Gyerekként csodás a világ,
gondtalanul telnek a napok,
játékosak a harcok és viták,
s gyorsan elmúlnak a bajok.
A szülők óvnak és védenek,
nem lehet ok félni semmitől,
soha nem is lesznek tétlenek,
erőt meríthetnek a semmiből.
Felnőttként sajna ennek vége,
azok az idők álommá válnak,
s nincs már többé lelki béke,
a gondok biz a húsba vágnak.
Naponta új kihívás, új teher,
s számtalan fárasztó pillanat,
a sok probléma sajnos lever,
letör egy szempillantás alatt.
Oly kevés az öröm, a szeretet,
fogyóban a szerelem, barátság,
nehéz begyógyítani a sebeket,
kikészíthet bárkit a bezártság.
Folyamatos nyomás a lelken,
betegség, hazugság, járvány,
néha a vér is majd kiserken,
a háttér aljas, hazug bálvány.
Belefárad ebbe a test nagyon,
a türelem elfogy, a végét járja,
túl kellene lépni ezen a bajon,
mielőtt a végzet magába zárna.
