élet Archívum - 76 / 96 oldal

A lelkek tüze

A lelkek tüze egykor ragyogott fent az égen,

manapság oly halovány, szinte láthatatlan,

s alig észrevehető a koromsötét éjben.

Az idők kezdetén csupán szikraként létezett,

egyszerűen feltűnt a galaktikus semmiből,

s energiája a világegyetemből vétetett.

Minden percben nagyobb lett az éltető ereje,

eljutott a Földre is, ahol az élet csírázott,

s az emberek világában akadt szerepe.

Valamennyiükbe érzéseket, s érzelmeket vitt,

azok hamarosan meg is változtak nagyon,

s a munkája gyümölcsében bízott, hitt.

Teltek-múltak az idők, s a folyamat gyorsult,

az emberi faj egy kis része lelketlen lett,

s az ismert világ önmagából kifordult.

A lelkek tüze meggyengült, s félve rettegett,

tudta, ha az emberiség nem tér végre észre,

akkor önnönmaga is örökre elveszett.

Élni, vagy meghalni

Élni, vagy meghalni, ez a legfontosabb kérdés,

és napjaink borzalmas zsarnoksága idején,

az átmenet a halálba nem lehet békés.

Hatalmas méreteket öltött a sötétség, a gonosz,

a megrettent emberi tömegek csodára várnak,

s mindegyikükre vár egy lezárt doboz.

A lezárt doboz neve koporsó, kiút onnan nincs,

ami még reménykedésre adhat csekély okot,

a megmaradt értelem, ami nagy kincs.

Még az állatok is harcolnak saját kis életükért,

s ha kell, meg is halnak a küzdelmek során,

ám megtesznek mindent a kölykeikért.

Az emberek pedig gyáván várnak és lapulnak,

nem tudnak hinni a saját szemeiknek sem,

s egyszerűen semmiből nem okulnak.

Élni, vagy meghalni, nagyon szorongat az idő,

össze kell fogni mindenkinek, de gyorsan,

különben nem marad a jövőre hírvivő.

Mindig másra várva

Mindig másra várva eltunyul az ember,

s reméli, túlélheti néhány kisebb sebbel.

A lelkében belül érzi, túl sokat hibázik,

s éppen ezért ha lehet, nem igen vitázik.

A viták megmutathatnák az igazi énjét,

s felfednék önmagának is valódi lényét.

Örökké kísértene az elvesztegetett múlt,

mely néha a kelleténél hosszabbra nyúlt.

Számtalan lelki seb, s rengeteg érzelem,

megbánt tettek, amiket tagad az értelem.

Elszalasztott lehetőségek, forró vágyak,

olyan gyakorta a haladás útjában álltak.

Mindig másra várva feladjuk az esélyt,

és nem biztos, hogy túléljük a veszélyt.

Küzdenünk kell, amíg a vérünk folyik,

s végig, míg a levegőnk el nem fogyik.

Mindenért küzdeni kell

Mindenért küzdeni kell, olykor nem is keveset,

s nem hullik az ölünkbe a siker, a diadal,

a jóból pedig sosem kapunk eleget.

Folyamatos a terhelés, s az akadály sem kevés,

a sors gyakorta megnehezíti az életünket,

s a hétköznapok többsége sem mesés.

Ráadásul olykor érhetnek bennünket csapások,

tragédiák, kudarcok, drámák, veszteségek,

s elmosódhatnak az álombeli határok.

Mindenért küzdeni kell és ingyen nincs semmi,

ám legyen az életünk bármilyen nehéz is,

az utunkon muszáj tovább menni.

A szeretet átsegíthet

A szeretet átsegíthet a nehéz időkön, a gondokon,

a problémák hosszú során és a viszályokon,

s javíthat bizony az emberi sorsokon.

Átölelhet, ahogyan átöleli egy anya a gyermekét,

megcirógathatja a síró és szenvedő arcokat,

s könnyíthet a túlterheltek helyzetén.

Olyan dolgokra képes, amelyet felfogni is nehéz,

áttörheti a gyűlölet által létrehozott falakat,

s úgy tűnik, a lelkek mélyére is benéz.

A szeretet átsegíthet az érzelmek viharos tengerén,

megbocsátásra ösztönözhet és nyugalomra,

s kifoghat minden ármány fegyverén.

Az elme ereje

Az elme ereje megfoghatatlan dolgokra képes,

néha örömöt tud okozni, máskor fájdalmat,

s a gyógyító ereje határtalan, nem véges.

Akár látszólagos csodákat is el lehet vele érni,

s amennyiben nagyon erős a koncentráció,

a segítségével biz sokkal könnyebb élni.

Az elme ereje össze tudja fogni a sejtek erejét,

s ha az akarat igen sokszor kíván valamit,

eljátszhatja bizony a varázsló szerepét.

Ki a temetőben fekszik

Ki a temetőben fekszik, az nyugalomban él,

már soha többé, semmikor, senkitől sem fél.

Nem uralják gonosz, sötét, zsarnoki vágyak,

s nincsenek megfigyelők, akik utána járnak.

Nem érez fájdalmat, gondok nem kínozzák,

hiszen életében oly sokszor, eleget kínozták.

Folyvást zsarolták és elnyomásban tartották,

az önfeladásba és öngyilkosságba hajtották.

Rettegésben élte le az élete utolsó szakaszát,

belebeszéltek mindenféle szörnyű nyavalyát.

Elhitették vele, hogy fertőz minden percben,

hiszen ez volt előre leírva a jótékony tervben.

Kényszer hatására beadatta magába a mérget,

ezáltal remélte, szerez még néhány szép évet.

Azonban csupán kínokat kapott, s megvetést,

és végtelennek tűnő, s iszonyatos szenvedést.

Ki a temetőben fekszik, egy békés úton halad,

emléke a szerettei szívében örökre megmarad.

Eme úton immáron nem érheti sértés, sérelem,

ami vár reá, az egy nyugodt és békés végtelen.

Egy csodás nap

Egy csodás nap, amelyre nagy szükség volt,

állatok, növények, s maga a nyugalom,

eme nap a kikapcsolódásról szólt.

Békésen simogatta a vidéket a Nap melege,

lágyan cirógatta az arcokat, s a helyet,

és színpompássá vált a fák levele.

Az ilyen napok annyira szelídek, oly ritkák,

olyannyira mások, szinte hihetetlenek,

s magukban foglalják az élet titkát.

Egy csodás nap, melyből olyan nagy a hiány,

felüdítheti, s feltöltheti a fáradt lelkeket,

ez lehetne egy szebb, egy jobb irány.

Van egy zug

Van egy zug a Földön, melyet erős sötét ural,

a területén nem mer felkelni a Nap sem,

a levegője, s a hangulata igen cudar.

Más vidékeken lassan eljön a pirkadás ideje,

kezd világosodni a homályzóna mélyén,

ám e zugban kitart a gonosz hidege.

Az ott lakók szemén erős és vastag a hályog,

nem látnak el az orruk végéig sem soha,

s felettük dögre leső varjúhad károg.

Szomorúan, rettegésben és félelemben élnek,

engedelmesen tömik magukba a mérget,

s ajkukat nem hagyja el vidám ének.

Van egy zug, amelyben elhalhat az élet ereje,

és kihunyhat a lelkekből a maradék tűz is,

ha fel nem kél az elnyomottak serege.

Pihenés

Pihenés, amely mindenkire ráfér, de nagyon,

mi nélkül a test és a szellem is kifárad,

s mihez nem kell irdatlan vagyon.

Ami nélkül az agy sem működik ahogy kell,

a gondolatok kuszák, az ötletek silányak,

és békességet egy lélek sem lel.

Nélkülözhetetlen az élet valamennyi részén,

nem lehet lemondani róla semmiképpen,

s meghozza az eredményét a végén.

Pihenés, amely sokak számára csupán álom,

ám nem szabad, hogy csak az maradjon,

s mindezt a sors nem kérheti számon.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31