Saját alkotásaim
Az egykor tiszta vizű folyót szenny árassza el,
mindennap folyik bele a szutyok, a méreg,
és így az életközössége pusztulásra lel.
Egykor ez a folyó a reményt, a békét táplálta,
a termőföldeket éltette, a tájat szépítette,
és mégis ez a sötét sors jutott a számára.
Az egykor tiszta vizű folyót őrzi az emlékezet,
nyugodt hullámzása biztonságot sugárzott,
és megihletett verseket, festményeket.
A rengeteg eső sem tudja elmosni a világnak szemetét,
és hiába van számtalan tiszta vizű patak, s folyó,
külön, egyik sem tudja megmutatni az erejét.
A szenny és a mocsok oly mértékben belepte a Földet,
hogy szinte alig lehet ép, érintetlen területre lelni,
a szutyok rég befedte a legtöbb hegyet, völgyet.
A rengeteg eső sem tudja elmosni az időknek a koszát,
már annyira beleivódott a legapróbb atomokba is,
s emiatt, rendkívül nehéz eltüntetni a nyomát.
Az élet óceánját lassan elönti a sok szenny,
mindenféle mocsok szivárog be a vizébe,
s fertőzött már fenn is, nem csak lenn.
Egykor az idők kezdetén kristálytiszta volt,
nappal a Nap mosolya játszott a vizével,
s éjszaka csillogott felszínén a Hold.
Újabban a hullámai nehezen fodrozódnak,
egyre telítődnek a beleömlő szeméttel,
s körötte sötét viharok forgolódnak.
Az élet óceánját megmenteni nem könnyű,
hiszen kihal belőle minden normális élet,
s ami marad, az kegyetlenül szörnyű.
