Mikor a nagy szájhoz nem társul értelem,
akkor az eredmény nem mindig vértelen.
Mikor a hőbörgés leplezi a tudatlanságot,
nehéz a sötétségbe elhozni a világosságot.

Saját alkotásaim
Mikor a nagy szájhoz nem társul értelem,
akkor az eredmény nem mindig vértelen.
Mikor a hőbörgés leplezi a tudatlanságot,
nehéz a sötétségbe elhozni a világosságot.

A hírek főleg a rosszról szólnak, hiszen az a cél,
elvétve akad csupán igazán kellemes téma,
s így a rettegés rendszeresen visszatér.
Háborúk, pusztítás és erőszak uralja a napokat,
a megtévesztés, a képmutatás állandósult,
erősen befolyásolva a kicsiket, nagyokat.
A hamisság, s a hazugságok óceánként áradnak,
megfertőzve az egykor oly értelmes elméket,
és gyakorta szinte viharként támadnak.
Már a vízcsapokból is politika és ármány folyik,
nem meglepő, hogy a víz ihatatlanná válik,
s úgy tűnik, eme posvány el nem fogyik.
A hírek főleg a rosszról szólnak, pedig volna jó,
a szeretet, a békesség, az öröm és hasonlók,
ám ezekről igen keveset hallatszik a szó.

Igaztalan igaz gyötri a világot,
s pusztítja a számtalan virágot.
Valótlan való gyilkolva rombol,
az alja nép folyton csak tombol.
Rettegésben tartó erőszakhullám,
átgázol a szinte számtalan hullán.
A meggyalázások végtelen sora,
iszonyat, de nem érnek véget soha.
Barbár hordák nevetve vonulnak,
egyáltalán nem segélyre szorulnak.
Elfoglalni mennek mások hazáját,
s kibővíteni gonosz államuk határát.
A tüzes kard megjelenik az égen,
lesújt a hitvány férgekre az éjben.
Az igaz, tiszta lelkek ereje táplálja,
a sötét erők végső perceit számlálja.
