Saját alkotásaim
A tavasz és a remény kézen fogva járják az utat,
s amikor csatlakozik hozzájuk a napfény is,
az élet máris egy szebb világot mutat.
A tavasz és a remény táplálja az érzelmek sorát,
felvidítja az embereket, mosolyra fakasztja,
miközben feledteti a szürke tél nyomát.
Egy vidám nap sokat jelenthet a léleknek,
a mosolygás megcirógatja a szívet,
és értelmet tud adni az életnek.
Egy vidám nap megszépítheti a perceket,
ahogyan a napfény is a vihar után,
mikor elzavarja a sötét felleget.
Csendesek az utcák, mindenfelé nyugalom honol,
az őszi napfény gyengéden melengeti a tájat,
szerte pompáznak a fák és minden bokor.
Alig járnak az autók, néha bukkan csak fel valaki,
a magasban madárcsapatok vonulnak dél felé,
és társalgásukat, itt alant is igen jól hallani.
Csendesek az utcák, a békesség áthatja a lelkeket,
a szeretet és a remény érzése is kézen fogva jár,
a boldogság, s az öröm, áthatják a perceket.
Ragyog a reményt sejtető napfény, végre ragyog,
egyre kevesebb az éjszakai, hajnali fagy,
s ezt szeretik a kicsik és a nagyok.
Az állatvilág is sürög és kitakarítja a régi fészkét,
építi az újat, a szebbet, a biztonságosat,
s ebből mindőjük kiveszi a részét.
Ragyog a reményt sejtető napfény, kékebb az ég,
és kezdenek kizöldellni a rétek, a mezők,
az élet nem adja meg magát, még.
Ragyogó tavaszi napfény cirógatja az embereket,
és kicsábít minden élőlényt a természetbe,
beragyogva a mezőt, a fenyveseket.
A kék ég végtelen tengerén madárrajok szállnak,
a réten korai virágok bontogatják szirmaikat,
s egy időre távoznak a téli árnyak.
Ragyogó tavaszi napfény hozza vissza a reményt,
s éleszti fel a rég elfeledett vágyak sokaságát,
adva az életnek egy újabb esélyt.
Az őszi Nap melege lágyan cirógatja az arcokat,
kellemesen ellazít, feltölti a szomorú lelkeket,
s erőt ad ahhoz, hogy megvívják a harcukat.
A harcukat a mindennapokban, az igazi életben,
amely tragikussá, szinte elviselhetetlenné vált,
s mely egyre keményedett az utóbbi években.
Az őszi Nap melege megbizserget, segít feledni,
segít álmodozni egy szebb, csodásabb világról,
s megtanít vidámnak lenni, nevetni, szeretni.
Varázslatos az ősz, mégis zord idők járnak,
és olyan dolgok történnek folyamatosan,
melyek az embereknek nagyon fájnak.
Csodásan süt a Nap, mégis fáznak a lelkek,
egyfolytában érzik a közelgő hideg erejét,
és tudják, abban sok jóra nem lelnek.
Biz tanácstalanul kémlelik a szürkülő eget,
s látják, hogyan suhannak a viharfelhők,
sejtik, ennél sokkal rosszabb is lehet.
Varázslatos az ősz, s színesednek a levelek,
legyen a jövő bármilyen rideg és kemény,
a kitartáshoz erőt tud adni a szeretet.
Ragyogó napfény, zöldellő mezők, s tarka rétek,
hegyek, dombok, völgyek, s patakok,
és mindenfelé mesebeli lények.
Tündérek, törpök, álommanók, s koboldok hada,
valamennyiük éli a saját titkos életét,
s estefelé boldogan megy haza.
Nem bántják egymást, sőt segítik is mikor lehet,
a tündérek gyógyítanak, a törpök ásnak,
és bejárják az összes hegyet.
Az álommanók pihentető álomba ringatnak este,
csodás tájakat, vidámságot varázsolnak,
és attól békés az alvó teste.
A koboldok huncutkodnak, hajlamosak játszani,
néha picit gonoszkodnak, csintalanok,
s nem mindig óhajtanak látszani.
Ragyogó napfény, s álombeli, varázslatos világ,
az avatatlan szemek elől elrejtett életek,
melyet soha nem láthat a külvilág.
Ragyogó napfény, gyönyörű virágok,
orgona és gyöngyvirág illata szárnyal,
betölti a teret és ezt az egész világot,
kellemes érzéseket táplálva a vággyal.
Bódító illatok és varázslatos percek,
izgalmas nyugalom a természet ölén,
valami készül és valami forrón serceg,
útnak indulva az álmok kéjes tengerén.
