Saját alkotásaim
A sakktáblán játszma folyik,
a további élet a felrakott tét,
a gonosz ereje el nem fogyik,
veszélybe került maga a lét.
A sötét figurái stabilan állnak,
lépéseiket régen megtervezték,
a világos bábok kissé kivárnak,
védelmüket jól megszervezték.
Nem is játék ez, hanem háború,
a győztes mindent ural, s elvisz,
a végeredmény fény, vagy ború,
a nézők tömege mindent elhisz.
A lépésekre rettegve figyelnek,
reszketve összeszorul a torkuk,
mindeközben maszkot viselnek,
a győztestől függ majd a sorsuk.
Napfény ragyogja be a tájat,
s lágy szellő simítja a füvet,
a természet már nem várhat,
életre kelti az összes rügyet.
Zöldülnek a fák és a bokrok,
virágok illata tölti be a teret,
felélednek a sünök, pockok,
az élővilág lélegzetet vehet.
Újfent a remény is életre kel,
feléleszti a tüzet, az álmokat,
ki eddig nem, most párjára lel,
beteljesítheti a rejtett vágyakat.
Sasok szállnak a hegyek fölött,
alant folyó tekereg a völgyben,
élet sarjad a sziklarések között,
minden megmozdul a földben.
Nem az ember uralja e világot,
a természetben csupán métely,
a Föld kimossa ezt a szilánkot,
efelől soha ne is legyen kétely.
Gonosz háború zajlik, melyet nem
nyíltan, atomfegyverekkel vívnak,
gyilkos kórt küldtek erre a világra,
s önmaguk teljes sikerében bíznak.
Rettegés és káosz lett úrrá a Földön,
tönkretéve mindazt, mi jól működött,
megroppantva a gazdaságok világát,
ámbár tettük le senkit nem nyűgözött.
Válságot idéznek elő, mely végzetes,
mely felbonthatja a nemzetek határát,
eltiporva ezzel a szabadság látszatát is,
lezárva a nézetek közötti sunyi vitáját.
Létrejön egy új rend, egy új szolgaság,
a globális hatalom sötétsége lesz az úr,
nem lesz több szavazás, vagy választás,
a siralmak halmaza a végtelenbe nyúl.
Megszületik, s felsír a gyermek,
e pillanatban újjáéled a remény,
a család tagjai egymásra lelnek,
a pici élete talán nem lesz kemény.
Etetik, gondozzák, törődnek vele,
minden óhaját, rezdülését lesik,
a szívük boldogsággal van telve,
s mindezt nagy szeretettel teszik.
Szállnak a napok, telnek az évek,
az iskolák után jön a kemény való,
a boldog napok lassan véget érnek,
a sors korántsem az a kegyes csaló.
A lehetőségek gyakran csekélyek,
a szülők teherbírása erősen apad,
korlátozottakká válnak az esélyek,
az idő megállíthatatlanul halad.
Felnőttként már minden nehezebb,
jön a gondok, bajok, problémák sora,
a felelősség nem lesz soha kevesebb,
a kedélyes időszak végleg elillan tova.
Elgyötrődik a test, fárad az elme,
megszokás és rutin üti fel a fejét,
mintha a pillanat másképpen telne,
az ember gyakran dörzsöli a kezét.
Betegségek gyötrik, fogynak az álmai,
szíve gyengül, lelke közönyösen rideg,
homályba vesznek egykor vonzó vágyai,
érzi nem jön újabb tavasz, marad a hideg.
Megborzong. Árnyék suhan a szobában,
hűvös lehelete végig simogatja az arcát,
szülei és testvére „eltávoztak” korábban,
egyedül Ő vívja még reménytelen harcát.
Könnycsepp csillan szomorú szemében,
az árnyék beburkolja, s kiutat nem talál,
látja egykori önmagát szerettei körében,
mosolyog, mikor magához öleli a Halál.
A Butaság eleve butának született,
ez ellen sajna semmit nem tehetett.
Megörökölte szülei csodás génjeit,
átvette tőlük sekélyes álmait, rémeit.
Büszkén vitte tovább a hagyományt,
nem elfecsérelve a kapott adományt.
Magát okosnak vélvén csak szájalt,
okossága messze földekre szárnyalt.
Mindenkinél mindent jobban tudott,
szellemi zsenijéből másokra is jutott.
Meg sem hallgatta a körötte lévőket,
s esze túlragyogta a legjobb égőket.
Számára mindennap a siker napja volt,
hiszen a világ lázadó okosságáról szólt.
Álmaiban Ő volt a világ nagy királya,
irigyeivel ezért akadt gyakorta viszálya.
Mikor esténként álomra hajtotta a fejét,
akkor sem feledte el óriási tudása felét.
Csupán mit szerteosztott, egy keveset,
tudta zsenialitása sosem lesz kevesebb.
