Minden változik, az ég és a Föld,
ami egykor sivatag volt, ma zöld.
Erdők és mezők tűnnek el örökre,
lassan rálelünk az utolsó rögökre.
Egyre kevesebb a növény, s az állat,
a hajdani élet hamar múlttá válhat.
Pusztul minden, s nehéz útját állni,
a jóra, szépre nem elég csak várni.
Barátságok, szerelmek múlnak el,
s megkönnyebbülést senki nem lel.
Betegségek, s járványok hódítanak,
hazug szavak méregként bódítanak.
Családok tengődnek, fogy a remény,
a valóság fájdalmas és igen kemény.
Világunkat háborúk gyújtják lángra,
s biza nem kerestek gyógyírt a rákra.
Az emberi faj a végzete felé rohan,
ezt nem akarják felfogni még sokan.
Mindezen változtatni nem lehetetlen,
bár ne lenne az értelem oly tehetetlen.
Minden változik, s ugyanakkor semmi,
egyáltalán nem könnyű másként tenni.
Az életben csak a küzdelem az állandó,
sajna eme sötét világ igencsak fárasztó.
