Életünk útján igen sok a teher,
a legtöbb nehéz, s hamar lever.
Számtalan emlék marad reánk,
sokan gondolnak majd miránk.
Élmények ezrei élnek bennünk,
néha sejtjük mit is kell tennünk.
Máskor viszont sokat hibázunk,
lényegtelen dolgokon vitázunk.
Olykor nem látjuk, mit kellene,
s elvakíthat a csillogás kelleme.
Elvesztegetünk rengeteg napot,
s álmodunk nem kicsit, nagyot.
Vágyaink szárnyalnak az éjben,
s tovalibbennek az esti szélben.
Alkalomadtán gyávák vagyunk,
s nem hallik messze a szavunk.
Életünk útján nagyon sok a rög,
s a legtöbb a kezdetig visszalök.
Felállni a földről sohasem késő,
mielőtt eljön a pillanat, a végső.
