Az emberi történelem forgatagában,
folyamatosak voltak a háborúk,
a lét minden mozzanatában.
Tömegeket irtottak ki isten nevében,
gyilkoltak, raboltak és dúltak,
a véres csaták hevében.
Leigáztak országokat, népeket, hazát,
elrabolták a javakat, területeket,
elnyomva az igazság szavát.
A gyűlölet, a kapzsiság vezérelte őket,
a hatalomvágy emésztő tüzében,
vágattak le kezeket, s főket.
Nőket, gyerekeket erőszakoltak rendre,
aki ellenállt az életével fizetett,
keményen intették csendre.
Ma sincs másképpen, csak más a háttér,
gyilkosabb fegyverekkel bírnak,
biz a világra a béke ráfér.
Azonban erre semmi esély nem látszik,
a világ igazi urai telhetetlenek,
valamennyi istent játszik.
Nem atombombákkal mérnek csapást,
hisz nem maradna épen semmi,
hiába küldenék a kaszást.
Sunyin pusztítanak, alattomos módon,
biológia háború a megoldásuk,
a tervüktől nincs ki óvjon.
Járványok tömegét állították már elő,
félelmet, rettegést gerjesztenek,
számukra a pánik a nyerő.
Karámba záratják az embereket bárhol,
cenzúrázzák az igazság szavát,
a világra ez a kör rászól.
Túlnépesedett a bolygó, pusztulni kell,
a kiválasztottak maradhatnak,
a többi esélyt nem lel.
A vakcinájukat kötelezővé fogják tenni,
hatásos adalékkal és chippel,
nem állja útjukat semmi.
A szabadság útja sajnos a végéhez érhet,
a látszata is megsemmisülhet,
kegyelmet nem kérhet.
Az utódokra csupán a sötét jövő marad,
sokszor eszükbe jutnak elődeik,
kik miatt sorsuk arra halad.
Pislákol még a remény halovány fénye,
az öntudatnak ébredni muszáj,
különben mindennek vége.
