Kimerülten nehéz

Kimerülten nehéz bármiben jót alakítani,

s bizony nem könnyű kitartani sem,

nemhogy az elmét gyarapítani.

 

Fáradtan semmi nem olyan, mint kellene,

s nem is esik jól még a finom étek sem,

viszont előbukkan az ember jelleme.

 

Kizsigerelten a szép is rút, s a jó is rossz,

a kedvesség és a szeretet nem léteznek,

a kín viszont végtelenbe nyúló hossz.

 

Elgyötörten esélytelen bármilyen vígság,

s nem vágyik senki még erotikára sem,

nem számít biza semmiféle hívság.

 

Kimerülten nehéz megtenni, mit muszáj,

sőt, még azt is amire nagyon vágyunk,

viszont viharrá lesz minden viszály.

istockphoto 854349750 612x612 2

Hullafáradtan küzdenek

Hullafáradtan küzdenek az emberek egész évben,

és gyakorta erőn felül kell, hogy teljesítsenek,

s nem mindig ragyoghatnak a fényben.

 

Szürkeségben telnek a perceik, a napjaik, s éveik,

kevés az idejük arra, hogy magukat kíméljék,

és mindez így megy, igen hosszú évekig.

 

Hullafáradtan küzdenek, s közben kiürül a lelkük,

az álmaik, vágyaik hamar a semmibe vesznek,

és kudarcba fullad az összes szép tervük.

 

Ezen a helyzeten változtatni majdnem lehetetlen,

ám mindig felcsillanhat egy kevéske remény,

de tenni kell érte bátran és nem elesetten.

istockphoto 1258280097 612x612 1

Napsütötte arcok

Napsütötte arcok, s ragyogó, csillogó szemek,

izzadt homlokok, testre tapadó vizes ruhák,

a világ csak békeidőben lehet kerek.

 

Fáradt, kimerült emberek és tikkasztó levegő,

álmatlanul gyötrő éjszakák, kimerült testek,

s szerterugdosott, összegyűrt lepedő.

 

Fogyó erőnlét, s csak szavakban létező tettek,

türelmetlenség, izgágaság és szenvedések,

a pihentető álmok a semmivé lettek.

 

Napsütötte arcok és sok kényszeredett mosoly,

lassan már senki nem kíván senkit, semmit,

a helyzet a hőség idején igen komoly.

letoltes 11

Kifáradva

Kifáradva, a hőségtől leizzadva küzdenek sokan,

oly bágyadtan peregnek a percek, s az órák,

ám az élet folyama gyorsan rohan.

 

Nincs már erő az emberekben, s nincsen kitartás,

tikkadtan pihegve próbálnak árnyékba jutni,

ahol csend van, s nincs zsibongás.

 

Azonban ott sem leli igazán a helyét soha, senki,

hiszen csupán átmeneti az enyhülés érzete,

s hamar innen is tovább kell menni.

 

Ilyetén bizony nem könnyű átvészelni a napokat,

a fülledt forróság elveszi az életkedvet is,

kimerítve a kicsiket és a nagyokat.

 

Kifáradva elhalványulnak az álmok és a vágyak,

a lélek is szenved és sietségért könyörög,

miközben a remények tova szállnak.

letoltes 8
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.