– Nos, mi az? – kérdezte Taylor.
– Nem tudhatom. – válaszolta dr. Mulland. – Nézze meg! Úgy látom, szöveg van rajta –
Taylor átvette a tasakot, majd odaszólt Regisnek.
– Vegyenek le minden nyomot róla és a tartalmáról is! Mielőbbi eredményt várok. –
– Rendben Taylor ügynök. Megtesszük, amit lehet. –
– Az előző gyilkossággal kapcsolatban jutottak már valamire? Találtak már valami nyomot, amin elindulhatunk? –
– Még nem. Túl sok a munkánk és kevés az időnk. Különben is az alapos elemzésekhez több időre van szükség, de megtesszük, ami tőlünk telik. –
– Remélem is. Mindenesetre azonnal értesítsen, ha használható bizonyítékkal tudnak szolgálni! –
– Meglesz. Nem akarja megnézni, mi van benne? –
– Dehogynem, de most nincs nálam gumikesztyű. Nem akarom beszennyezni a bizonyítékot. Segítene? –
– Egy pillanat. Rögvest megoldom. Úgy látom, összehajtott papírlap lehet. –
Regis óvatosan, két csipesz segítségével kiemelte a lapocskát. Kívülről az állt rajta: „A nyomozás vezetőjének!” Az egyik csipesszel a lap szélét tartotta, míg a másikkal óvatosan szétnyitotta. A belső oldal üresnek tűnt.
– Mi ez? Tréfálkozik velünk ez a gazember? – kérdezte Taylor.
– Talán speciális tintát használt, hogy nehezítse a dolgunkat. – Vélte Regis.
– Az meglehet. Szóval már üzenget is. Egyre agresszívabb és pimaszabb lesz. Tipikus sorozatgyilkos jellemvonás. –
Folytatni készült a mondandóját, mikor hívták a mobilján.
– Taylor ügynök. … Micsoda?….. Mikor történt? ….. Hová vitték? ….. Azonnal indulok. –
Miközben beszélt meglazította a nyakkendőjét. Elsápadt. Arcán egyre jobban látszottak a kialvatlanság és a fáradság nyomai.
– Buck! Most el kell mennem. Nagyon fontos. Intézkedj, hogy a rendőrség zárja le a környéket! Senki, nem jöhet ide. Főleg az újságírók nem.. Légy szíves ments ki valahogy a főnöknél és tájékoztasd a fejleményekről! Azután menj, aludj egyet! –
– Ahogy elnézlek, inkább Neked kellene már aludnod. Nem pihentél túl sokat mostanában. –
– Az biztos, de a bűnözők miatt nincs rá sok időm. –
– Akkor is muszáj pihenni. Kipihenten jobban lehet gondolkozni. Te is ember vagy. Szükséged van kikapcsolódásra, különben felemészt a munka. –
– Igazad van, de most tényleg mennem kell. Holnap találkozunk. –
– Robert! Szeretnék megbeszélni veled valamit. –
– Majd holnap. Vigyázz, engedd el a helyszínelő kocsikat! –
Hátrább léptek. Három autó suhant el előttük. Az utolsó lelassított. Regis odaköszönt nekik.
– Jó éjt! –
– Magának is! A doktor itt van még? – kérdezte Buck.
– Most pakol össze. A kocsijánál van! – jött a válasz.
A fényszórók nélkül meglehetősen sötét volt a sikátorban.
– Még jó, hogy van zseblámpánk. Itt ugyancsak elkél. Na, gyere Buck! A doktort még megkérdezem. –
Lépteik alatt recsegtek a szanaszét heverő szemétmaradványok. Így, éjféltájban ez igazi kísérteties hatást keltett.
– Akárcsak egy horrorfilm díszlete. Nemde Robert? –
– Úgy valahogy. Sajnos ez a díszlet valós. –
– Dr. Mulland! – léptek oda hozzá. – Tudna mondani valamit a halál beálltát illetően? –
– Biztosat majd a boncolás után mondhatok, de így elsőre azt mondanám, hogy kilenc és tizenegy óra közzé tehető az időpont. A gyilkos fegyver vélhetően, egy –
Megszólalt Taylor mobilja. – Máris indulok. Elnézést doktor! Buck folytasd Te, kérlek! –
