december 2022 - Kiss Gyula versei

Ismét eltelt

Ismét eltelt egy év, nem volt jó, sem szép,

rengeteg teherrel kellett megküzdeni,

s vért izzadtak az emberek, a nép.

Számtalan korlátozás, rettegés és félelem,

új, s még újabb adók, nyomorgatás,

a sötét erők praktikája végtelen.

Agymosás, hazugságok garmada, ámítás,

kilakoltatások és az üzletek bezárása,

a senkivé válás felé való csábítás.

Kilátástalanság, bizonytalanság, s végzet,

számtalan szándékos, felesleges halál,

a becsület igen sokaknál elvérzett.

Még azonban él az élet csírája, a remény,

és soha nem szabad feladni semmit,

legyen a sors bármilyen kemény.

Szeretet nélkül azonban nem marad esély,

tiszta szív szükséges, egymás segítése,

hisz folyamatosan fennáll a veszély.

Ismét eltelt egy év, eztán nehezebb jöhet,

összefogás nélkül nincsen menekvés,

ám minden rosszat egy jó követ.

Az igazi boldogság

Az igazi boldogság, mint a fehér holló, ritka,

oly nehéz rátalálni, s majdnem lehetetlen,

az őszinte, szerető, tiszta szív a titka.

Amennyiben valakinek mégis sikerül rálelni,

jól teszi, ha megbecsüli és sokra is tartja,

hisz így tud az akadályokon átkelni.

Az akadályokon, amelyek még fogva tartják,

és amelyek nem akarják elengedni soha,

ehelyett mindig a markukban tartják.

Az igazi boldogság igen könnyedén szárnyal,

szabadon, felhőtlenül, s nagyon vidáman,

egybeolvadva valamennyi vággyal.

Sejtelmes álmok

Sejtelmes álmok és cirógatásra vágyó lelkek,

minden évben, az ünnepek időszakában,

sokan egy kis nyugalomra lelnek.

Békés napokra, órákra, boldogságra, örömre,

s szeretnék remélni, hogy ez így marad,

nem csupán most, hanem örökre.

Sejtelmes álmok szállnak a légben messzire,

és átszövik az egész bolygót, a világot,

az útjuk nem vezethet a semmibe.

A boldog napok

A boldog napok ideje véges, sajnos hamar lejár,

s bár az ünnepi fények még ragyognak,

a szeretetnek a kapuja bezár.

Eltávoznak az álmok, s velük mennek a vágyak,

az ölelések melegét felváltja a közöny,

és visszatérnek a sötét árnyak.

A boldog napok látomásként tűnnek majd tova,

a szívekben újfent zűrzavar uralkodik,

és távozik a karácsonyi csoda.

Ábrándok suhannak

Ábrándok suhannak láthatatlanul a hideg széllel,

és ismét reménykedéssel töltik fel a lelkeket,

oly valóságosnak tűnnek Karácsony éjjel.

A szívek mélyén régóta lapuló izzó vágyakozás,

az eltitkolt szerelmek, s a letagadott érzések,

néha-néha kell egy kis huncut játszadozás.

Ábrándok suhannak, s velük szárnyal a fantázia,

olyan boldogítóak tudnak lenni az ölelések,

s olykor a remélt cél ott van, hajszálnyira.

Örömteli percek

Örömteli percek és szívből jövő tiszta szeretet,

a vágyak dallamát játssza a lelkek hárfája,

s felvidít minden felnőttet, gyereket.

Felpezsdíti a vért és újra szárnyalhat a remény,

újabb álmok kelnek útjukra az éjszakában,

s néhány napig a sors nem kemény.

Örömteli percek, feledhetetlen pillanatok sora,

szeretetteljes ölelések, s eltitkolt érzelmek,

önmagunkban rejlik az igazi csoda.

Meghitt pillanatok 2

Meghitt pillanatok, örömteli percek, vidám arcok,

a ma este igen különleges, nyugodt, békés,

s mára elcsitultak a lélektani harcok.

A szeretet ereje visszaköltözött ezekre a napokra,

s megmelengeti valamennyi ember szívét,

reményt hozva kicsikre, nagyokra.

Meghitt pillanatok, s tartalommal megtöltött idő,

őszinte érzések, feledhetetlen emlékek,

jó lenne, ha ilyen maradna a jövő!

Meghitt pillanatok

Gyémántként csillog a Hold fénye a friss havon.

Este van. Állatok kelnek át a befagyott tavon.

A hegyen, magas fenyőfák között süvít a szél.

Újra megmutatja erejét, s igazi arcát, az idei tél.

Az erdő mélyén álló faházban kellemes a meleg,

a feldíszített fenyőfa körül zsong a gyerek sereg.

Kandallóban ropog a tűz, anya süt-főz, apa terít,

a készülődés izgalma minden családtagot felhevít.

Az öt gyerkőc vidáman játszik. Csillog a szemük.

Azt remélik, hogy a Télapó ma este itt lesz velük.

Gyakran kipillantanak az ablakon, s lesik a tájat,

az oly nagyon várt vendég, magára meddig várat?

Elkészült a vacsora. Az asztalon finom étkek sora.

A család boldogan falatozik, s az idő elszállt tova.

Mielőtt aludni tértek volna, teljesült a vágyuk.

A Télapó ugyan titokban, de mégis itt járt náluk.

Ünnepek idején

Ünnepek idején felerősödik a szeretteink hiánya,

és bár tudjuk, többé nem lehetnek velünk,

mégis vigasztalhat, nem éltek hiába.

Most is halljuk szavaikat, látjuk kedves arcukat,

s igaz, hogy mindez csupán a lelkünkben él,

ám vigasztal, megvívták a harcukat.

Megvívták és immáron a végtelen időben élnek,

nem gyötri őket fájdalom, nem félnek többé,

s be kell látnunk, hogy értünk is éltek.

Ünnepek idején az emlékek ismét életre kelnek,

ilyenkor hevesebben dobban meg a szívünk,

s hisszük, bennünk örök életre lelnek.

Fény idején sem

Fény idején sem pihen meg a sötétség serege,

és egyszerűen nem is akarnak megállni,

hisz őket taszítja a szeretet melege.

Képtelenek a jóra, az együttérzésre, a szépre,

képtelenek bármiféle emberi érzésekre,

és lehúznának mindenkit a mélybe.

Vérbe borítanák az egész világot véglegesen,

elpusztítanák a Földi életet mindörökre,

s leszámolnának a léttel ténylegesen.

Fény idején sem ment meg semmiféle csoda,

s ha nem fognak össze az emberek végre,

akkor nem menekülnek előlük soha.

h	K	s	c	p	s	v
			1	2	3	4
5	6	7	8	9	10	11
12	13	14	15	16	17	18
19	20	21	22	23	24	25
26	27	28	29	30	31