Korlátok között telnek a napok,
s be vannak határolva a percek,
az élet egy látszólagos árnykép,
s a feszültség mindenhol serceg.
Korlátok a felszínen, s lent alul,
a szívben, a lélekben, az agyban,
az érdektelenség nagyon is tarol,
eltipor bárkit melegben, fagyban.
Nincs értelem, s nincs szánalom,
a becsület a szakadékban hever,
a gyávaság s a hazugság az urak,
s az aljasságok sora igazán lever.
Korlátok között igen nehéz élni,
ám nem lehetetlen kitörni onnan,
ideje ébredni és csatasorba állni,
a segítség jönni fog valahonnan.
