Saját alkotásaim
A boldog napok ideje véges, sajnos hamar lejár,
s bár az ünnepi fények még ragyognak,
a szeretetnek a kapuja bezár.
Eltávoznak az álmok, s velük mennek a vágyak,
az ölelések melegét felváltja a közöny,
és visszatérnek a sötét árnyak.
A boldog napok látomásként tűnnek majd tova,
a szívekben újfent zűrzavar uralkodik,
és távozik a karácsonyi csoda.
Meghitt pillanatok, örömteli percek, vidám arcok,
a ma este igen különleges, nyugodt, békés,
s mára elcsitultak a lélektani harcok.
A szeretet ereje visszaköltözött ezekre a napokra,
s megmelengeti valamennyi ember szívét,
reményt hozva kicsikre, nagyokra.
Meghitt pillanatok, s tartalommal megtöltött idő,
őszinte érzések, feledhetetlen emlékek,
jó lenne, ha ilyen maradna a jövő!
Gyémántként csillog a Hold fénye a friss havon.
Este van. Állatok kelnek át a befagyott tavon.
A hegyen, magas fenyőfák között süvít a szél.
Újra megmutatja erejét, s igazi arcát, az idei tél.
Az erdő mélyén álló faházban kellemes a meleg,
a feldíszített fenyőfa körül zsong a gyerek sereg.
Kandallóban ropog a tűz, anya süt-főz, apa terít,
a készülődés izgalma minden családtagot felhevít.
Az öt gyerkőc vidáman játszik. Csillog a szemük.
Azt remélik, hogy a Télapó ma este itt lesz velük.
Gyakran kipillantanak az ablakon, s lesik a tájat,
az oly nagyon várt vendég, magára meddig várat?
Elkészült a vacsora. Az asztalon finom étkek sora.
A család boldogan falatozik, s az idő elszállt tova.
Mielőtt aludni tértek volna, teljesült a vágyuk.
A Télapó ugyan titokban, de mégis itt járt náluk.
Ünnepek idején felerősödik a szeretteink hiánya,
és bár tudjuk, többé nem lehetnek velünk,
mégis vigasztalhat, nem éltek hiába.
Most is halljuk szavaikat, látjuk kedves arcukat,
s igaz, hogy mindez csupán a lelkünkben él,
ám vigasztal, megvívták a harcukat.
Megvívták és immáron a végtelen időben élnek,
nem gyötri őket fájdalom, nem félnek többé,
s be kell látnunk, hogy értünk is éltek.
Ünnepek idején az emlékek ismét életre kelnek,
ilyenkor hevesebben dobban meg a szívünk,
s hisszük, bennünk örök életre lelnek.
Ropog a tűz a kandallóban, a lángok táncot járnak,
a szikrák vidám, pattogó hangon szálldosnak,
s a szívek felhőtlen boldogságra vágynak.
Kellemes a meleg, a szoba sarkában ott áll a fenyő,
csodás díszein megcsillannak a játékos fények,
odakint fehérbe öltözött az erdő és a mező.
Este van, a magasban csillagok milliói ragyognak,
nagy pelyhekkel ismét szállingózni kezd a hó,
s a tél állatai csendben örülnek a fagyoknak.
Ezek a szeretet napjai, mindenhol nyugalom honol,
békesség járja át a megfáradt emberi lelkeket,
s eközben kint, a szél a bokrok között kotor.
Ropog a tűz a kandallóban és megterítve az asztal,
sokféle fogás, s az arcokon örömteli mosoly,
ezen az estén senki nem törődik a faggyal.
Álmok élednek újra, mikor ünnep közeledik,
legalább egy kis időre visszatér a remény,
s mindenki kevesebbet kötekedik.
Felerősödik a szeretet, a rossz hátrább vonul,
hópikék szállingóznak a fagyos estéken,
s minden hely fényözönbe borul.
Álmok élednek újra és szerelmek szövődnek,
szívek dobbannak, s cirógatnak a vágyak,
így adva újabb esélyt a jövőnek.
Kigyúltak az ünnepi fények, szállingózik a hó,
fehérbe öltözött a város és a természet,
s befagyott a környékbeli tó.
Fent ragyognak a csillagok, a Hold mosolyog,
az élővilág nagyja a téli álmát alussza,
s a kéményekből füst gomolyog.
Útjára indult a szeretet, benéz minden ablakon,
megmelengeti a vágyakkal teli szíveket,
s nem távozik a holnapi hajnalon.
Kigyúltak az ünnepi fények, az élet megpihen,
béke és nyugalom árad a falak között,
s most nem dúl a harag senkiben.
A szeretet éjjelén békésebb és nyugodtabb minden,
az emberek újra közelebb kerülnek egymáshoz,
harag, veszekedés és vitatkozás nincsen.
A szíveket átjárja a ragaszkodás, a melegség érzése,
másképpen dobbannak és más lesz a ritmusuk,
s kialakul egy különleges összhang a végére.
Odakint szállingóznak a hópihék és fújdogál a szél,
a Hold sejtelmes fénye megcsillan a friss havon,
s a remény érzése egy időre új életre kél.
A lakásokban, házakban megterített asztalok állnak,
és telis-tele vannak mindenféle finomságokkal,
a szobákban karácsonyi dallamok szállnak.
Ajándékok tömege pihen a feldíszített fenyők alatt,
színesebbnél-színesebb csomagolásban várnak,
s az ajándékozásból senki ki nem maradt.
Örömteli gyermeki arcok, simogatások és ölelések,
harsány kacagások, s vicces csipkelődések sora,
a mai estén megerősödnek a kötelékek.
A szeretet éjjelén annyira más a légkör, más az élet,
őszintébbek a szavak és igazabbak az érzések,
s boldogabbá válik valamennyi lélek.
Ragyognak a csillagok az éjszakai égen,
s föntről tekintenek le reánk igen régen.
Gyémántként szórják fényüket a Földre,
ami eljut a síkságra, hegyekbe, völgybe.
Karácsony éjjelén szikrázóan fénylenek,
és már évmilliók óta küldenek fényjelet.
Megmutatják az embereknek, itt vannak,
és senkit igazából cserben nem hagynak.
Ragyognak a csillagok, hullik már a hó,
és befagyott újra a város mellett álló tó.
A házakban, bent, gyertyák fénye villan,
s a szeretet eme békés estén el nem illan.
Ragyog a napfény a hóval borított hegyek fölött,
varjak csapata szárnyal a magasban károgva,
s füst szállingózik az erdő fái között.
A füst egy tisztáson álló faház kéményéből száll,
melyben egy négyfős család éli mindennapjait,
s ahol a két kisgyermek a Jézuskára vár.
Egy fiú és egy lány, pirospozsgás a kerek arcuk,
ötévesek, ikrek, egészségesek és életvidámak,
s egész nap hallható a csilingelő hangjuk.
Gyakorta másznak fel az ablak előtt álló székre,
és közben sokszor pillantgatnak hátrafelé is,
remélve, a szüleik nem veszik őket észre.
Kémlelik a havas tájat és a hópihéket csodálják,
kis szívük az izgatottságtól hevesen dobog,
biz szeretnék látni a Karácsony csodáját.
Apa és anya nagyon sok szépet mesélt már róla,
esténként, lefekvés előtt, együtt játszanak,
náluk mindennapos a kacagás, s a móka.
Minden percüket átjárja a szívből jövő szeretet,
sokszor szánkóznak és hógolyóznak odakint,
s talpuk alatt ropognak a fagyott levelek.
Ragyog a napfény, a Nap ismét lepihenni készül,
aranyló sugarai érdekes árnyakat képeznek,
s általuk e varázslatos vidék megszépül.
Ébredezik a Hold, eljött a sejtelmes éjszaka ideje,
apró gyémántként csillognak a hegyi kristályok,
s újfent felerősödött a télnek a hidege.
Bent kellemes a meleg, kandallóban ropog a tűz,
finom étkek illata árad a konyha irányából,
s ez a csodás este minden gondot elűz.
A kicsik repesnek, mikor a csengő hangja szólal,
gyorsan átszaladnak a másik szobába és látják,
van ám ajándék, s az asztal tele sok jóval.
