Magasan járnak a fények

Magasan járnak a fények,

alant kékes bolygó forog,

a szárazföldek és tengerek

kavalkádjában eső kopog.



Hegyek, völgyek látszanak,

s termőföldek, rétek zöldje,

mindenfelé városok, falvak,

ez a béke a nyugalom földje.



Így tűnik mindez a magasból,

honnan nem a valóság látszik,

a felszínhez közeledve viszont

a káprázat már kevésbé játszik.



Apró pontok sokasága nyüzsög,

naponta járja reménytelen útját,

fáradtan, kimerülten, feszülten,

kizsákmányoltan teszi a dolgát.



Esélytelenül küzdenek a végig,

betegen is járják a sors táncát,

nincs irgalom, nincs kegyelem,

nem téphetik el a végzet láncát.



Születéstől kezdve kihasználtak,

s számukra az élet igen kemény,

fentről azonban minden szebb,

csupa jólét, vidámság, s remény.

75285859 467826194082403 2409916732585017344 n

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.