álmok Archívum - 24 / 26 oldal

A remény sugara

A remény sugara száll a térben,

s bejárja a világ minden pontját,

igyekszik benézni az ablakokon,

s enyhíteni az emberek gondját.

Szeretne ismét valami jót tenni,

kellemes álmokat valóra váltani,

s ismét boldog perceket szerezni,

ám semmiképp, sohasem ártani.

Tovalibbenni a vágyak szárnyain,

s elhitetni, hogy biza szebb lehet,

felcsillantani egy igazabb esélyt,

ennél jobbat most nem igen tehet.

A remény sugara bejárja a teret,

s bearanyozza az érzelmek sorát,

megdobogtatva a rideg szíveket,

elfeledteti a nehézségek nyomát.

Életünk útján

Életünk útján igen sok a teher,

a legtöbb nehéz, s hamar lever.

Számtalan emlék marad reánk,

sokan gondolnak majd miránk.

Élmények ezrei élnek bennünk,

néha sejtjük mit is kell tennünk.

Máskor viszont sokat hibázunk,

lényegtelen dolgokon vitázunk.

Olykor nem látjuk, mit kellene,

s elvakíthat a csillogás kelleme.

Elvesztegetünk rengeteg napot,

s álmodunk nem kicsit, nagyot.

Vágyaink szárnyalnak az éjben,

s tovalibbennek az esti szélben.

Alkalomadtán gyávák vagyunk,

s nem hallik messze a szavunk.

Életünk útján nagyon sok a rög,

s a legtöbb a kezdetig visszalök.

Felállni a földről sohasem késő,

mielőtt eljön a pillanat, a végső.

Míg alszunk

Míg alszunk, álmodhatunk szépeket,

s álmunkban legyőzhetjük a rémeket.

Napsütötte zöld mezőket is láthatunk,

sok örömöt, s boldogságot várhatunk.

Kalandok sorát élhetjük át bármikor,

az énünk bátor és soha nem pánikol.

Hősiesen elnyerjük, amire vágyunk,

s kedvünk szerint teljesül az álmunk.

Pazar virágmezőket láthatunk szerte,

béke és nyugalom honol világszerte.

Leszámolunk a legsötétebb árnnyal,

s képzeletünk a galaxisban szárnyal.

Rémálmok törhetnek reánk, de hiába,

velünk senki soha nem szállhat vitába.

Sokszor álmodunk az álmunkon belül,

ám minden rosszon mi kerülünk felül.

Elhunyt szeretteinkkel találkozhatunk,

s új ismeretlenekkel is barátkozhatunk.

Képzeletünk valósat és valótlant láttat,

fantáziánk ismeretlen helyeken járhat.

Gyermekkori történéseket élünk újra,

saját kis lelki védőhálónk mögé bújva.

Kívülről nézzük, milyenek is voltunk,

szüleinknek a csínyekről sose szóltunk.

Míg alszunk, csodák világában járunk,

s újabb, izgalmas pillanatokra várunk.

Kegyetlenül keserű az ébredés reggel,

mikor újra kinyitja a szemét az ember.

Szép emlékek

Szép emlékek foszlányai szállnak

és melegséggel töltik el a lelkeket,

oly régen az elmék mélyén vártak,

s most elhagyták a biztos rejteket.

Felidézik az igaz szeretet perceit,

a meghitt órákat, boldog napokat,

családok egykori álmait, s terveit,

csodás tavaszokat, s téli fagyokat.

Puha érintéseket, s tüzes vágyakat,

rejtőző szerelmeket a szív mélyén,

s néhanapján mesebeli szárnyakat,

örömteli beteljesülést az út végén.

Vidám gyerekeket, a Nap melegét,

ölelések sorát, s közös nevetéseket,

megerősítik az összetartozás erejét,

újraélesztik a régvolt eseményeket.

A szép emlékek átkarolják a jelent,

s érzelmeink lágy húrjait pengetik,

ki-ki maga tudja, neki ez mit jelent,

a múlt pillanatai a végtelent sejtetik.

Kakasszó harsan

Kakasszó harsan, hamarosan pirkad,

a világra ismét egy újabb nap virrad.

A sötétség árnyainak elmúlt az ideje,

nekik csak éjszaka van igazán sikere.

Éjszaka tombolnak, pánikot okoznak,

mindenfelé bizarr félelmet fokoznak.

Felerősítik a babonákat és a rettegést,

s dübörgővé teszik a halk reccsenést.

Zavarják a nyugodt, pihentető álmot,

a legszebb álomból is szedik a sápot.

Sokakat ki tudnak meríteni reggelre,

s gyakorta frászt hoznak az emberre.

Kakasszó harsan, a vidék ébredezik,

s ez így fog történni biz a végletekig.

A fény tovább küzd, s nem adja fel,

miatta a sötétség hatalomra nem lel.

Álmok, vágyak és remények,
néha nagyok, máskor szerények.
Bármilyenek is legyenek,
mindenkiben élnek.
Sokan, a valóra válásuktól
is félnek.

Félnek, mert nem biztosak
magukban.
Sokszor kétkednek, a saját
szavukban.
Mit várhatnának hát mástól,
kik hasonlókat éreznek máshol?

A lélek érzékeny és gyenge,
nem olyan, mint egy edzett
penge.
Könnyen sebezhető, s nagyon
tud fájni.
A gyógyulására olykor, éveket
kell várni.

Feledni a velünk történteket
nem lehet, míg élünk,
ameddig lélegzünk, remélünk
és félünk.
Vigasztalan álmok, vissza-vissza
térnek,
az elveszett remények mindig
új életre kélnek.

Kandallóban ropog a tűz

Kandallóban ropog a tűz, gyertyafény világít,
az asztalon lévő ételek sokasága már elámít.
A fenyőfa zöld ágain vígan csillognak a fények,
a rajtuk csüngő díszek nagyon-nagyon szépek.

Odakint fújdogál a szél, szerte hordja a havat,
varjú károg a faágon. amoda meg róka szalad.
A Hold fényesen ragyogva járja útját az égen,
állatok menedéket keresnek az éjszakai télben.

Idebent kellemes a meleg, halkan szól a zene,
a szoba ajándékokkal, szívünk áhítattal tele.
Karácsony van. Átjárja lelkünket a szeretet,
mindenki megtette másokért amit lehetett?

Legyen valaki társaságban, vagy akár egyedül,
kedvességre és szép szavakra vágyik legbelül.
Amennyiben ehhez ölelés is társul, a szív repes.
Az ember legyen boldog, elég ha a táj jeges!

Szállingózik a hó

Szállingózik a hó és süvít a szél,

a vágyálmok serege életre kél.

Várakozással teli napok, s éjek,

az érzések ilyenkor igen mélyek.

Feléled a szeretet a homályból,

előretör az ősi ösztönök honából.

Dobbanó szívek, mosolygós arcok,

egy időre félretett konok harcok.

Kandallóban ropogó tűz, s meleg,

ajándékra váró számtalan gyerek.

Érzelmekkel telített pillanatok sora,

bárcsak ne múlnának el eztán soha!

Finom étkek, bőven terített asztalok,

ilyenkor az ördögök is igazi angyalok.

Érzelmes ölelések és könnyes szemek,

e percekben az óra lassabban ketyeg.

Áhítat, csodálat és őszinte remény,

a valóság ilyenkor kevésbé kemény.

Segítő kezek és fogékonyabb lelkek,

ekkor az elesettek is támaszra lelnek.

Ezen álmokra azonban árnyék vetül,

a meghittségen a verseny kerül felül.

Ki tud többet adni, ki győz le másokat,

ki az, ki gazdagabb kínálatból válogat?

Adósságba hajszolják magukat sokan,

holott mindebből jó sohasem fogan.

A Karácsony igazán nem erről szólna,

ha ezt megértenék minden jobb volna.

A helyes irány

Aki szívből szeret, egyszer eljut oda, ahová vágyik,
s talán a legszebb álma és reménye is valóra válik.
A boldogság alapja az őszinte szeretet egymás iránt,
a szív, s a lélek időben jelezni fogják a helyes irányt.

Álomképek szállnak a légben

Álomképek szállnak a légben,

örök nyomot hagyva a térben.

Személyre szabottak a vágyak,

sokan élnek csupán a mának.

Elvárások, reménykedések sora,

gyakran ködként szállnak el tova.

A kudarctól való gyötrő félelem,

átkarolva tarthat akár egy lételem.

Az érzelmi mámor izzón kavarog,

az igaztalan igaz forrón zavarog.

Lelket felemésztő gyilkos kétely,

szétárad a testben, mint a métely.

Mégis néhány napra mindez csitul,

a szeretet ereje újjáéled és kivirul.

Karácsonykor visszatér az értelem,

s visszahúzódik odújába a sérelem.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31