A Sötétség mélyén

Ragyog a Nap és égető a melege,

azonban közel a Sötétség serege.

Beborul az ég, szürkülve támad,

mindenfelől a gonoszsága árad.



Nézi a Fényt, amint vidáman száll,

reménykedik, hamar a helyére áll.

Lépre csalja mézes mérget kínálva,

mindeközben a létét, magát bírálva.



Amint fogságba ejti, nagyon örül,

s hitvány zsarnokként veszi körül.

A Sötétség mélyén elhal a remény,

legyen bármily fiatal, vagy kemény.



Rabként élve, a Fény mindezt érzi,

ám az indítóokot sehogyan sem érti.

Mikor rájön végre, összeszedi magát,

harcolni kezd és megnyeri a csatát.

38532467 203528903845468 4073654202537082880 o

Mi is a vírus?

Egyes tudósok szerint élettelen,

mások szerint élő, s érdektelen.

Számtalan formája él és létezik,

gyakran igen váratlanul érkezik.

 

Nevének jelentése latinul méreg,

megtalálható mindenben e féreg.

Sejtes élőlényekben szaporodik,

bennük ezerszámra gyarapodik.

 

Változatos az alakzata, parazita,

az élővilág számára biz haramia.

Sokat szándékosan hoztak létre,

velük az embereket csalják lépre.

 

A cél, népeket pánikban tartani,

éjjel és nappal csak erről hallani.

A félelmet és a rettegést fokozni,

s mindenkinek fájdalmat okozni.

 

Biztosítani a sötét háttér uralmát,

s védeni eddigi életük nyugalmát.

Átrendezni a világot, s elnyomni,

ezt nem szabad senkinek felfogni.

 

Felszámolni az országok határát,

elhidegíteni az emberek családját.

Maszkkal zárat tetetni a szájakra,

megsemmisítő csapást a vágyakra.

 

Rémületben tartani öreget, fiatalt,

s bezáratni majd minden hivatalt.

Ketrecbe zárni az értelmet végleg,

meghagyni a demokráciát névleg.

 

A szabadság jogát is megszüntetni,

s aki ellenáll példásan megbüntetni.

A védőoltásukat kötelezővé tenni,

engedelmességből leckéket venni.

 

Hozzáférni bárki adataihoz, bárhol,

a régi álmok kora, a becsület távol.

Bemocskolni az igazat, jót, szépet,

felállítani egy hazug, s álnok képet.

 

Sötétbe borítani az utcákat, tereket,

szolgává tenni férfit, nőt, gyereket.

Az emberi faj nagy részét kiirtani,

s magát a gondolkodást is betiltani.

 

Nos, mi is a vírus? Már nem talány.

A természetes velünk él, hal, parány.

Az ember által készített az fegyver,

melytől senki nyugodalmat nem lel.

virus, microscope, infection

Megfogalmazás kérdése

Hogyan lehet a jót rossznak,

a rosszat pedig jónak láttatni,

mindent homályba borítani

az utolsó fákat is kivágatni?

 

Elhallgattatni az igaz szavát,

dicsőíteni mi gyilkos, álnok,

mindenkit rabszolgává tenni,

míg el nem hallnak az álmok?

 

Megnyirbálni a mondandót,

letagadni az eltitkolt világot,

terjeszteni a sötétséget, posványt,

sárba tiporni megannyi virágot?

 

Agymosottá tenni a népeket,

elérni, hogy feladják a hazájuk,

eltörölni a saját történelmüket,

elhitetni, otthonuk nem a sajátjuk?

 

Ez megfogalmazás kérdése csupán,

a butítás módja a szavakban rejlik,

a sötétbe taszítás mindaddig tart,

míg az igazság többé fel sem sejlik.

forest, trees, fog

Véres szárnyak

Az időtlen idők sűrű fátyolán át,

felderengenek a múltnak árnyai,

a Sors biz kiutat nem igazán lát,

már kinyíltak a Végzet szárnyai.



A történelem vihara ím tombol,

villámok cikáznak a sötét égen,

míg minden jót le nem rombol,

addig őrjöng a Végzet az éjben.



Gyűlölet, gonoszság kíséri útján,

vérszag és a halálnak szele száll,

lenne mit takargatni a múltján,

azonban ő újabb áldozatra vár.



Vértől csatakos mindkét szárnya,

végleg le akar számolni a Sorssal,

a vég beteljesítése minden vágya,

biztos benne, hogy végez a kórral.



A Sors azonban összeszedi magát,

kitartó, hisz éltetik az igaz vágyak,

el kell pusztítani a Végzetet magát,

s vele pusztulnak a véres szárnyak.

sunset, dusk, lightning

Kavargó sötétség

Egykor létrejött az értelem,

gyorsan fejlődött és remélt,

úgy tűnt, övé lesz a végtelen,

karanténba zárták szegényt.



Csalódva kínlódott magában,

a kavargó sötétségbe zárva,

gyötrődött a hazug világban,

önmaga visszatérésére várva.



Ám minél erősebben lázadt,

annál jobban szűkült a tere,

az egészbe nagyon belefáradt,

hitte, a gonosz leszámol vele.



Feltört a butaság a mélyből,

izzó lávaként ömlött a világra,

irtott, gyilkolt csupán kéjből,

halált hozott az összes virágra.



Az értelem fuldokolva harcolt,

a butaságtól szenvedett nagyon,

az idő porába emlékeket karcolt,

érezte, fellázad majd egy napon.

volcano, lava, flowing

Legyen nyugalom!

Nyugalomra vágyik a világ,

elege van a harcok sorából,

nem kellenek a sunyi viták,

kiábrándult a sötét korából!

 

Hiányzik a szeretet és a béke,

nem kell a szenny, s gyűlölet,

hagyják az embert élni végre,

térjen vissza varázs, bűvölet!

 

Ragyogjon újfent a megértés,

a megnyugvás, ölelések kora,

sokszor jobb lesz a megérzés,

a hamisságot űzzük el tova!

 

Nem hiányzik semmi, mi ártó,

a feszültség maradékából elég,

az értelemre mindez oly bántó,

az aljas réteg a pokolban elég!

 

Nem kell a félelem, a rettegés,

a pánikkeltés, a ketrecbe zárás,

nem kell a manipulált tettetés,

bizony nem hiányzik a bántás!

 

A vírus sem, a maszk sem kell,

ahogyan a hazugság sem, soha,

békességet a lelkünk akkor lel,

mikor a rossz száműzetik tova!

tree, lake, reflection

Elég volt!

Láncban fetreng a világ,

önnön kínja emészti fel,

folyamatosak ím a viták,

békét sajna senki nem lel.

 

Gonosz cselszövés folyik,

kapzsi érdekek diktálnak,

az elme ebbe belekopik,

hazugságokat firkálnak.

 

Maroknyi csoport uralma

és bután bégetők tömegei,

senkinek nincs nyugalma,

hangosak a szívek zörejei.

 

Mesterséges, sunyi vírus,

s félelmet keltő szózatok,

ez az egész egy sötét rítus,

valóra válhatnak jóslatok.

 

A sötét jóslatai, a végzet,

az ember pusztulása eljő,

a normalitás immár félhet,

s Lucifer a mélyből feljő.

 

Feljő és kiírt tömegeket,

a maradékot rabbá teszi,

pusztít fiatalt, öregeket,

mindenki javát elveszi.

 

Hívei erre vártak régen,

így övéké lehet a Föld,

hisz istenek ők az égen,

másokba mártják a tőrt.

 

Még pislákol az Értelem,

harcra kész és belül lázad,

páncélja csillog, vértelen,

a jók megmentésén fárad.

 

Elég volt! Kiáltja világgá.

Erejét összeszedve harcol,

gonosz nem lehet királlyá,

a keze újra kardot markol.

 

Lesújt vele, a szíve vezeti,

táplálja az új remény ereje,

a cselszövést végleg leveri,

véget ér a sötétség deleje.

excalibur, knight, middle ages

Fekete szutyok

Csodálatos a táj, pazar a vidék,

az állatok sokasága lemegy a

folyóhoz, hogy igyék.



Fák és bokrok mindenfelé szerte,

a folyó partszakaszát átlépni

még senki sem merte.



Virágok, napfény és pazar színek,

Világos föld termőtalaján

küzdenek a hímek.



A dominanciáért, a saját területért,

harcolnak éjjel-nappal minden

talpalatnyi felületért.



Ám tudják a rendet, ismerik a békét,

sohasem hagynák elveszni a saját

fajtájuk jövőjét, s népét.



Azonban sötét felhők vihara tombol,

szennyes fátyluk mocskot áraszt,

míg mindent le nem rombol.



Fekete szutyok ömlik Senkifalva felől,

tengerként mindent elsodorva

gyilkol, fojtogat és leöl.



Útját nem állhatja az erős hódok vára,

mivel alantasan szivárog a talajba

a vízbe, felkúszik bokorra, fára.



Előle az állatok fejvesztve menekülnek,

hátrahagyva a vackukat, vacogva

a világ végére települnek.



Pedig a harcot felvéve még lenne esélyük,

egymásért és Világos földért küzdve

maradna az életre reményük.

dramatic, lake, clouds

Színkavalkád

A világegyetem létrejötte óta,

színek sokasága virít a térben,

a napszél rafináltan szétszórta,

valamennyi elsuhant a szélben.

 

Színt adtak a bolygók sorának,

valamennyit változatossá téve,

hírvivői ők a csillagok porának,

s békés jellemzői alapjául véve.

 

A Földet is beragyogta a fény,

tisztán, s erőteljesen ragyogott,

kialakult rajta a számtalan lény,

a természet soha nem habozott.

 

Jól megfértek egymás mellett,

élve perceiket, óráikat, éveket,

beavatkozni ebbe sose kellett,

az élet került minden végletet.

 

Ám létrejött az emberek faja,

melynél gyilkosabb nem kell,

a pénzéhség sokuknak a baja,

a kapzsiság határokat nem lel.

 

Zavarja őket a valóság varázsa,

a nyugalom, a szépség, a béke,

felizzott már a gonosz parázsa,

s bizony nem állnak le mégse.

 

Kegyetlenségük biz határtalan,

a világosat is homállyá tennék,

az értelem ellenük hatástalan,

mások szabadságát is elvennék.

 

A színeket is betiltanák hamar,

a ragyogás véglegesen eltűnne,

a fekete szín mindent betakar,

a sötétben e világ megszűnne.

space, moon, stars

A káosz felé

Egykor a galaxisok mélyén,

utat tört az élet, s az értelem,

a Tejútrendszernek a szélén,

kitágulni látszott a végtelen.

 

A fény szikrája tüzet gyújtott,

fellobbant a láng, a jó, a tudás,

a sötétség erőire bíz lesújtott,

a hitványaknak maradt a futás.

 

Épült, s szépült a sivár világ,

városok és falvak jöttek létre,

a teret betöltötte a sok virág,

válaszokat kerestek a miértre.

 

A bolygót számtalan faj lakta,

színessé varázsolva a napokat,

a természet a fejlődést hagyta,

létrehozott kicsiket, nagyokat.

 

Egy ideig békében megfértek,

mindőjük tette a dolgát rendre,

szükségleteik szerint megéltek,

nőtt a tudatuk, a vágyuk egyre.

 

Ám életre kelt a gonosz ereje,

háborúk pusztítottak a Földön,

folyton harcolt a fény serege,

vér szaga terjengett a zöldön.

 

Manipulációk, s halálos tervek,

háttérbeli szándékok sokasága,

a fénynek ásott gyilkos vermek,

méreg az értelemnek poharába.

 

A véreskezűeknek ez sem elég,

mocskot öntenek a szépre, jóra,

a fekete szutyokban bármi elég,

elpusztul benne fauna és flóra.

 

A világot kényszerítenék térdre,

elsorvasztanák ki ellenáll nekik,

senki sem nézhet most már félre,

ha megteszi, ez a világ elveszik.

devil, chaos, demon
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.