Saját alkotásaim
A gonosz ereje a félelemből táplálkozik,
a rettegés és a pánik a legfőbb lételeme,
velejéig romlott, kapzsi, s gyilkolni kész,
általa eltűnik a fény, s mi marad éjfekete.
A gonosz ereje kihasználja a gyávaságot,
díjazza az árulást és a hazugságok sorát,
az értelem, s az élet úgy mentheti magát,
ha végre kiáll igazáért, s dönt, ne tovább!
Lemenőben a Nap, lassan bealkonyul,
s közeledik a mélységes sötétség ideje,
letűnik a fény korszaka, az éj ideje jő,
s megerősödve támad a gonosz serege.
Lemenőben a Nap, a világ ím lepihen,
a jóság, s a szépség álomra hajtja fejét,
a fű nem sarjad ilyenkor, a fa aluszik,
csend van, a tücsök nem ad több zenét.
Rabságba taszítva élnek az emberek,
megfélemlítve élik a mindennapokat,
a sóhajok senkit meg nem mentenek,
mindenkinek vívnia kell a harcokat.
Összefogás nélkül ez nem sikerülhet,
nem gyúlhat remény a sötét honában,
egyszer talán a gonosz is kimerülhet,
ám addig sem lehet bízni a csodában.
A maszk a rabság jelképeként ragyog,
fojtogat, elhidegít, s közömbössé tesz,
nem számít, hogy hőség, netán fagyok,
az emberek lelkéből minden jót kivesz.
Jéggé válnak a szívek, s az öröm kihal,
eltávolodnak egymástól a régi barátok,
a szeretet gyáván, megfutamodva inal,
s egymás ellen fordulhatnak családok.
A terv szerint tönkremegy a gazdaság,
sokan elveszítik kis félretett pénzüket,
s csupán az elitnek járhat a gazdagság,
ők felsőbbrendűként szórják fényüket.
A Földön minden az övéké, így vélik,
az emberekre szükségük már nincsen,
sem isten, sem más haragját nem félik,
s nem osztoznak a töméntelen kincsen.
A bolygó rabságba taszítva nyomorog,
a sors változó, a kocka még fordulhat,
a szerencse újfent a világra mosolyog,
ha eljön a tömegek által várt fordulat.
Kakasszó harsan, hamarosan pirkad,
a világra ismét egy újabb nap virrad.
A sötétség árnyainak elmúlt az ideje,
nekik csak éjszaka van igazán sikere.
Éjszaka tombolnak, pánikot okoznak,
mindenfelé bizarr félelmet fokoznak.
Felerősítik a babonákat és a rettegést,
s dübörgővé teszik a halk reccsenést.
Zavarják a nyugodt, pihentető álmot,
a legszebb álomból is szedik a sápot.
Sokakat ki tudnak meríteni reggelre,
s gyakorta frászt hoznak az emberre.
Kakasszó harsan, a vidék ébredezik,
s ez így fog történni biz a végletekig.
A fény tovább küzd, s nem adja fel,
miatta a sötétség hatalomra nem lel.
Milyen az az ember, aki üres lelkét eladja,
s pénzért, hatalomért a józanságot feladja?
Ki népét odadobja, mint a vágó barmokat,
s mindenáron elnémítja az igaz hangokat?
Hazugsággal hipnotizáltatja az embereket,
megfélemlít férfiakat, nőket, s gyerekeket?
Bábként kiszolgálja a gonoszok hatalmát,
ezzel is megerősítve a sötét háttér uralmát?
Milyen az az ember, aki ritkításban segít
és aki önmaga köré jellemteleneket kerít?
Kinek a becsület, s tisztesség nem számít,
s minden terhet az elszegényedőkre hárít?
A szabadságtól elzárva ím rettegésben tart,
a mérget beadatva a megmentő címre hajt?
Megfoszt a jogoktól, így tud előre haladni,
vajon hogy tudhat ilyetén ember maradni?
Szemfényvesztés, terjedő homály, varázs,
kábító szavak, csalárd tettek, izzó parázs.
Semmibe vett lények, s felforgatott világ,
hipnózis által kábulatban megtartott viták.
Az értelem leépítése szakadatlanul folyik,
amíg minden szemben álló el nem fogyik.
Megosztottság, becsapottság, s hazugság,
vajon ebből mikor ér felszínre a tanulság?
Hol marad a szeretet, az ölelés, s a tudás,
az ármánykodásért a jutalom igen busás.
Hová tűnt a kedvesség, a segítő szándék,
mely nélkül mindent lefedhet az árnyék?
Mi történt a családokkal, s a baráti körrel,
nem lehet bármit feloldani csupán sörrel.
Az ellentéteket le kellene győzni mielőbb,
amit a tiszta szív sugall, sokkal hihetőbb.
A szemfényvesztés megtéveszt, s becsap,
miközben mérgezés által a föld alá berak.
Összetartás nélkül túlélni biza lehetetlen,
az emberiség a vég előtt miért tehetetlen?
A Fény serege megverten poroszkál,
s katonáinak zöme fáradtan botorkál.
Meredten és kimerülten menetelnek,
nem hitték, hogy mibe is tenyerelnek.
Karjaikat csüngetik, kardjuk csörren,
s minden bokorban a sötétség zörren.
Ármány és gonosz leselkedik reájuk,
összeomlott az eddig védett világuk.
Pedig az idők kezdete óta küzdöttek,
folyamatos kihívásokkal küszködtek.
Mindig kiálltak az igaz ügyek mellett,
erejük elfogyott, most ennyire tellett.
Támogatóik megfutamodtak gyáván,
a hitványság hatalmas tömege láttán.
Nem akarták elhinni, hogy ennyi volt,
a küzdelmük e szerint semmiről szólt.
A Fény serege összeomlott magában,
elhagyták, s elárulták óriási bajában.
Most visszavonulnak új erőt gyűjteni,
hisz a gonosznak újból be kell fűteni.
Szív nélkül és lélek nélkül lehet élni,
a következményektől nem kell félni.
A hazudozás is oly könnyedén megy,
a gyarló köznép számára ez biz kegy.
Hisz ők nem is valók sohasem másra,
mint a túlvilágra befizetendő utazásra.
Könnyedén meg kell tőlük szabadulni,
hisz minden a terv szerint fog alakulni.
Még azt is elhiszik, ami nem is létezik,
s a megváltás kizárólag fentről érkezik.
Negédes, s mézes méreggel teli szavak,
a sötét, gonosz erőknek átadandó javak.
Szív nélkül pihekönnyű ítéletet hozni,
s lélek nélkül kínt, gyötrelmet fokozni.
Rettegést kelteni, az aztán valódi álom,
s ígéreteket tenni, ám úgy, hogy fájjon.
Az igaz szeretet ezeket legyőzni képes,
bizony az ármány deleje is igen véges.
Egymást segítve és jó szándékkal telve,
a szívtelen, lelketlen világ le lesz verve.
A Halál sötét terve megvalósulni látszik,
forgatókönyve kíméletlen, s gonosz,
az emberekkel könnyen játszik.
Könnyen, hiszen akadályba nem ütközik,
bármit szabadon megtehet, s hiszi,
az akaratát hű segédei tükrözik.
Segédei bábként szolgálják a gazdájukat,
kapnak érte jutalmat is igen bőven,
s ezért simán eladják hazájukat.
A népüket is gyors pusztulásba taszítják,
hisz számukra ők nem számítanak,
a családokat is szétszakítják.
Vélik, hogy őket a gazdájuk megkíméli,
s védettnek érzik becstelen létüket,
ám bűnük súlya mind elkíséri.
A Halál sötét terve megmérgezi a világot,
igyekszik örökre kiölni a reményt,
a lelkeket, s minden virágot.
Ám dölyfös önhittségében nem néz hátra,
s nem látja az apró Fényt a sötétben,
e csekélység nem hozza lázba.
A Fényt táplálja a tiszta, igaz lelkek ereje,
nemsokára beragyogja majd az eget,
s így elbukik a hitványak serege.
Senki által megválasztott gonosz kör,
a világ népeinek az elpusztítására tör.
Ámítás, irritáló, hazug reklámok sora,
az embereket nem hagyja békén soha.
Zúgó folyamként ömlik majd a méreg,
amíg övéké nem lesz az utolsó kéreg.
A Föld teljes egészére igényt tartanak,
s addig sokakat önpusztításba hajtanak.
Nem számít öreg, fiatal, szép, s beteg,
a lényeg az, pusztuljon az embersereg.
Mégpedig mielőbb, nem fognak várni,
s nagyon gyorsan eredményt kell látni.
Egymásra uszított balgák bégető nyája,
az elvakult gyűlölettől egymást bántja.
Holott, ha a csekélyke értelem győzne,
nem lenne mindenki könnyen legyőzve.
Senki által megválasztva, az a kör álma,
s ellenállás nélkül teljesülhet is a vágya.
Más lesz majd a világ, s alig marad élő,
ez a rémálom be is teljesedhet, az a félő.
