A múlt árnyai zavarognak,
az éjszakában kavarognak.
Sok a csillag fenn az égen,
útjukat róják most az éjben.
Nyitott szemek táncot járnak,
békés megnyugvásra vágynak.
Emlékek peregnek serényen,
sebeket ejtenek, de keményen.
A sötét percei nehezen múlnak,
az álmok az ébrenlétbe fúlnak.
Egyszer csak felcsillan a remény,
legyen az bármily pici és szerény.
Végre derengeni kezd a hajnal,
végez az összes gonddal-bajjal.
Feltámad a szellő, s elszáll tova,
a múltat belepi majd az idő pora.
