Ötvennyolc éves lettem Én,
itt a világnak közepén.
Ejnye-bejnye!
Ajándékot kapok magamtól,
s ez eltávolít a bajomtól,
minden szinten.
Fél évszázad nem semmi,
ezalatt sokat kell tenni.
Bizony-bizony!
Lehettem volna bármi,
sosem szerettem várni,
senkire, semmire.
Mégsem lettem. Sajnos hiába,
kiáltottam fájdalmam a világba.
Egye-fene!
Szakadatlan küzdelem az élet,
szenved benne éppen elég lélek.
Fájdalom, szánalom.
Az igazságnak nyoma sincs,
a becsületem biz nagy kincs.
Nyerő erő!
Sokan nem értenek a szóból,
bezzeg kivennék részüket a jóból.
Semmit nekik!
Ki mások fájdalmának örül,
előbb nézzen a saját háza táján körül.
Silány-hitvány!
Az egész népet tanítanám,
ó, Én drága Magyar hazám.
Hív a szív!