A Gonosz agóniája immáron végső kezdetét vette,
s a végzete előtt felszínre kerül majd minden tette.
Ősidők óta ármánykodik, uszít és ott árt, ahol tud,
el sem tudja képzelni, hogy valaha a vérpadra jut.
Az önteltsége, dölyfössége, s beképzeltsége óriási,
és szentül hiszi, mindenek fölött áll, s nem evilági.
Éppen ezen okoknál fogva hazudik, lop, s gyilkol,
az igazságról, a valóról, lehetőleg mindent eltitkol.
Legyőzhetetlenként biza dőzsölve élvezi a világát,
és le kívánja szakítani a szabadság utolsó virágát.
Szándéka szerint eltörölné az összes jót és szépet,
és telhetetlensége még ezzel sem érne soha véget.
A Gonosz agóniája felemészti a sötét lelkét, testét,
ám egyáltalán nem bánja meg a sok szörnyű tettét.
Közeleg az idő, mikor bűneiről számot kell adnia,
nem lesz menekvés, fejét a kosárban kell hagynia.
