boldogság Archívum - 7 / 12 oldal

Mennyire jó lenne

Mennyire jó lenne egy gondtalan világban élni,

ahol a békesség és a boldogság természetes,

s amelyben nem kellene sosem félni.

Ahol mindig ragyog a Nap és ahol zöldell a rét,

kristálytiszták a vizek, bőven terem a föld,

s ahol soha nem lesz veszélyben a lét.

Ahol a szeretet szívből jövő és a becsület tiszta,

az ölelés igazi, a család, a barátság fontos,

s ahol a múltat senki nem sírja vissza.

Mennyire jó lenne egészségesen élni az éveket,

és jó emberként megöregedni annak idején,

leélve egy gyönyörű, s teljes életet.

Varázslatos pillanatok

Varázslatos pillanatok, melyeket megőriz a szív,

melyek örökre reménnyel töltenek el,

s melyekért a lélek csatákat vív.

Csatákat vív megterhelve a nehéz napok idején,

s a számtalan próbatétel szürkeségében,

míg megpihenhet a béke szigetén.

Csatákat vív másokkal és önmagával is folyton,

mivel tudja, érzi, csakis úgy sikerülhet,

ha végre úrrá tud lenni a sorson.

Varázslatos pillanatok, amikre vágyik az ember,

s amelyekért sokszor bármit megtenne,

remélve, hogy boldog lesz egyszer.

Az emberek nem bántanák egymást

Az emberek nem bántanák egymást maguktól,

hogyha nem generálna a hatalom gyűlöletet,

s nem fordulnának ki emiatt magukból.

Békésen meglennének egymás mellett örökre,

és sokkal több lenne a vidámság, az öröm,

s nem lenne a lelkük mindig gyötörve.

Nem kellene rettegniük folyvást parancsokra,

hanem élhetnék az életüket ahogy akarnák,

s nem félnének a semmibe kapaszkodva.

Megértőbbek lennének, hiszen lenne is miért,

szebbek lennének a napok és minden perc,

s tudnák mit is tesznek és azt kiért.

Az emberek nem bántanák egymást sehogyan,

nem is lenne érdekük, nem lenne értelme,

s élnék a mindennapjaikat boldogan.

Vissza kell térni

Vissza kell térni a múltba, az emlékek szárnyán,

s felidézni mindazt, ami valaha csodás volt,

így segítve túllépni a jelennek árnyán.

Mindazon pillanatok, melyek a szívekben élnek,

amelyek sok vidámságot és örömöt okoztak,

előkészítik a ragyogó útját a fénynek.

Vissza kell térni önmagunkhoz, kik voltunk rég,

és megnyugtatni, megpihentetni a lelkünket,

nem szabad feladni az álmainkat még.

Lehetne ez egy gyönyörű világ

Lehetne ez egy gyönyörű világ, amire vágyunk,

csupán félre kellene tenni minden rosszat,

s teljesülhetne valamennyi álmunk.

Eme világ kapuján átlépve a fény uralná a teret,

boldogság árasztaná el a lelkek sokaságát,

és a Nap beragyogná a kék eget.

Ott a régóta eltitkolt szerelmek valóra válnának,

az ölelések kihoznák mindenkiből a jót,

s csak örömteli sóhajok szállnának.

Lehetne ez egy gyönyörű világ, ha esélyt kapna,

s ha mindannyiunk önmagát adná végre,

az lehetne mindőnk legszebb napja.

Az igazi boldogság

Az igazi boldogság, mint a fehér holló, ritka,

oly nehéz rátalálni, s majdnem lehetetlen,

az őszinte, szerető, tiszta szív a titka.

Amennyiben valakinek mégis sikerül rálelni,

jól teszi, ha megbecsüli és sokra is tartja,

hisz így tud az akadályokon átkelni.

Az akadályokon, amelyek még fogva tartják,

és amelyek nem akarják elengedni soha,

ehelyett mindig a markukban tartják.

Az igazi boldogság igen könnyedén szárnyal,

szabadon, felhőtlenül, s nagyon vidáman,

egybeolvadva valamennyi vággyal.

Sejtelmes álmok

Sejtelmes álmok és cirógatásra vágyó lelkek,

minden évben, az ünnepek időszakában,

sokan egy kis nyugalomra lelnek.

Békés napokra, órákra, boldogságra, örömre,

s szeretnék remélni, hogy ez így marad,

nem csupán most, hanem örökre.

Sejtelmes álmok szállnak a légben messzire,

és átszövik az egész bolygót, a világot,

az útjuk nem vezethet a semmibe.

Örömteli percek

Örömteli percek és szívből jövő tiszta szeretet,

a vágyak dallamát játssza a lelkek hárfája,

s felvidít minden felnőttet, gyereket.

Felpezsdíti a vért és újra szárnyalhat a remény,

újabb álmok kelnek útjukra az éjszakában,

s néhány napig a sors nem kemény.

Örömteli percek, feledhetetlen pillanatok sora,

szeretetteljes ölelések, s eltitkolt érzelmek,

önmagunkban rejlik az igazi csoda.

Meghitt pillanatok 2

Meghitt pillanatok, örömteli percek, vidám arcok,

a ma este igen különleges, nyugodt, békés,

s mára elcsitultak a lélektani harcok.

A szeretet ereje visszaköltözött ezekre a napokra,

s megmelengeti valamennyi ember szívét,

reményt hozva kicsikre, nagyokra.

Meghitt pillanatok, s tartalommal megtöltött idő,

őszinte érzések, feledhetetlen emlékek,

jó lenne, ha ilyen maradna a jövő!

Meghitt pillanatok

Gyémántként csillog a Hold fénye a friss havon.

Este van. Állatok kelnek át a befagyott tavon.

A hegyen, magas fenyőfák között süvít a szél.

Újra megmutatja erejét, s igazi arcát, az idei tél.

Az erdő mélyén álló faházban kellemes a meleg,

a feldíszített fenyőfa körül zsong a gyerek sereg.

Kandallóban ropog a tűz, anya süt-főz, apa terít,

a készülődés izgalma minden családtagot felhevít.

Az öt gyerkőc vidáman játszik. Csillog a szemük.

Azt remélik, hogy a Télapó ma este itt lesz velük.

Gyakran kipillantanak az ablakon, s lesik a tájat,

az oly nagyon várt vendég, magára meddig várat?

Elkészült a vacsora. Az asztalon finom étkek sora.

A család boldogan falatozik, s az idő elszállt tova.

Mielőtt aludni tértek volna, teljesült a vágyuk.

A Télapó ugyan titokban, de mégis itt járt náluk.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31