Saját alkotásaim
Elhinni a valótlanságot, ez sajnos ma már a sikk,
és nem szembemenni a szutykos, sötét árral,
ez az, aminek örül, az az aljadék klikk.
Nem elfogadni az értelem szavát, ez a való álom,
fejet hajtani, mindent átadni a hiteltelennek,
és ilyenformán elbukni, bármiféle áron.
Elhinni a valótlanságot, ez amit tőlünk elvárnak,
nem gondolkodni, hanem engedelmeskedni,
és ilyetén feszítenek minket egymásnak.
Az elkényelmesedett elme megpuhítható könnyen,
irányítható, félrevezethető és megtéveszthető,
nem sziporkázik, csak éldegél csöndben.
Elvan a maga kis keretei között, s bámul a világra,
gondolkodás nélkül elhiszi amit hall, mindig,
nem ellenkezik, s nem bocsátkozik vitába.
Az elkényelmesedett elme befolyásolható nagyon,
elfogad minden valótlant, az igazat kevésbé,
és minderre talán rá fog jönni egy napon.
Erre a világra megszületni aztán igazán csodás öröm,
nincs ennél szebb, s nem lehet bölcsebb gondolat,
főleg, ha belül maradunk a szegénység körön.
Mindig az a legjobb, ha tűrjük az igát, az elnyomást,
ha mindig engedelmeskedünk az elpusztítóinknak,
s reméljük, így megérhetjük az utolsó felvonást.
Ha a sötétség hitvány erőit éltetve, fizetjük az adókat,
s mindig jámborul, békésen bólogatva helyeslünk,
pénzzel tömjük a hazug, aljas, féreg csalókat.
Amíg soha nem vonjuk kétségbe a valótlan állításait,
s míg az elhullásunk megfelel a gonosz tervezetnek,
beteljesítve a jövőlátók számítógépes számításait.
Erre a világra megszületni minden ember szép álma,
és bizony annyira felemelő érzés eltiportnak lenni,
nem is lehet normális, akinek nem az a vágya.
Készül a valótlanság hálója, szövik a kövér pókok,
a hálójuk ezüstösen csillog a napfényben,
s megszégyenít minden drótot.
Erősebb, mint bármelyik acél és elszakítani nehéz,
magához vonzza a rovarok, bogarak tömegét,
s vége annak, amelyik ide benéz.
A pókok régóta dolgoznak rajta, s hamarosan kész,
ez lesz a gyilkos mesterművük, a végzet helye,
a rovarok népe számára maga a vész.
Készül a valótlanság hálója, mely nehezen szakad,
ám ha a túl sok áldozat súlya mégis széttépné,
a hálót készítők csapata éhen marad.
Illúziók viharában gyorsan terjed a homály köde,
leszáll a városokban, a falvakban, a tanyákon,
és egyre csak szűkül a tiszta terek köre.
A látszat hatásos, szemfényvesztő, becsap bárkit,
képes Napot varázsolni az éjszakai égboltra,
s az emberi elmékkel ügyesen játszik.
Elhiteti a valótlant, s mindazt, ami nem is létezik,
jóságnak láttatja a pusztítást és a rombolást,
úgy tűnhet a segítség a köd által érkezik.
Illúziók viharában mindenfelé villámok cikáznak,
félelembe és rettegésbe zárják az emberi létet,
s ha tovább tart mindez, vége a világnak.
