A csalódás tengerén

A csalódás tengerén vihar tombol,

mindent mi útjába áll le is rombol.

Pusztító haragja nem kímél senkit,

nyomában az élet sem talál semmit.



Halott hamvak hevernek szerteszét,

senki nem élte túl a bosszú tengerét.

Gyilkos dühe felemésztette a világot,

elpusztítva valamennyi szép virágot.



Nyoma veszett minden érzelemnek,

látszata sem maradt az értelemnek.

Sötétségbe borult az ég, s villámlott,

a haragos habokon a Nap csillámlott.



Mégis maradt valami a felszín alatt,

a mélyben új remény csirája fakadt.

Miután elpárolgott a gonoszság vize,

újra dobogni kezdett a remény szíve.

thunderstorm, sea, clouds

Remény

Remény. Oly nélkülözhetetlen, s éltető lehet,

mikor egyik csapás a másik után sújt reánk,

az ember a kegyetlenség ellen keveset tehet,

hiszen a sötétség ármánya önmagához leránt.



Egész életünk szakadatlan küzdelmek sora,

megnyugodni, s megpihenni, nincs idő soha.

Mindenkinek megvan a terve, álma, s vágya,

melyek teljesülése után újabb örömre várna.



A sors azonban újra, ismét nehéz akadályt állít,

a felhőtlen boldogságból vajmi keveset szállít.

Az élet küzdőterén gyilkos, szakadatlan a harc,

mi az egyiknek öröm lehet, az a másiknak sarc.



Ez így volt és így is lesz, mert a világ kemény,

egyetlen dolog van mely éltetni tud, a remény.

Azt elveszíteni soha és semmikor nem szabad,

ugyanis nélküle valóban semmink nem marad.

phoenix, bird, fire

Az Öröm

Az Öröm egykor népes családban élt,

igen sokat játszott a pajtásaival

és soha, senkitől nem félt.

 

Állandóan vidám társaság vette körül,

együtt fogócskáztak, labdáztak,

s leselkedtek egy fa mögül.

 

Pajkosan nevettek, s kuncogtak szerte,

amerre jártak, megszépült a nap,

bennük a világ örömét lelte.

 

Olykor szellők repítették őket odább,

a Nap cirógatta göndör fürtjeiket,

ha jött az eső, indultak tovább.

 

Vidámság, nevetés, boldogság, kacaj,

az volt az életük, s az álmuk is,

s olyan jól volt még tavaly.

 

Ám az idén beborult az ég, villámlott,

sötétség leple telepedett a Földre,

s a gonosz szeme szikrázott.

 

Vihart keltett bennük, szétzilálta őket,

rettegést és félelmet gerjesztett,

s a csapatuknak ezzel lőttek.

 

Egyikük a másik után hunyt el végleg,

megsemmisültek a posványban,

csak az Öröm maradt, névleg.

 

Ő azonban harcolt, még nem adta fel,

tudta az embereknek hiányzik,

s remélte újfent erőre lel.

 

Bár egyedül maradt, a bánatát feledte,

gyászát egy ideig magába fojtva,

a helyes megoldást kereste.

 

Végül rájött. Sok szeretet kell, s öröm,

túllépni a pánikon, a félelmen,

a gyilkos misztikus körön.

 

Elhozni eme világba ismét a nevetést,

boldogsággal tölteni be a napot,

s eltüntetni a sötét jelenést.

 

Fogta a batyuját, s indult házról-házra,

bekopogott a legkisebb ablakon,

érezte, mindenki Őt várja.

people, happy, happy people

A remény szele

Kínzó forróság, gyötrelmes percek,

az ember bőre izzad, szinte serceg.

Mintha nem lenne éppen elég baja,

a gyengeségtől nem hallik a szava.



Fáradtan kimerülten teszi a dolgát,

magában sokszor átkozza a sorsát.

Oly kevés az öröm, ami olykor éri,

a végzettől a szenvedése végét kéri.



Keményen küzd, míg erejéből futja,

a helyzet nem könnyű, ezt jól tudja.

Szíve mégis bizakodással lesz tele,

mikor végre feltámad a remény szele.

14 dolog amit meg nem tudhattal a remeny rabjairol 07100918

Izzó láva

Gonosz Sötétség uralja a világot,

hatalma nagy a háttérből irányít,

elsorvaszt minden jót, s virágot,

a Nap is az engedélyével világít.



Megmérgez minden tiszta folyót,

bekebelezi a bennük lévő halat,

penészessé teszi az összes bogyót,

lerombolva zúz szét oly sok falat.



Barlangba zárja a világító fényt,

megpróbálja eloltani az izzó tüzet,

ki akarja pusztítani a legtöbb lényt,

s csírájában elölni a fejlődő rügyet.



A Hold is kényszerpályára kerül,

egyre haloványodik sápatag arca,

kínlódásában ugyancsak kimerül,

ám még folyik az igaz fény harca.



Sziklák repedéseiben nő a nyomás,

a Sötétség serege valójában gyáva,

e sereg számára nincs újabb dobás,

hisz végre feltör a mélyből a láva.

lava, stromboli, volcanic

Csalódás

Az élet fájó csalódások sora,

becsapottság, megtévesztés,

a kín nem múlik soha.



Fellobbanó érzelmek, mosoly,

a szívben zűrzavar támad,

a helyzet igen komoly.



Sebezhető lélek, bűbájos varázs,

bár kívülről kemény páncél,

belülről izzó parázs.



Rebegő pillák, áhított remény,

felkavaró érzelmi mámor,

a valóság oly kemény.



Félelem a végzetbeli árnytól,

a sors fintora ismételten

elzár majd a vágytól.

girl, sadness, loneliness

Szépség és fájdalom

Szépség és fájdalom, hit és remény,

az élet gyakorta biz nagyon kemény.

Megértés, szeretet, álmok, s vágyak,

a boldogság magára oly sokáig várat.



Őszinteség, unalom, harag és félelem,

fojtogató a csalódás, gyilkos a sérelem.

Keserűség, nyíltság, szomorúság, bánat,

részvétre az ember olykor hiába várhat.



Könnycsepp az arcon, s félénk mosoly,

a szem, a lélek tükre mégis oly komoly.

A lélek tengerén tomboló vihar is elül,

az érzelmek közül az öröm kerül felül.

37316365 186316568900035 6297005003257151488 n

Legyen nyugalom!

Nyugalomra vágyik a világ,

elege van a harcok sorából,

nem kellenek a sunyi viták,

kiábrándult a sötét korából!

 

Hiányzik a szeretet és a béke,

nem kell a szenny, s gyűlölet,

hagyják az embert élni végre,

térjen vissza varázs, bűvölet!

 

Ragyogjon újfent a megértés,

a megnyugvás, ölelések kora,

sokszor jobb lesz a megérzés,

a hamisságot űzzük el tova!

 

Nem hiányzik semmi, mi ártó,

a feszültség maradékából elég,

az értelemre mindez oly bántó,

az aljas réteg a pokolban elég!

 

Nem kell a félelem, a rettegés,

a pánikkeltés, a ketrecbe zárás,

nem kell a manipulált tettetés,

bizony nem hiányzik a bántás!

 

A vírus sem, a maszk sem kell,

ahogyan a hazugság sem, soha,

békességet a lelkünk akkor lel,

mikor a rossz száműzetik tova!

tree, lake, reflection

Elég volt!

Láncban fetreng a világ,

önnön kínja emészti fel,

folyamatosak ím a viták,

békét sajna senki nem lel.

 

Gonosz cselszövés folyik,

kapzsi érdekek diktálnak,

az elme ebbe belekopik,

hazugságokat firkálnak.

 

Maroknyi csoport uralma

és bután bégetők tömegei,

senkinek nincs nyugalma,

hangosak a szívek zörejei.

 

Mesterséges, sunyi vírus,

s félelmet keltő szózatok,

ez az egész egy sötét rítus,

valóra válhatnak jóslatok.

 

A sötét jóslatai, a végzet,

az ember pusztulása eljő,

a normalitás immár félhet,

s Lucifer a mélyből feljő.

 

Feljő és kiírt tömegeket,

a maradékot rabbá teszi,

pusztít fiatalt, öregeket,

mindenki javát elveszi.

 

Hívei erre vártak régen,

így övéké lehet a Föld,

hisz istenek ők az égen,

másokba mártják a tőrt.

 

Még pislákol az Értelem,

harcra kész és belül lázad,

páncélja csillog, vértelen,

a jók megmentésén fárad.

 

Elég volt! Kiáltja világgá.

Erejét összeszedve harcol,

gonosz nem lehet királlyá,

a keze újra kardot markol.

 

Lesújt vele, a szíve vezeti,

táplálja az új remény ereje,

a cselszövést végleg leveri,

véget ér a sötétség deleje.

excalibur, knight, middle ages

Ígéret

Az Ígéret felkelt egy napon.

E nap mit hoz össze vajon?

Be kellene tartani valamit?

Esetleg éltetni még valakit?



Gondolkodott, s megrémült,

az erőlködéstől megkékült.

Az adott szó fontos számára,

a betartása nem válik kárára.



Ígérgetni a buta is tud. Tudja.

Erejéből jelenleg ennyire futja.

Sokszor akadályozzák az útját,

nem tagadhatja meg a múltját.



Ő a remény, a vágy az éjben,

gyakran fürdik bájban, kéjben.

Amennyiben elbukna végleg,

semmivé foszlana, de tényleg.

fantasy, dark, gothic
Kiss Gyula versei
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.