Mindenkinek van szerette

Mindenkinek van szerette, akit imád,

legyen az apa, anya, testvér, gyerek,

velük teljes az élet, s általuk egészek,

nélkülük a világ biz nem lehet kerek.

 

Nagynénik, nagybácsik és sok rokon,

tündéri unokák, szerelmek, s barátok,

feleségek, férjek, s kedves ismerősök,

a tiszta szeretetben nincsenek határok.

 

Az összetartozás ereje a szívekben él,

melengetve erősíti a testet és a lelket,

aki szívből szeret akárkit, harcol érte,

s mindig megteszi, mi csak tőle telhet.

 

Akadnak feszültségek és rossz napok,

s előfordulhatnak kellemetlen percek,

ám ez természetes és nem tart sokáig,

s a szívek bugyrai érzelmekkel teltek.

 

Mindenkinek van szerette, kit félthet,

akiért meghalna, ha úgy hozza a sors,

őértük küzdeni megtiszteltetés volna,

lészen a végzet bármennyire is gyors.

family, mom and daughter, baby

Vágyom rád

Vágyom rád, amióta
csak megismertelek,
megkedveltelek és
lám megszerettelek.

Vágyom rád, mint
dús rét az esőre, s
napfényre a virág,
mikor
végre látlak,
mindig szebb lesz
számomra a világ.

Vágyom rád éjjel
ente,
mikor ébren álmodom,
s vágyom rád nappal,
miközben
átölel karom.

Vágyom rád minden
percben, amíg csak
sajgó szívem dobban,
s míg kettőnk között
a láng fel nem lobban.

Majd, ha
egész lényünk
egybeolvad és csókra
nyitod
a piciny szád,
halkan odasúgom Neked,
hogy nagyon vágyom rád.

affection, hugging, kissing

Halálunk után

Megszületünk, mosolygunk és sírunk,

a szüleinkkel ki a főnök csatát vívunk.

Számunkra a világ csupán evés, alvás,

nem zavarhat sem háború, sem vallás.

 

Később jönnek az óvodai, iskolai évek,

benne nehéz pillanatok, olykor szépek.

Igaz barátságok és szerelmek alakulnak,

a kapcsolatok őszinteségen alapulnak.

 

Érzések, tapasztalatok során vezet az út,

közben igen gyakran felidéződik a múlt.

Felnőttként létezni biz sohasem könnyű,

s a megpróbáltatások sora néha szörnyű.

 

A családunk valódi szeretettel vesz körül,

jelenlétünknek a legfiatalabb tagja is örül.

Pici korunk óta tanítanak és jóra nevelnek,

sokszor a kényes kérdéseinkre is felelnek.

 

Sajnos az idő vasfoga kifog az élet erején,

mind ott találják magukat a halál mezején.

Hiányuk egyre nagyobb és égetően fájhat,

emlékük tovább él, s velünk eggyé válhat.

 

Sajog a szívünk, mikor reájuk gondolunk,

magunkban számtalan érzelmet gondozunk.

Élnek, amíg élünk, velünk vannak, ha kell,

halálunk után valamennyiük nyugalmat lel.

family, holiday, portrait

Az időnek forgatagában élünk

Az időnek forgatagában élünk,

s fogolyként a rabjai vagyunk,

bármit is sugalljon eme énünk,

a sorshoz nem lehet szavunk.

 

Elillanó percek, s vágyott órák,

a sejtelmes érzetek kavalkádja,

a történések lám útjukat róják,

a lelket a félelem visszarántja.

 

Félelem a világtól, magunktól,

titkaink megóvása bármi áron,

nem menekülhetünk bajunktól,

úgy, hogy a vég ne reánk várjon.

 

Elszalasztott pillanatok tömege,

s megismételhetetlen tettek sora,

a világnak sehol sincsen közepe,

s álmaink törötten szállnak tova.

 

Meg kellett volna neki mondani,

megtenni, megkérdezni mit lehet,

a falakat egymás után lebontani,

az ember későn jön rá mit is tehet.

 

Kik szívünkhöz közel álltak, éltek,

többet is érdemelhettek volna talán,

soha nem tudjuk meg mitől féltek,

ők sem jutottak át csapdájuk falán.

83019201 532494797615542 7453392542176903168 n

Az emlékezet

Az emlékezet igen képlékeny dolog,

folyvást változik, amíg a Föld forog.

Van, amikor kitűnik, s élesen villan,

máskor, mint az éj, meg nem csillan.

 

Az első perctől röppen és szárnnyal,

s megküzd a legtöbb rejtett vággyal.

Sokszor megsérül az élet folyamán,

máskor vígan táncol a halál fogatán.

 

Megőrzi a számára lényeges arcokat,

s mindig megvívja a fontos harcokat.

A szerettei emlékét tárolja, míg bírja,

mikor elérzékenyül, magát el is sírja.

 

Él benne a történelem, s az igaz szív,

amely újra és újfent emlékezésre hív.

Magába zárja a veszteséget, a gyászt,

ahogy a szerelmet, szeretetet, s nászt.

 

Az emlékezet néha békésen simogat,

s egyre többször a régmúltba hívogat.

A régmúltba, hol még volt jó és szép,

melyet a gonosz sohasem téphet szét.

faces, stars, night

Mikor szeretünk valakit

Mikor szeretünk valakit, rózsaszínben

látjuk a világot, a lába elé helyeznénk

a létező összes, gyönyörűséges virágot.

Minden percben csak reá gondolunk,

más lehetőségeket meg sem fontolunk.



Nem foglalkozunk vele, mi is vesz körül,

az ember szíve csak az imádottnak örül.

Bármit megtennénk érte, amit csak lehet,

hiszen az a legfontosabb, hogy Ő szeret.



Kábulatban élünk. A változást nem vesszük

észre, s nem is akarjuk semmiképpen látni,

holott az eszünkkel biz tudjuk, hogy vége,

lelkünk összetörték és ez nagyon tud fájni.



Csalódás lesz úrrá rajtunk, mélabúsak leszünk,

s legtöbbször meg sem gondoljuk, mit teszünk.

Fájdalmunkban gyakran bántjuk azokat, akik

jót akarnak nekünk, s kik törik magukat azért,

hogy mi végre igazából boldogabbak legyünk.



Széthullottnak, kivégzettnek érezzük magunkat,

nem sűrűn hallatjuk társaságokban a szavunkat.

Nehéz elhinni, de újból megérinthet a remény,

túléljük ezt is, legyen az élet bármily kemény.

girl, sitting, jetty

Álmok, vágyak és remények

Álmok, vágyak és remények,
néha nagyok, máskor szerények.
Bármilyenek is legyenek,
mindenkiben élnek.
Sokan, a valóra válásuktól
is félnek.

Félnek, mert nem biztosak
magukban.
Sokszor kétkednek, a saját
szavukban.
Mit várhatnának hát mástól,
kik hasonlókat éreznek máshol?

A lélek érzékeny és gyenge,
nem olyan, mint egy edzett
penge.
Könnyen sebezhető, s nagyon
tud fájni.
A gyógyulására olykor, éveket
kell várni.

Feledni a velünk történteket
nem lehet, míg élünk,
ameddig lélegzünk, remélünk
és félünk.
Vigasztalan álmok, vissza-vissza
térnek,
az elveszett remények mindig
új életre kélnek.

girl 52e7d6454d 1280

Igen nehéz, s gonosz időket élünk

Igen nehéz, s gonosz időket élünk,

immáron maga a létezésünk a tét,

sajnos joggal van is mitől félnünk,

hiszen veszélybe került biza a lét.

 

Ám most tegyük félre a félelmet,

azért se rettegjünk, s ne adjuk fel,

éljünk át minden valós érzelmet

és akkor a lelkünk nyugalmat lel!

 

Hasson át minket a jó és a szeretet,

öleljük keblünkre családunk tagjait,

tegyünk másokkal valami kegyeset,

s talán felfedhetjük a sorsnak lapjait!

 

A Karácsony legyen boldog, békés,

szívünket járja át a melegség ereje,

a jó győzelme ne is lehessen kérdés,

s ne hasson reánk a sötétség deleje!

 

Igen nehéz, s gonosz időket élünk,

meg kell tanulni küzdeni, de hamar,

az igazság ereje van íme mivélünk,

legyen az életünk bármilyen fanyar!

bokeh, people, couple

Csillogó szemek

Csillogó szemek, ragyogó mosoly,

az arc olykor a fáradságtól komoly.

Vágyak bíbor tüze lobog az éjben,

lángolva izzik egy esti forró kéjben.



Felszabadít a mámor, ellazul a test,

gyönyörben úszva ér véget az est.

Pihentet az alvás, lenyugszik a lélek,

azt suttogja, ebből még sokat kérek.



Másnap pihenten és nyugodtan ébred,

mosolyog rád, ha mindezeket kétled.

Felszabadultan kezdi a napot reggel,

mikor a csendet megzavarja a vekker.

68f0d2f23bfdbb0760792171880b55c4

Szokások és népek

Életutak, szokások és népek,
mind megannyi, változatos képek.
Rendszerek, hitek és vágyak,
érzelmek, melyek sokszor fájnak.

Népcsoportok, tabuk, elzártság,
gyakorta nő a gyűlölet, s az elszántság.
Étvágy, gyötrődés és félelem,
a világon egyre kevesebb az élelem.

Némely csoportok önként véreznek,
amíg mások folyton éheznek.
Vallási okokból sokan böjtölnek,
a gazdagok viszont mindig dőzsölnek.

Ma már az is böjtöl, aki nem akar,
hiszen az emberfaj sötét titkot takar.
E titok neve, kapzsiság és hatalom,
melyeket támogat az önkényuralom.

13 09 18 47769 2
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.