Mennyit ér az a nép

Mennyit ér az a nép, mely összefogni képtelen,

amely önmagát pusztítja, s belülről rohad,

melynek a sorsa sosem volt vértelen?

 

Amely fejet hajt idegen uralom előtt bármikor,

amelyet nem a hazaszeretet, a szív vezérel,

és amelyik folyamatosan csak pánikol?

 

Amelyik véres pénzért behódol, árulóvá válva,

és megtagadja a gyökereit, a dicső múltját,

s amelyiket könnyen taposnak a sárba?

 

Amelyiknek már szégyen az egykori nagysága,

amely kicsi akar lenni, csak, hogy élhessen,

s melyiket torzzá tesz a gyűlölet vaksága?

 

Amelyik ahelyett, hogy példát venne elődeitől,

és fennen hirdetné az 1848.-49. ragyogását,

csak részesülni akar árulása előnyeiből?

 

Melynek nem a haza a fontos, nem a becsület,

nem Petőfi, Kossuth, és nem a szabadsága,

melynek a saját földje csupán terület?

 

Melynek egy része uszít, hergel, a másik ellen,

és megtesz bármit a félelem fenntartásáért,

s amelyikből kihalóban a harci szellem?

 

Mennyit ér az a nép, amely nem küzd magáért,

amely tétlenül nézi, hogy a porig lealázzák,

s nem áll össze egy nemzetté, a javáért?

image 1773573360577 compressed

Egy nemzet sorsát eldöntheti

Egy nemzet sorsát eldöntheti, hol tartja az eszét,

van-e bátorsága megküzdeni a szabadságáért,

s mi jellemzi, a fényes kard, vagy a szemét.

 

Képes-e a hazájáért vészterhes időkben harcolni,

és egy emberként összefogva csatába indulni,

vagy fejet hajt, s akkor meg fogják sarcolni.

 

Képes-e félretenni a nézeteltéréseket, a haragot,

az egyéni sértettséget, dacot és a büszkeséget,

s odaadni a lelkéből, a szívéből egy darabot.

 

1848. március 15-én erre képessé vált a magyar,

a szabadság utáni vágy beragyogta a kék eget,

s mindőjük kardot kötött az oldalára hamar.

 

Petőfi Sándor és a márciusi ifjak kiálltak bátran,

szembeszálltak a zsarnokokkal, elnyomókkal,

s Magyarhon népe velük tartott e csatában.

 

Kitört a szabadságharc, fennen lobogott a zászló,

a piros-fehér-zöld szín ott volt már mindenütt,

most az elnyomottak tömegéből lett a vádló.

 

Kossuth Lajos hívó szavára hazatértek a katonák,

a huszárokat szólította a vér és a hazaszeretet,

s nem állította meg őket a félelem, babonák.

 

1848.-49. dicsőségét az emlékezet nem feledheti,

nem feledheti az áldozatokat, a vért, a hűséget,

és a magyar szabadságvágyat nem temetheti.

 

Egy nemzet sorsát eldöntheti, miért él, miért hal,

mi a fontos a számára és van-e benne becsület,

amelyik népben ilyen nincs, az biztosan kihal.

image 1773487347472 compressed

Útra készülnek a gólyák

Útra készülnek a gólyák és sok más egyéb madár,

a fecskék, a darvak, és a fülemülék is mennek,

s hosszú útjuk során, nincs számukra határ.

 

Itt voltak tavasz óta, itt éltek és itt is szaporodtak,

szorgosan nevelték a fiókáikat nap, mint nap,

s kis hazánk területén szépen gyarapodtak.

 

Útra készülnek a gólyák, s elköszönnek egy időre,

szeretik ezt a hont, ezt a hazát, a szülőhelyüket,

és reméljük, találkozni fogunk velük jövőre.

storks 3447603 1280

Elődeink egykoron

Elődeink egykoron életük árán is védték a hazát,

hősiesen küzdöttek érte, s a szabadságért,

meghallgatva a saját népük szavát.

 

Így ment ez évszázadokon át, harcoltak a honért,

küzdöttek törökkel, tatárral és másokkal is,

és mindig kiálltak a magyar jogért.

 

Mára kihalt ez a szellemiség, a pénz vált istenné,

s akik túl magasra kerültek bármilyen okból,

hiszik, hogy maguk válnak mindenné.

 

Elődeink egykoron fel nem adták volna e földet,

manapság más urat szolgálnak a bitangok,

eladva minket, minden hegyet, s völgyet.

ai generated 8363454 640

Haza

Szülőföld, ismerős vidék, s táj,

melynek elvesztése nagyon fáj.

Hon, otthon, hol élhet az ember,

melynél szebbet sehol nem lel.



Haza, melyet őseink úgy védtek,

melyért ha kellett meg is égtek.

Sokan ontották harcban vérüket,

a történelemből kivéve részüket.



A földünket tatár és török is dúlta,

a Habsburg még őket is felülmúlta.

Elnyomás, szabadságharcok sora,

emlékük nem felejtődhet el soha.



Az idő sodrában folyik tovább a harc,

ma sincs nyugalom, viszont van sarc.

Milyen nép az, mely nem védi magát?

Mely küzdelem nélkül adja át a hazát?

15321184154726677 original
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.