Saját alkotásaim
Az ünnep közepette sem teljesen felhőtlen az ég,
ekkortájt is vannak borongósabb időszakok,
s vannak, akiknél sosem olvad meg a jég.
Az ünnep közepette sem boldog minden ember,
van, akinek fájó minden perc, s minden óra,
és a keserűsége mellet semmi nem kell.
Karácsonyi magány jut az ünnepek alatt is sokaknak,
egyedül maradt időseknek és árva gyerekeknek,
kik a szívükben mind remény után kutatnak.
Karácsonyi magány teszi szomorúvá a társtalanokat,
akik izzón vágynak valakire, aki szeretheti őket,
s akikkel megélhetnének boldog pillanatokat.
Karácsonyi magány szürke köde száll a fenyők felett,
és mindig talál magának bánattal teli lelkeket,
akikre a fájdalom talál rá, a szeretet helyett.
Karácsonyi remények szállnak az esti széllel,
titkos vágyak és meseszerű szép álmok,
mind az útjukra indulnak éjjel.
Karácsonyi remények és szívből jövő óhajok,
magányos, idős emberek szomorúsága,
s a lelkek mélyén megbújó sóhajok.
Karácsonyi remények, finom étkek, szeretet,
őszinte ölelések és örömteli mosolyok,
ajándékra váró felnőttek, s gyerekek.
Karácsonyi remények és sok csodás pillanat,
gyógyulást remélő sérültek, s betegek,
mind békességet lelnek a fa alatt.
Meghittség költözik a lelkekbe Karácsony táján,
a szeretet erre a kis időre régi fényét hozza,
és díszek ragyognak az emberek fáján.
Meghittség költözik a lelkekbe új reményt adva,
megerősítve a kötődést valódi érzelmekkel,
és sok szép emléket a szívekben hagyva.
A pénztárca és a bankkártya beszélgettek az este,
s megvitatták, hogy melyikük fogyott többet,
miközben mindkettő a másikat leste.
A pénztárca és a bankkártya eléldegéltek szépen,
sokszor kiegészítették egymást, ha kellett,
ám most feltűnt a Karácsony az éjben.
A pénztárca és a bankkártya is a szívéhez kapott,
mostanság nincs egyetlen perc nyugalmuk,
inkább otthagynának már csapot, papot.
Mindenfelé csillognak a fények, közeleg az ünnep,
a boltok tele ajándékot vásárlók tömegével,
sokan az akciók sokaságától függnek.
Mindenfelé csillognak a fények, s halk zene hallik,
a várakozás és a remény időszaka elérkezett,
a szeretet ilyenkor igen keveset alszik.
Erősödik a szeretet a szívekben, így Karácsony táján,
meghittebben telnek a napok, az órák, a percek,
és a rengeteg fény igazán csodálatos látvány.
Erősödik a szeretet a szívekben, ébred a sok remény,
ajándékok sokasága rejtőzik a szekrények alján,
és felragyognak a csillagok, december egén.
Ragyognak a csillagok, a kerek arcú Hold mosolyog,
s vidáman nézi, ahogy a hóember egy ajtón bekopog.
A kezében ajándékok, az apró gyermekeknek szánja,
hiszen tudja, mindőjük izgatottan a karácsonyt várja.
Karácsonykor útra kél a szeretet, s a szívekbe költözik,
este szállingózik a hó és a remény is hófehérbe öltözik.
Az asztalokon egymás mellett, ünnepi étkek sokasága,
ez idő tájt a boldogság beköltözik mindenki otthonába.
Karácsony estéjén minden meghittebb, varázslatosabb,
valamennyi perc vidámabb, szeretettelibb, s boldogabb.
Az ünnep alatt is élnek emberek magányosan, egyedül,
de mind igazi szeretetre, s megértésre vágynak legbelül.
Halványodnak a fények, a Karácsony búcsút int nekünk,
magával viszi a szeretet és a békesség javát,
ám egy év múltán újra itt lesz velünk.
Megmutatta újfent, hogy nélküle annyira más ez a világ,
és valóban, visszatérnek a szürkeség napjai,
s folytatódik a harc, a szokásos viták.
Folytatódik a nélkülözés, az áremelkedés, s a küzdelem,
tovább fojtogatnak a hitelek, az eladósodás,
és az emberek fohászkodnak szüntelen.
Visszatér a közöny, a meg nem értés, a terhek sokasága,
az irigység, a gonoszság és az érzéketlenség,
oly sokan merülnek a bűnök mocsarába.
Halványodnak a fények, az ünnep varázsa elillan hamar,
feledésbe merülnek az ajándékok, az ölelések,
és visszatér a valóságos élet, ami fanyar.
Karácsonyi finomságok, amelyeket mindenki szeret,
húsleves, töltött káposzta, halászlé, sült hal,
és bejgli, amiből bárki nagyon sokat ehet.
Karácsonyi finomságok a szépen terített asztalokon,
kacsasült, kacsamáj, töltött hús, sütemények,
s bor, sör, pálinka is pihen az abroszokon.
