A balga birkák nyája legelészett a réten,
csobogó patak, zöld fű, s a virágok,
eléldegéltek boldogan, szépen.
Béke volt közöttük, s szerették egymást,
nyugodtan, s nem elkapkodva éltek,
megtettek bizony egy, s mást.
Egyszer azonban jött egy farkas közéjük,
s bájologva beetette a birkák hadát,
így nőtt hamarosan fölébük.
Azok hittek neki, s itták a bűvös szavait,
eléjük varázsolta csodás jövőjüket,
s elérte, ne féltsék a javaik.
Betegségekről szónokolt, pánikot keltett,
a birkarühesség félelmetes nagyon,
és sokukat csapdába ejtett.
Az ellenszer beadatására rábeszélte őket,
elhitette, fogadják el amit hazudik,
a mind csak vele győzhet.
A sötétben várakozott a falka többi tagja,
csorgatták a nyálukat a birkahúsra,
s vélték, aki kapja, marja.
A balga birkák elfogadták a szónoklatát,
és önként vágatták meg magukat,
teljesítve a gonosz akaratát.