Elszalasztott lehetőségek kísérik az utunkat,
sokszor visszatérő álmok kísértenek,
visszasírva a régi múltunkat.
Olyan sok álmot, vágyat veszítünk naponta,
s legtöbbjük valóban csak álom volt,
a félelmünk szorít a sarokba.
Szerelmeket hagytunk veszni, mert féltünk,
a visszautasítástól, a lelki sérüléstől,
s más nem igen tehetett értünk.
Szeretteinket is megbántottuk néha napján,
soha nem akartuk, s meg is bántuk,
csupán legyintettünk, hagyján.
Bocsánatot kérni nem könnyű, igen nehéz,
s bár magunknak is fájdalmat okoz,
reméljük álom ez az egész.
Legtöbbször nem mondtuk el, mit is érzünk,
s nem öleltünk a keblünkre senkit,
akármennyi jót is tett értünk.
Számtalan esetben elbúcsúzni sem tudtunk,
s csak szívünk őrzi az emlékeket,
idő kell, hogy előre jussunk.
Elszalasztott lehetőségek, melyek elszálltak,
s kísérteni fognak minket míg élünk,
és amíg velünk is elbánnak.
