke értelem győzne,

nem lenne mindenki könnyen legyőzve.

Senki által megválasztva, az a kör álma,

s ellenállás nélkül teljesülhet is a vágya.

Más lesz majd a világ, s alig marad élő,

ez a rémálom be is teljesedhet, az a félő.

A Lelkiismeret

A Lelkiismeret az emberiséggel született,

velük kelt, feküdt, megtette amit lehetett.

Így ment ez évezredeken, s korokon által,

nem fordult volna Ő a becsületnek háttal.

A történelem során gyakorta szólalt meg,

tisztességes volt, s nem maradt utána heg.

Sokakat térített le a sötétségnek az útjáról,

gyakorta hozott fel példát önnön múltjáról.

Ám eljárt felette az idő, mely hitvány lett,

s újabban büntetlenné vált sok gonosz tett.

Egyre kevesebbekre tudott szavaival hatni,

mégsem akarta az embert pusztulni hagyni.

A Lelkiismeret immár haldoklásba kezdett,

látja, s érzi jól, hogy ez a vég, nem a kezdet.

Elkezdődött ím a terv, a programozott halál,

ebből kiutat sajnos a Lelkiismeret nem talál.

Igen nehéz, s gonosz időket élünk

Igen nehéz, s gonosz időket élünk,

immáron maga a létezésünk a tét,

sajnos joggal van is mitől félnünk,

hiszen veszélybe került biza a lét.

Ám most tegyük félre a félelmet,

azért se rettegjünk, s ne adjuk fel,

éljünk át minden valós érzelmet

és akkor a lelkünk nyugalmat lel!

Hasson át minket a jó és a szeretet,

öleljük keblünkre családunk tagjait,

tegyünk másokkal valami kegyeset,

s talán felfedhetjük a sorsnak lapjait!

A Karácsony legyen boldog, békés,

szívünket járja át a melegség ereje,

a jó győzelme ne is lehessen kérdés,

s ne hasson reánk a sötétség deleje!

Igen nehéz, s gonosz időket élünk,

meg kell tanulni küzdeni, de hamar,

az igazság ereje van íme mivélünk,

legyen az életünk bármilyen fanyar!

A sötétség szörnyei

A sötétség szörnyei biza régóta várnak,

s barlangjuk mélyén kitörésre vágynak.

Barlangjuk nem látható világi szemnek,

s magukat vélik istenek fölötti szentnek.

Kezdetektől fogva átjárja őket a gonosz,

utánuk semmilyen erő sohasem nyomoz.

Hiszik, nekik bármit és mindent szabad,

bár a kezükhöz oly sok hitványság tapad.

Uralni szeretnék a bolygó minden lényét,

félretéve a galaktikus törvényeknek létét.

Természetesnek gondolják az uralmukat,

remélve, ezért is megkapják a jutalmukat.

A jutalmukat, amely kizárólag nekik jár,

lényegtelen, hogy másoknak nagyon fáj.

Hitük megerősíti önnön borzalmas létét,

maguk alá gyűrnék a világ összes népét.

A sötétség szörnyei reánk halált hoznak,

kegyetlenségük okán nem visszakoznak.

Legyőzni őket nehéz, s szinte lehetetlen,

ám azért a remény talán nem tehetetlen.

A szeretet lángja

A szeretet lángja oly halovány és sápadt,

gyéren pislákol a sötétben, nagyon fáradt.

Az ereje elhagyta, a gonosz, gyilkos ködben,

s megérezte az ármány erejét mindeközben.

Elkedvetlenedett a sok rossztól, amit látott,

s hiába parázslott benne a jó meleg, fázott.

Megdöbbent, hogy ennyire el tudták feledni,

s vele együtt az álmokat, vágyakat is temetni.

A szeretet lángja csalódott, reményét vesztette,

hisz a világ ezúttal önmagát koporsóba fektette.

Karácsony jő. Legyenek a lelkek bezárva bárhol,

a szívük ereje táplálja és ő újfent erősen lángol.

Ébredj világ!

Ébredj világ, mert nem sokáig teheted,

a sötét erők leszámolnak majd teveled!

Álmaidat félelem, s rettegés lengi körül,

hiszékenységednek a gonosz háttér örül.

Elpusztítják eddigi valód, békés életed,

a zsarnoki uralmat hamarosan félheted.

Szabadságod eltiporják az idők végéig,

s a híred soha nem jut el a világ széléig.

Nem fogsz emlékezni ki voltál egykor,

minden gondolatra jut majd egy cenzor.

Megtagadod az egykori tetteid, s léted,

minden pillanatban a végtől kell félned.

Félhetsz is joggal, mert be leszel oltva,

csontvázadat bizony berakják a polcra.

Írmagod sem marad eme galaxis szélén,

kik mindezt kitalálták röhögnek a végén.

Ébredj világ! Ébredj, de nagyon gyorsan,

különben ott találod magad a porban!

S onnan szinte lehetetlen lesz felállni,

mivel a végzetedet nem tudod lerázni.

Ébresztő Remény!

Ébresztő Remény! Eleget aludtál!

Sajnos nekünk túl sokat hazudtál.

A sötét erők jócskán megvezettek,

tudván, veled bármit megtehetnek.

Szertefoszlattak az ármányaik által,

elaltattak pénzzel, ékszerrel, bájjal.

Eladtad a lelkedet, s eladtad magad,

miközben arannyal tömted a hasad.

Persze a dőzsöléstől álmatag lettél,

s az emberekért semmit sem tettél.

Nem érdekeltek, hisz ők szegények,

uraltak a negatív tettek, szeszélyek.

Holott arra születtél, hogy jót tegyél,

ne ellenség, hanem támasz, jó legyél.

Mióta szemet hunyva őket elhagytad,

a hazug és áruló jelzőket megkaptad.

Ébresztő Remény! Térj észre végre!

A világot hozd ki a sötétből a fényre!

Légy a lelkek támasza újfent, ismét,

többen várnak reád, mint azt hinnéd!

Hajdanán a tarka réten

Hajdanán a tarka réten,

a ragyogó napsütésben,

fejlődött a csodás virág,

bámulatára járt a világ.

Erőteljesen növekedett,

s a fény felé törekedett.

Hamar szirmot bontott,

sok-sok méhet vonzott.

Irigyei akadtak szépen,

biz erős volt ő a térben.

Végezniük kellett vele,

s gyűlölettel voltak tele.

A leveleit felosztották,

erejétől megfosztották.

Férgek, hangyák, tetvek,

mind a gyilkosai lettek.

Miután elszáradt a szára,

környékét belepte a pára.

Kínzói örömtáncot jártak,

hisz mindig erre vágytak.

Azonban a gyökerei éltek

és táplálni soha nem féltek.

A virág felszínre tört ismét,

őt semmi nem viheti innét.

Hajdanán a tarka réten,

szélben, s a hideg télben,

az életéért küzdött a virág,

nem győzheti le őt a világ.

Az igazság tagadása

Az igazság tagadása rendszeressé vált,
s erősen terjedőben van a valótlan való,
mindenfelé a megtévesztés fátyla száll,
az élet nem más, nagy hazugság, csaló.

A mai, gondterhelt világunkban erősen
kihalóban vannak a tisztességes dolgok,
biz sokszor a jó szándékon, becsületen,
netán ezek hiányán buknak el a sorsok.

Nem elég az, hogy a bűn és a sötétség
korszaka immár erővel reánk telepedik,
igen sok ember, szervezet, kormányzat
gyakorta naponta hazugságra vetemedik.

Aljas módon kihasználják a dolgozókat,
azokat, kik adóznak, s az államot tartják,
intézkedéseikkel sajnos elnyomják őket,
segítés helyett kizsákmányolják, marják.

Azok, akik még ezen életre sem méltóak,
nagyon jól elélnek az ő izzadságuk által,
s bezzeg a terheikből és a küzdelmükből,
kínjaik sorából, részt egyikük sem vállal.

Mindenkit, kiben csak még létezhet a jó,
egyformán, ostoba bábukként kezelnek,
s mikor az igazáért küzd, vagy másokért
kinyitja a száját, hát még be is perelnek.

Törvényekkel akarják szabályozni, hogy
ki, miről, mit gondolhat, miket beszélhet,
aki rendes, jóravaló, igazságos elbírálást,
megértést, bizony már sohasem remélhet.

Az igazság tagadása hazugság, nem több,
valóságos bűntett az értelmes réteg ellen,
ezt biza nem ellensúlyozhatja semmilyen
intézkedés, homály, s bűbáj, vagy kellem.

Hiábavaló az agymosási kísérlet, a tiszta
szív és az ész ellen semmit nem tehetnek,
akkor sem, ha nekik nem tetsző személyt,
gonosz módon, az útból simán eltehetnek.

A gonoszok hatalma

A gonoszok hatalma mérhetetlen nagy,

nem ismer kíméletet, kegyelmet,

s maga után csak halált hagy.

Számokban ki nem fejezhető a pénzük,

s telhetetlenségük oly határtalan,

bár örökké tagadják a létük.

Csalárd ármány formájában uralkodnak,

megosztják a Föld összes népét,

ám minddel fukarkodnak.

Álmuk, eme világ fölötti totális uralom,

amelyhez nem kell annyi szolga,

s melyben övék a hatalom.

Céljukért bevetnek mindenféle fegyvert,

a butítástól kezdve, a biológiaig,

ha kell lecsapolnák a tengert.

A gonoszok hatalma behálózza a világot,

felégeti a múltat, a jelent, s a jövőt,

elpusztítja a legapróbb virágot.

Ellenük hiábavalónak tűnik a küzdelem,

reménytelennek az élet védelme,

de az élet ösztöne végtelen.

Parázslik még a mélyben az igazak tüze,

s ha a sok parázs álmából ébred.

fellángol az igazság dühe.

h	K	s	c	p	s	v
	1	2	3	4	5	6
7	8	9	10	11	12	13
14	15	16	17	18	19	20
21	22	23	24	25	26	27
28	29	30