Míg alszunk

Míg alszunk, álmodhatunk szépeket,

s álmunkban legyőzhetjük a rémeket.

Napsütötte zöld mezőket is láthatunk,

sok örömöt, s boldogságot várhatunk.

 

Kalandok sorát élhetjük át bármikor,

az énünk bátor és soha nem pánikol.

Hősiesen elnyerjük, amire vágyunk,

s kedvünk szerint teljesül az álmunk.

 

Pazar virágmezőket láthatunk szerte,

béke és nyugalom honol világszerte.

Leszámolunk a legsötétebb árnnyal,

s képzeletünk a galaxisban szárnyal.

 

Rémálmok törhetnek reánk, de hiába,

velünk senki soha nem szállhat vitába.

Sokszor álmodunk az álmunkon belül,

ám minden rosszon mi kerülünk felül.

 

Elhunyt szeretteinkkel találkozhatunk,

s új ismeretlenekkel is barátkozhatunk.

Képzeletünk valósat és valótlant láttat,

fantáziánk ismeretlen helyeken járhat.

 

Gyermekkori történéseket élünk újra,

saját kis lelki védőhálónk mögé bújva.

Kívülről nézzük, milyenek is voltunk,

szüleinknek a csínyekről sose szóltunk.

 

Míg alszunk, csodák világában járunk,

s újabb, izgalmas pillanatokra várunk.

Kegyetlenül keserű az ébredés reggel,

mikor újra kinyitja a szemét az ember.

woman, asleep, girl

Vágyom rád

Vágyom rád, amióta
csak megismertelek,
megkedveltelek és
lám megszerettelek.

Vágyom rád, mint
dús rét az esőre, s
napfényre a virág,
mikor
végre látlak,
mindig szebb lesz
számomra a világ.

Vágyom rád éjjel
ente,
mikor ébren álmodom,
s vágyom rád nappal,
miközben
átölel karom.

Vágyom rád minden
percben, amíg csak
sajgó szívem dobban,
s míg kettőnk között
a láng fel nem lobban.

Majd, ha
egész lényünk
egybeolvad és csókra
nyitod
a piciny szád,
halkan odasúgom Neked,
hogy nagyon vágyom rád.

affection, hugging, kissing

Halálunk után

Megszületünk, mosolygunk és sírunk,

a szüleinkkel ki a főnök csatát vívunk.

Számunkra a világ csupán evés, alvás,

nem zavarhat sem háború, sem vallás.

 

Később jönnek az óvodai, iskolai évek,

benne nehéz pillanatok, olykor szépek.

Igaz barátságok és szerelmek alakulnak,

a kapcsolatok őszinteségen alapulnak.

 

Érzések, tapasztalatok során vezet az út,

közben igen gyakran felidéződik a múlt.

Felnőttként létezni biz sohasem könnyű,

s a megpróbáltatások sora néha szörnyű.

 

A családunk valódi szeretettel vesz körül,

jelenlétünknek a legfiatalabb tagja is örül.

Pici korunk óta tanítanak és jóra nevelnek,

sokszor a kényes kérdéseinkre is felelnek.

 

Sajnos az idő vasfoga kifog az élet erején,

mind ott találják magukat a halál mezején.

Hiányuk egyre nagyobb és égetően fájhat,

emlékük tovább él, s velünk eggyé válhat.

 

Sajog a szívünk, mikor reájuk gondolunk,

magunkban számtalan érzelmet gondozunk.

Élnek, amíg élünk, velünk vannak, ha kell,

halálunk után valamennyiük nyugalmat lel.

family, holiday, portrait

Az időnek forgatagában élünk

Az időnek forgatagában élünk,

s fogolyként a rabjai vagyunk,

bármit is sugalljon eme énünk,

a sorshoz nem lehet szavunk.

 

Elillanó percek, s vágyott órák,

a sejtelmes érzetek kavalkádja,

a történések lám útjukat róják,

a lelket a félelem visszarántja.

 

Félelem a világtól, magunktól,

titkaink megóvása bármi áron,

nem menekülhetünk bajunktól,

úgy, hogy a vég ne reánk várjon.

 

Elszalasztott pillanatok tömege,

s megismételhetetlen tettek sora,

a világnak sehol sincsen közepe,

s álmaink törötten szállnak tova.

 

Meg kellett volna neki mondani,

megtenni, megkérdezni mit lehet,

a falakat egymás után lebontani,

az ember későn jön rá mit is tehet.

 

Kik szívünkhöz közel álltak, éltek,

többet is érdemelhettek volna talán,

soha nem tudjuk meg mitől féltek,

ők sem jutottak át csapdájuk falán.

83019201 532494797615542 7453392542176903168 n

Az emlékezet

Az emlékezet igen képlékeny dolog,

folyvást változik, amíg a Föld forog.

Van, amikor kitűnik, s élesen villan,

máskor, mint az éj, meg nem csillan.

 

Az első perctől röppen és szárnnyal,

s megküzd a legtöbb rejtett vággyal.

Sokszor megsérül az élet folyamán,

máskor vígan táncol a halál fogatán.

 

Megőrzi a számára lényeges arcokat,

s mindig megvívja a fontos harcokat.

A szerettei emlékét tárolja, míg bírja,

mikor elérzékenyül, magát el is sírja.

 

Él benne a történelem, s az igaz szív,

amely újra és újfent emlékezésre hív.

Magába zárja a veszteséget, a gyászt,

ahogy a szerelmet, szeretetet, s nászt.

 

Az emlékezet néha békésen simogat,

s egyre többször a régmúltba hívogat.

A régmúltba, hol még volt jó és szép,

melyet a gonosz sohasem téphet szét.

faces, stars, night

Mikor szeretünk valakit

Mikor szeretünk valakit, rózsaszínben

látjuk a világot, a lába elé helyeznénk

a létező összes, gyönyörűséges virágot.

Minden percben csak reá gondolunk,

más lehetőségeket meg sem fontolunk.



Nem foglalkozunk vele, mi is vesz körül,

az ember szíve csak az imádottnak örül.

Bármit megtennénk érte, amit csak lehet,

hiszen az a legfontosabb, hogy Ő szeret.



Kábulatban élünk. A változást nem vesszük

észre, s nem is akarjuk semmiképpen látni,

holott az eszünkkel biz tudjuk, hogy vége,

lelkünk összetörték és ez nagyon tud fájni.



Csalódás lesz úrrá rajtunk, mélabúsak leszünk,

s legtöbbször meg sem gondoljuk, mit teszünk.

Fájdalmunkban gyakran bántjuk azokat, akik

jót akarnak nekünk, s kik törik magukat azért,

hogy mi végre igazából boldogabbak legyünk.



Széthullottnak, kivégzettnek érezzük magunkat,

nem sűrűn hallatjuk társaságokban a szavunkat.

Nehéz elhinni, de újból megérinthet a remény,

túléljük ezt is, legyen az élet bármily kemény.

girl, sitting, jetty

Álmok, vágyak és remények

Álmok, vágyak és remények,
néha nagyok, máskor szerények.
Bármilyenek is legyenek,
mindenkiben élnek.
Sokan, a valóra válásuktól
is félnek.

Félnek, mert nem biztosak
magukban.
Sokszor kétkednek, a saját
szavukban.
Mit várhatnának hát mástól,
kik hasonlókat éreznek máshol?

A lélek érzékeny és gyenge,
nem olyan, mint egy edzett
penge.
Könnyen sebezhető, s nagyon
tud fájni.
A gyógyulására olykor, éveket
kell várni.

Feledni a velünk történteket
nem lehet, míg élünk,
ameddig lélegzünk, remélünk
és félünk.
Vigasztalan álmok, vissza-vissza
térnek,
az elveszett remények mindig
új életre kélnek.

girl 52e7d6454d 1280

Csillogó szemek

Csillogó szemek, ragyogó mosoly,

az arc olykor a fáradságtól komoly.

Vágyak bíbor tüze lobog az éjben,

lángolva izzik egy esti forró kéjben.



Felszabadít a mámor, ellazul a test,

gyönyörben úszva ér véget az est.

Pihentet az alvás, lenyugszik a lélek,

azt suttogja, ebből még sokat kérek.



Másnap pihenten és nyugodtan ébred,

mosolyog rád, ha mindezeket kétled.

Felszabadultan kezdi a napot reggel,

mikor a csendet megzavarja a vekker.

68f0d2f23bfdbb0760792171880b55c4

Szállingózik a hó

Szállingózik a hó és süvít a szél,

a vágyálmok serege életre kél.

Várakozással teli napok, s éjek,

az érzések ilyenkor igen mélyek.



Feléled a szeretet a homályból,

előretör az ősi ösztönök honából.

Dobbanó szívek, mosolygós arcok,

egy időre félretett konok harcok.



Kandallóban ropogó tűz, s meleg,

ajándékra váró számtalan gyerek.

Érzelmekkel telített pillanatok sora,

bárcsak ne múlnának el eztán soha!



Finom étkek, bőven terített asztalok,

ilyenkor az ördögök is igazi angyalok.

Érzelmes ölelések és könnyes szemek,

e percekben az óra lassabban ketyeg.



Áhítat, csodálat és őszinte remény,

a valóság ilyenkor kevésbé kemény.

Segítő kezek és fogékonyabb lelkek,

ekkor az elesettek is támaszra lelnek.



Ezen álmokra azonban árnyék vetül,

a meghittségen a verseny kerül felül.

Ki tud többet adni, ki győz le másokat,

ki az, ki gazdagabb kínálatból válogat?



Adósságba hajszolják magukat sokan,

holott mindebből jó sohasem fogan.

A Karácsony igazán nem erről szólna,

ha ezt megértenék minden jobb volna.

christmas tree decorations

Álomképek szállnak a légben

Álomképek szállnak a légben,

örök nyomot hagyva a térben.

Személyre szabottak a vágyak,

sokan élnek csupán a mának.



Elvárások, reménykedések sora,

gyakran ködként szállnak el tova.

A kudarctól való gyötrő félelem,

átkarolva tarthat akár egy lételem.



Az érzelmi mámor izzón kavarog,

az igaztalan igaz forrón zavarog.

Lelket felemésztő gyilkos kétely,

szétárad a testben, mint a métely.



Mégis néhány napra mindez csitul,

a szeretet ereje újjáéled és kivirul.

Karácsonykor visszatér az értelem,

s visszahúzódik odújába a sérelem.

christmas tree wallpaper
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.