Címke: pusztítás

Új remény

Új remény. Ez valódi álom,

szívet melengető simogatás,

s ahhoz, hogy valóra váljon,

nem elég néhány kirohanás.



Szikrázik a napfény a tájon,

mindenfelé nyüzsög az élet,

e csodás varázsa a jelennek

talán sohasem érhet véget.



Zöldellő mezők, buja rétek,

virágok illata száll a szélben,

s átadja magát a fuvallatnak

a köröttük ragyogó fényben.



Hirtelen villámok cikáznak,

zuhogni kezd, vihar tombol,

sötétségbe borul minden élő,

miközben a gonosz rombol.



Feldúl mindent, pusztít, kiírt,

mélységes szakadékba taszít,

a legparányibb csirát is leölve

az összes életformával szakít.



Ám a terve mégsem tökéletes,

néhány fűszál életben marad,

tiporhat, s dühönghet tovább,

őrülete után új remény fakad.

b4f3e0e5dcd15549f6ca5544dc972b33

Lélektelen lélek

Lélektelen lélek szárnyal tova,

alkalmanként be is néz ide-oda.

Megfelelő alanyra vár, ám hiába,

kikiáltja gondját-baját a világba.



Belefáradt a keresésbe, s már unja,

lassacskán fáradt szemeit lehunyja.

Nem hiszi, hogy nem talált senkit,

kinek átadná a benne rejlő semmit.



Látja az emberi faj nem való másra,

mint önmagát pusztító gyilkolásra.

Ez még neki is sok. Elég volt, elég!

Ürességében lángra gyúl, majd elég.

74235570 475368266661529 2769836718566670336 n

A posvány mocsarában

A posvány mocsarában vergődik a világ,

egyre lejjebb süllyed a mocsokba,

már nem nyílik számára virág.

 

A sötétség deleje előtör a bűzlő mélyből,

hosszú ideig várt lenn és erősödött,

most pusztíthat csupán kéjből.

 

Bármit megsemmisít, mi az útjába kerül,

mi át akar jutni ragacsos felszínén,

az biztosan az aljára lemerül.

 

Lávaként fortyog immár a felszín fölött,

elsodorja az élet apraját és nagyját,

s rendet vág az élők között.

 

Fojtogató halálként, s gonoszul gyilkol,

befolyik bárhová, tumorként dagad,

s minden lehetőt bepiszkol.

 

Magával ragadja a legerősebb lényeket,

az, melyik ellene szegül elpusztul,

megmásítva a valós tényeket.

 

A posvány mocsarában vergődik a világ,

ez a förtelem ezután mindent akar,

efelől nem is lehetnek viták.

 

Az élet utolsó reménye a Napban rejlik,

a mocsár kiszárítása a mentsvár,

ha a Nap végre elősejlik.

sunset, lake, landscape

Bármi áron

Bármi áron kivitelezendő a terv,

nem számít pénz, hatalom,

csupán a gaz elv.

 

Az elv, melynek lényege halálos,

mely nem kímél senkit, soha,

az őrülettel határos.

 

Cél a létszám csökkentése végleg,

a kiselejtezés az idők végéig,

ám nem csupán névleg.

 

E célért semmi nem lehet drága,

nem számít a Földön senki,

legyen fehér, vagy sárga.

 

Bármi áron teljesíteni, ez a lényeg,

halál előtt átélni az álmokat,

vágyja ezt az elit réteg.

 

Istenként uralni mindent e világon,

fürödni a kéjben, az örömben,

túllépni a földi vitákon.

 

Be kell vetni hazugságokat, vírust,

elnyomni a szabadság szavát,

s táncolni az őrült rítust.

 

Szájkosarat a népre, ne járjon a szája,

levegőt se kapjon, ha lehet,

s mind a halált várja.

 

Cenzúrázni, megtiltani, fenyegetni

és rettegésben tartani végleg,

alattomosan cselekedni.

 

Bármi áron elérni a kívánt hatalmat,

az áhított felsőbbrendűséget,

s megkapni a jutalmat.

 

A jutalmat, mely mindenekfölött áll,

mely elérhetetlen a köznépnek,

csak a félisteneknek jár.

dollar, currency, money

Meseország veszte

Meseország szívében egy vár állott,

s szebbet kívülálló még nem látott.

Körötte legelő és bőven termő föld,

növényzete dús és mindenfelé zöld.



Dombok, hegyek a látóhatár szélén,

folyók, tavak az országnak a mélyén.

Lakói már régóta békességben éltek,

elkényelmesedtek és kicsit sem féltek.



Apró ivadékaikat kultúrára nevelték,

figyelmüket a jóra és a szépre terelték.

A veszély érzete végleg kihalt belőlük,

külső ellenségek sokat hallottak felőlük.



Irigyelték őket, s a vesztükre törtek,

bárkit, ki az útjukba került megöltek.

Meggyaláztak, pici darabokra vágtak,

el nem futó háziállatokat meghágtak.



Sírokon tapostak, s ordítva követeltek,

az ország összes városában lecövekeltek.

A nép fagyos rémületében házaiba futott,

ám az összefogás szó eszükbe sem jutott.



Összezavarodottan vártak a csodára,

amely soha nem jön el, rájöttek sokára.

A királyuk egy végső csatába hívta őket,

a hazáért tenni akaró férfiakat, s nőket.



Sérelmeik azonban fontosabbak voltak,

álmaik Meseország végzetéről szóltak.

Sajnos túl kevesen ragadtak fegyvert,

a sötét horda minden csapatot megvert.



Felperzselték az egykor csodás földet,

megfertőzték a vizet, s az éltető zöldet.

Az itt élt nép kipusztult az utolsó szálig,

történetük másoknak okulására válik.

moon, castle, full moon

Vérben fürdik

Vérben fürdik a Szabadság,

már rengeteg sebet kapott,

megpróbál mindent túlélni,

de folyton tiporják a gazok.

 

Egykoron küzdöttek is érte,

csatáztak, s öltek a nevében,

bármit megtettek, mit lehet,

segítették a harcok hevében.

 

Minden korban vágytak reá,

nagyon sokat álmodtak róla,

sokuknak biza álom maradt,

emlékét őrzi sok rege, nóta.

 

Manapság az életéért küzd,

végleg el akarják pusztítani,

támadják, ahogy csak lehet,

nincs ideje most szundítani.

 

Vérben fürdik a Szabadság,

már rengeteg sebet kapott,

összeszedi maradék erejét,

még utoljára üt egy nagyot.

barbarian, warrior, man

A Stressz

Vidáman éli világát a Stressz,

büszkén feszül rajta a dressz.

A felírat rajta magáért beszél,

gazdája biz soha nem henyél.

 

Jelen van nappal, este, reggel,

s mikor megcsörren a vekker.

Jöttével a nyugalomnak vége,

hisz ez a célja, alapjából véve.

 

Pusztítja az idegeket, az elmét,

bemutatja a ne hagyd élni elvét.

Előbb-utóbb mindenkire rátalál,

színpad nélkül is Ő a tánctanár.

 

A legerősebbet is padlóra küldi,

egy helyben sokat nem tud ülni.

Folytonosan új áldozatát keresi,

hamar kikészít bárkit, ha teheti.

 

Neki nem számít nő, vagy férfi,

az idegeit tőle valamennyi félti.

A gyermekeket sem igen szánja,

ha árt nekik, cseppet sem bánja.

 

Boldogan szárnyal szerteszéjjel,

s vígan leszámol a szenvedéllyel.

Nem érdekli a pénz, s a hatalom,

számára a téboly egyféle jutalom.

 

A Stressz biz soha nem nyugszik,

Őt érezve még a néma is csuklik.

Olykor-olykor pihenget csöppet,

másnap aztán új ajtókon csönget.

model, dark, vintage

Lángoló világ

Óriási tüzek pusztítják a Földet,

hamarosan felemésztik a zöldet.

Önző érdekek szítják a parazsat,

hamuvá téve méhet és darazsat.

 

Az élőlények sokasága élve elég,

hisz a kapzsiságból sohasem elég.

Megsemmisül a légkör, száll a füst,

olyanná válik a bolygó, akár az üst.

 

Fortyognak a vizek, főnek a halak,

lángoló szőrrel szaladnak a vadak.

Rémült állati sikolyok hangja hallik,

a pusztítás kegyetlenül tovább zajlik.

 

Fogy az oxigén, az élettér csökken,

nincsen már fű, ami szárba szökken.

Az élet csírája nagy veszélybe kerül,

a leghidegebb régió is forróvá hevül.

 

A Nap sötétbe borul, szikrázik az éj,

s a természet gyilkosait elönti a kéj.

A jövő ígérete a jelenben leli halálát,

az utódokra hárítva mindezek hatását.

wildfire, forest, fire

Fekete szutyok

Csodálatos a táj, pazar a vidék,

az állatok sokasága lemegy a

folyóhoz, hogy igyék.



Fák és bokrok mindenfelé szerte,

a folyó partszakaszát átlépni

még senki sem merte.



Virágok, napfény és pazar színek,

Világos föld termőtalaján

küzdenek a hímek.



A dominanciáért, a saját területért,

harcolnak éjjel-nappal minden

talpalatnyi felületért.



Ám tudják a rendet, ismerik a békét,

sohasem hagynák elveszni a saját

fajtájuk jövőjét, s népét.



Azonban sötét felhők vihara tombol,

szennyes fátyluk mocskot áraszt,

míg mindent le nem rombol.



Fekete szutyok ömlik Senkifalva felől,

tengerként mindent elsodorva

gyilkol, fojtogat és leöl.



Útját nem állhatja az erős hódok vára,

mivel alantasan szivárog a talajba

a vízbe, felkúszik bokorra, fára.



Előle az állatok fejvesztve menekülnek,

hátrahagyva a vackukat, vacogva

a világ végére települnek.



Pedig a harcot felvéve még lenne esélyük,

egymásért és Világos földért küzdve

maradna az életre reményük.

dramatic, lake, clouds

Izzó világ

Pusztító napok, izzó világ,

gonosz sötétség mindenütt,

elenyészik az összes virág,

sokan elvesztik mindenük.



Kínzó gyötrelem, fájó élet,

csalódás, reménytelen bánat,

sokat szenved az igaz lélek,

az igazság magára még várat.



Becsapás, félrevezetések sora,

szemfényvesztő, hazug szavak,

ezeknek hinni nem szabad soha,

a valóság a pusztulás felé halad.



Oly kevés az öröm, a jó, a szép,

a becsület a haláltusáját vívja,

s gúzsba kötve szenved a nép,

becsapva a régmúlt időket hívja.



Kapzsi uralom, gyilkos vágyak,

hosszú, emberi nyájak menete,

minden nap rémálommá válhat,

s hullik a becsapottak serege.



Pont ez a cél. Pusztítani és ölni.

Elvenni másoktól amit csak lehet,

így fog az ismert világ összedőlni,

ez ellen csupán a józan ész tehet.



A józan ész, melyből sok is kevés,

a tiszta szív, ami ugyancsak ritka,

a vég előtt talán eljön egy felkelés,

az ébredés lehet a győzelem titka.

volcano, eruption, moon