fény Archívum - 11 / 12 oldal

Mennyi fájdalom

Mennyi fájdalom kíséri az embert az élete útján,

megannyi keserűség, bánat és szomorú gyász,

s hiába minden, nem változtathat a múltján.

Oly sok elszalasztott pillanat, s olyan sok emlék,

annyi, de annyi tennivaló, számtalan remény,

és annyira más, szebb volt az élet nemrég.

Manapság sok kín és a rettenetes félelem irányít,

elnyomva az értelmet, a logikus gondolkodást,

s alig maradt mára valami, ami még vidámít.

Mennyi fájdalom és megtiport, kiüresedett lélek,

s mennyi szétvert család, széthullott barátság,

vajon mikor ad teret a végtelen a fénynek?

Sosem lesz világos

Sosem lesz világos, ha a sötétség uralja a Földet,

és ha a rabságában tudja tartani a fényt örökre,

azzal elpusztíthat minden virágot, s zöldet.

Nem menekülhet senki a gonosz éles karmaiból,

és amennyiben eluralkodik a gyilkos félelem,

az a helyzet kiforgatja a világot a sarkaiból.

Összeomlik az értelem, elbukik a hit, s a remény,

szabadjára indulhat a káosz és zűrzavar pokla,

s ami azután történik, az szörnyen kemény.

Sosem lesz világos, míg fel nem dereng a hajnal,

amíg fogságából kitörve felragyog újra a fény,

s le nem számol az összes ármánnyal, bajjal.

Útnak indult a vándor

Útnak indult a vándor megkeresni a fényt,

jó ideje járta a városokat és a vidéket,

azonban alig talált értelmes lényt.

Mindenfelé gonosz sötétség uralta a teret,

igazán megdöbbent az útján látottakon,

s nem akarta elhinni, hogy ez lehet.

A falvaknak lakóival beszédbe elegyedett,

és szinte érezte, a sötét kezdi elnyomni,

egyre inkább a fény után epedezett.

Nem tudta felfogni a homálynak az erejét,

s egyszerűn megdöbbent a sok ostobán,

végül felkutatott néhány remetét.

Azok elmesélték neki, merre bujkál a fény,

elmondták, mostanában milyen gyenge,

s nagyon sebezhető, ez bizony tény.

Útnak indult a vándor, de sajnos csalódott,

eredménytelenül, s szomorúan baktatott,

végül egy másik világba hajózott.

A szívek rejtekében

A szívek rejtekében él még a jó, s a szép,

és amíg él, addig nem hallhat ki egy nép.

Amíg létezik a szeretet és fontos az igaz,

az ölelések sokasága az embernek vigasz.

Míg az álmok tudnak igazi reményt adni,

biz nem fog a sors senkit magára hagyni.

A vágyak szárnyalnak, a lelkek repesnek,

s örömöt hoznak felnőttnek, s gyereknek.

A szívek rejtekében felgyúlhat újra a fény,

hiszen az ember egy érző élőlény, ez tény.

Karácsony estéjén főképpen fontos a lélek,

s ilyenkor megbékélésre várnak, kik élnek.

Ragyognak a csillagok

Ragyognak a csillagok az éjszakai égen,

s föntről tekintenek le reánk igen régen.

Gyémántként szórják fényüket a Földre,

ami eljut a síkságra, hegyekbe, völgybe.

Karácsony éjjelén szikrázóan fénylenek,

és már évmilliók óta küldenek fényjelet.

Megmutatják az embereknek, itt vannak,

és senkit igazából cserben nem hagynak.

Ragyognak a csillagok, hullik már a hó,

és befagyott újra a város mellett álló tó.

A házakban, bent, gyertyák fénye villan,

s a szeretet eme békés estén el nem illan.

Most dől el a jövő

Most dől el a jövő, ebben a következő néhány évben,

és a döntésektől nagyon sok függ, maga a létezés,

a fény győz, vagy a halál fog aratni az éjben.

Harc nélkül a válasz egyértelmű, mindenkinek vége,

s aki netán kegy folytán rabszolgaként megmarad,

az is csupán remegve mer felnézni a kék égre.

Senki semmit nem birtokolhat és jogai nem lesznek,

állatként az otthonába lesz majd örökre bezárva,

a sírján nem lesz név, rá virágot nem tesznek.

Most dől el a jövő, s az ismert világ romjaira hullhat,

azok, kik ezt tették az emberiséggel, meglakolnak,

s a felelősségre vonás elől, el egy sem bújhat.

A gonosz sosem alszik

A gonosz sosem alszik, csak halottnak tetteti magát,

s közben sunyin és alattomosan vár a sötétben,

remélve, örökre ellátja az emberiség baját.

Folyvást imitálja, hogy jó, ám hazudik éjjel, nappal,

megtéveszt, összeugraszt, egymás ellen fordít,

és befogja az igazság száját a maszkkal.

Megzsarol, folyamatosan fenyeget, gyűlöletre uszít,

az agyakat mossa a nap valamennyi percében,

s igen erőteljesen, naphosszat csak butít.

A gonosz sosem alszik, s nem nyugszik míg létezik,

kizsákmányol, eltapos és végleg megsemmisít,

ha a fény serege kicsit is késve érkezik.

Élni, vagy halni

Élni, vagy halni, ez napjaink kérdése,

mindenki gondolja meg jól, mit akar,

a döntése kihat a napjaira és a létére,

a valóság iszonyatos borzalmat takar.

Élni, vagy halni, korántsem mindegy,

maga a lét az, ami elpusztításra kerül,

s aki megmarad szolga és kutya lesz,

a valódi énje végleg homályba merül.

Élni, vagy halni, ez bizony nem játék,

innen nincs visszaút, vagy kegyelem,

a döntés végleges, s a fájdalom örök,

nem ment meg senkit a világegyetem.

Élni, vagy halni, leszegett fejjel járni,

elfeledni mindazt, ami emberivé tesz,

elfogadni a zsarnokság sötét uralmát,

ettől a valóság nullává, semmivé lesz.

Élni, vagy halni, s kiirtatni magunkat,

ez a sötétség erőinek a leghőbb álma,

ám amíg a fény ereje erősen támogat,

nem teljesülhet be a gonoszság álma.

Pirkadat

Pirkadat közeleg, a horizonton világosodik,

s a remény sugara felbukkan a látóhatáron,

az élet megpróbál ismételten magára találni,

s túllépni a sötét okozta megrázkódtatáson.

Pirkadat közeleg és ismét ébredőben a Nap,

a fénye még halovány, s álmatagon gyenge,

lassacskán be fogja világítani a földet, eget,

mielőtt véglegesen leszállna a zsarnoki este.

Kakasszó harsan

Kakasszó harsan, hamarosan pirkad,

a világra ismét egy újabb nap virrad.

A sötétség árnyainak elmúlt az ideje,

nekik csak éjszaka van igazán sikere.

Éjszaka tombolnak, pánikot okoznak,

mindenfelé bizarr félelmet fokoznak.

Felerősítik a babonákat és a rettegést,

s dübörgővé teszik a halk reccsenést.

Zavarják a nyugodt, pihentető álmot,

a legszebb álomból is szedik a sápot.

Sokakat ki tudnak meríteni reggelre,

s gyakorta frászt hoznak az emberre.

Kakasszó harsan, a vidék ébredezik,

s ez így fog történni biz a végletekig.

A fény tovább küzd, s nem adja fel,

miatta a sötétség hatalomra nem lel.

h	K	s	c	p	s	v
		1	2	3	4	5
6	7	8	9	10	11	12
13	14	15	16	17	18	19
20	21	22	23	24	25	26
27	28	29	30	31