Címke: világ

A tüzes kard

Igaztalan igaz gyötri a világot,

s pusztítja a számtalan virágot.

Valótlan való gyilkolva rombol,

az alja nép folyton csak tombol.



Rettegésben tartó erőszakhullám,

átgázol a szinte számtalan hullán.

A meggyalázások végtelen sora,

iszonyat, de nem érnek véget soha.



Barbár hordák nevetve vonulnak,

egyáltalán nem segélyre szorulnak.

Elfoglalni mennek mások hazáját,

s kibővíteni gonosz államuk határát.



A tüzes kard megjelenik az égen,

lesújt a hitvány férgekre az éjben.

Az igaz, tiszta lelkek ereje táplálja,

a sötét erők végső perceit számlálja.



103577

Vegytiszta jövő

Az idő gigantikus mosógépben forog,

bemocskolt múltján és jelenén,

a foltok sora nagyon konok.

 

Nehezen mosható a történelem pora,

beivódott szövetekbe, sejtekbe,

s talán nem tűnik el soha.

 

A mosoda urai átmosnák a világot,

emlékeket, vágyakat, agyakat,

minden szép virágot.

 

Nem tűrhetik a tudást, az veszélyes,

a kilencven fok eltüntetheti,

bármilyen szeszélyes.

 

A mosószert nagy dózisban adagolják,

a mosnivaló nem igen számít,

a tisztaságot szavatolják.

 

Álmuk a vegytiszta, engedelmes jövő,

ahol nem kell többet mosni,

nincs hatalmukra törő.

6117 000981

Kavargó sötétség

Egykor létrejött az értelem,

gyorsan fejlődött és remélt,

úgy tűnt, övé lesz a végtelen,

karanténba zárták szegényt.



Csalódva kínlódott magában,

a kavargó sötétségbe zárva,

gyötrődött a hazug világban,

önmaga visszatérésére várva.



Ám minél erősebben lázadt,

annál jobban szűkült a tere,

az egészbe nagyon belefáradt,

hitte, a gonosz leszámol vele.



Feltört a butaság a mélyből,

izzó lávaként ömlött a világra,

irtott, gyilkolt csupán kéjből,

halált hozott az összes virágra.



Az értelem fuldokolva harcolt,

a butaságtól szenvedett nagyon,

az idő porába emlékeket karcolt,

érezte, fellázad majd egy napon.

volcano, lava, flowing

Fekete szutyok

Csodálatos a táj, pazar a vidék,

az állatok sokasága lemegy a

folyóhoz, hogy igyék.



Fák és bokrok mindenfelé szerte,

a folyó partszakaszát átlépni

még senki sem merte.



Virágok, napfény és pazar színek,

Világos föld termőtalaján

küzdenek a hímek.



A dominanciáért, a saját területért,

harcolnak éjjel-nappal minden

talpalatnyi felületért.



Ám tudják a rendet, ismerik a békét,

sohasem hagynák elveszni a saját

fajtájuk jövőjét, s népét.



Azonban sötét felhők vihara tombol,

szennyes fátyluk mocskot áraszt,

míg mindent le nem rombol.



Fekete szutyok ömlik Senkifalva felől,

tengerként mindent elsodorva

gyilkol, fojtogat és leöl.



Útját nem állhatja az erős hódok vára,

mivel alantasan szivárog a talajba

a vízbe, felkúszik bokorra, fára.



Előle az állatok fejvesztve menekülnek,

hátrahagyva a vackukat, vacogva

a világ végére települnek.



Pedig a harcot felvéve még lenne esélyük,

egymásért és Világos földért küzdve

maradna az életre reményük.

dramatic, lake, clouds

A szamuráj jellem

Homályba burkolózik a múlt,

nem számít már az igaz való,

a kételyek sora hosszúra nyúlt,

az élet nem más, mint egy csaló.



Régen a szamurájok korában,

a becsület mindennél többet ért,

a kavargó történelem porában,

gyilkoltak, s ontottak elég vért.



Egy szamuráj meghalt, ha kellett,

addig küzdött, amíg erővel bírta,

megtette ami csak erejéből tellett,

az életét gyáván vissza nem sírta.



Becsületét vesztve kardjába dőlt,

s nem hagyta szégyenben magát,

állandóan csak a győzelemre tört,

soha nem árulta volna el a hazát.



Manapság nem létezik-e szellem,

eltűnt a tisztességes világ nyoma,

mintha a dicső szamuráj jellem,

elszállt volna, a becsülettel tova.

samurai 4215748 1280

Szembenézni önmagunkkal

Milyen könnyű mást bírálni

és hazug szavakkal traktálni,

becsmérelni az összes tettét,

kigúnyolni ruházatát, s testét.

 

Tökéletlenségére rávilágítani,

gondolkodását is átvilágítani,

mindig oly könnyedén okolni,

a reménytelenek közzé sorolni.

 

Ugyanakkor magunkba nézni,

az eddigi lépéseinket felidézni,

önnön hibáinkat belátni nehéz,

pedig ez a világ minket is lenéz.

girl, woman, mirror

Háborgó idő

Az időben vihar támadt,

kavarogva, fájón kering,

a sok rosszba belefáradt,

bedühödve harcol megint.

 

Agymosottak róják az utat,

balgán, s bégetve haladnak,

nem találnak ebből kiutat,

saját vesztükbe szaladnak.

 

Kialudt az értelem lángja,

néhány szikra még maradt,

végzetüket senki se szánja,

lelkük darabokra szakadt.

 

Míg hibáikból nem okulnak,

kapják a csapásokat rendre,

a szakadék szélére szorulnak,

s hiába is vágynak a csendre.

 

Az idő nem bocsát meg soha,

nem feledheti a sötét múltat,

emlékei nem illannak el tova,

a józan észen igen sok múlhat.

 

A jelen és a jövő is háborog,

beleborzong-e csodás világ,

a szenny gyakorta rácsorog,

mégis nyílni fog a sok virág.

thunderstorm, lightning, flashes

Színkavalkád

A világegyetem létrejötte óta,

színek sokasága virít a térben,

a napszél rafináltan szétszórta,

valamennyi elsuhant a szélben.

 

Színt adtak a bolygók sorának,

valamennyit változatossá téve,

hírvivői ők a csillagok porának,

s békés jellemzői alapjául véve.

 

A Földet is beragyogta a fény,

tisztán, s erőteljesen ragyogott,

kialakult rajta a számtalan lény,

a természet soha nem habozott.

 

Jól megfértek egymás mellett,

élve perceiket, óráikat, éveket,

beavatkozni ebbe sose kellett,

az élet került minden végletet.

 

Ám létrejött az emberek faja,

melynél gyilkosabb nem kell,

a pénzéhség sokuknak a baja,

a kapzsiság határokat nem lel.

 

Zavarja őket a valóság varázsa,

a nyugalom, a szépség, a béke,

felizzott már a gonosz parázsa,

s bizony nem állnak le mégse.

 

Kegyetlenségük biz határtalan,

a világosat is homállyá tennék,

az értelem ellenük hatástalan,

mások szabadságát is elvennék.

 

A színeket is betiltanák hamar,

a ragyogás véglegesen eltűnne,

a fekete szín mindent betakar,

a sötétben e világ megszűnne.

space, moon, stars

Változó világ

Mindig minden állandóan változik,
ahogy a jövő fodra követi a múltat,
az idő kegyetlenül erős sodrásában,
s a történések véges folyamatában,
a fontos döntések sora legtöbbször,
csupán egy szemvillanáson múlhat.

Gyakorta van, hogy ráébredünk erre,
mégis mélázunk, miközben hibázunk.
Legbelül tudjuk, hogy bizony így van,
mégis értelmetlenül tovább vitázunk.

Vágyak, s álmok nőnek a lelkünkben,
ahogyan az új friss fű sarjad a mezőn,
olyan sokszor megbántanak minket,
olyankor csak nézünk üresen, merőn.

Fájdalmunkban úgy érezzük magunkat,
akár egy ártatlan, kicsi, megtiport virág,
nem látunk szorult helyzetünkből kiutat,
hiszen ellenünk van biz az egész világ.

Idővel megnyugszunk, mint a pihenőre
készülő Nap a vöröses árnyalatú éjben,
rá is szolgált, hiszen egész nap kitartóan
rótta szokásos útját, a csillagközi térben.

Tisztul a kép, belátjuk semmi sem örök,
majd a fájdalom, a bánat is elszáll tova,
tudatában vagyunk, ez egy változó világ,
bizakodunk, a rossz nem tér vissza soha.

planet, sience fiction, fantasy world

A szomorú Nap

Ébredezett a Nap keleten,

álmatagon nagyot ásított,

arca szerepel több leleten,

jobbra nem is számított.

 

Harmattal frissítette magát,

vidáman felfelé szökkent,

szépséggel töltötte a hasát,

kíváncsisága nem csökkent.

 

A szépség alant tárult elé,

dús mezők, illatos virágok,

méhek, sasok szálltak felé,

csodásnak látta eme világot.

 

Mosolyogva folytatta útját,

az állatok menetét követte,

felidézte ifjúságát és múltját,

kenyere javát immár megette.

 

Bárányfelhők legeltek körötte,

patakok, tavak vize csillámlott,

az élővilág pihenni tért mögötte,

nyugat felé dörgött és villámlott.

 

A vidéket igen sötét vihar dúlta,

gaz lepte be a termékeny talajt,

régi rétjét a posvány felülmúlta,

némává téve az életteli kacajt.

 

Ezt látva a Nap szomorúvá vált,

magába fordulva vörösen izzott,

mindaz mit látott igencsak fájt,

bizodalma e világban megingott.

sun, clouds, sky
Kiss Gyula versei
Powered by  GDPR Cookie Compliance
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.