Az élet kemény, bánattal teli,
békéjét szinte senki nem leli.
Drámák, fájdalmak, bánatok,
így teltek el egész századok.
Érzelmi káosz, kemény napok,
szomorú lelkek és kietlen jajok.
A valóság sokszor nagyon fájó,
rengeteg ember szeretetre váró.
Hiszékenyen áltatják magukat,
másokra fogják önnön bajukat.
Nem bírják az igazság szavát,
örökre elvesztik az életük javát.
Maguknak sem ismerik be soha,
a becsületük régen elszállt tova.
Végül szembesülnek magukkal,
nem bírnak el a saját bajukkal.
Csöndben és félszegen remélnek,
miközben az álmaikon henyélnek.
Változásra képtelenek maradnak,
előre csak igen nehezen haladnak.
