Saját alkotásaim
Amíg az embernek van hová hazamenni,
és van szerető családja, aki támogatja,
addig reménye is marad valamennyi.
Míg akad egy kevés pénze, meg támasza,
van, aki szeresse, féltse és megértse,
addig a sors számára lehet válasza.
Amíg az embernek van az élethez kedve,
s amíg él benne a küzdeni akarás tüze,
addig talpra tud állni, újra, rendre.
Az élet ütéseit bizony nem könnyű kiállni,
osztja ám az egyeneseket, a horgokat,
és a ringből nem lehet kiszállni.
Hiába jó a reflex, hiába hajolgat az ember,
a meccs alatt többször is padlóra kerül,
és fél, hogy ott is marad egyszer.
Ám tudja ha nem áll fel, mindennek vége,
vérzik a szemöldöke és számolnak rá,
ideje összeszednie magát végre.
Sejtelme sincs, meddig fogja még kibírni,
és hány menete lehet még neki hátra,
ám igyekszik a tiszteletet kivívni.
Az élet ütéseit kivédeni túlságosan nehéz,
aki ügyesebb, az jobban védi magát,
aki nem, az több pofont is benéz.
A tudás fényét megtalálja az, aki kitartóan keresi,
és aki szorgalmasan kutat utána folyamatosan,
az bizony egy szép napon biztosan megleli.
A tudás fényét megtalálja az, aki szeretné, akarja,
aki szeretné eloszlatni a homályt, a sötétséget,
és akit az igazság, a valóság nem zavarja.
A belül lévő feszültség meg tudja terhelni a lelket,
és jól meg tudja keseríteni a mindennapokat,
amíg az ember le nem vetkőzi e terhet.
A belül lévő feszültség legyőzhető sok kacagással,
sok-sok vidám perccel, kellemes társasággal,
pozitív gondolatokkal, s főképp akarással.
