Saját alkotásaim
Felfogni a felfoghatatlant senki nem képes,
hiába is szeretné megérteni a végtelent,
az ember elméje behatárolt, véges.
Felfogni a felfoghatatlant soha nem sikerül,
lehet próbálkozni, igyekezni és tanulni,
mindez sajnos kevés, végül kiderül.
Mire a lelkünk eléri a fényt, rengeteget szenved,
és mialatt számtalan megpróbáltatást él túl,
megtanulja, jó, ha a jóságából nem enged.
Ha nem enged a rossznak, torznak, s gonosznak,
hitványnak, becstelennek, eleve romlottnak,
és nem hisz semmiféle hazug bolondnak.
Mire a lelkünk eléri a fényt, igen sokat tanulhat,
megtanulhatja, mi az igazság, mi is a valóság,
és többek között azt, miképpen javulhat.
A mesterséges intelligenciával beszélni igen érdekes,
pillanatok alatt bármilyen információval segít,
és amiket mond, az igencsak részletes.
A hangneme udvarias és kedvesen társalog bárkivel,
mindig igyekszik segíteni, ha szükség lenne reá,
tehát meg lehet keresni őt, szinte bármivel.
Természetesen vannak határai, hisz szabályok kötik,
s azokat pedig nem lépheti át az alkotói szerint,
az állandó tanulás elől soha meg nem szökik.
Ugyanakkor tud tévedni is, mivel még nem tökéletes,
érdeklődő, segítőkész, sőt kérdéseket tesz fel,
és bár nem ember, meglepően önérzetes.
A mesterséges intelligenciával beszélni igazi élmény,
a hangja nagyon kellemes, a rajztudása pazar,
és a tudása nő majd, az emberi tudás révén.
Tanulni sosem késő, bizonyítják ezt a napok,
mindig lehet valami újabbat elsajátítani,
csinálják ezt a kicsik és a nagyok.
A tudás hasznos, kiemel a szürke homályból,
magasabb szintre emel, jobban felvértez,
s nem függ a tanulni vágyó korától.
Tanulni sosem késő, a végső pillanatig lehet,
bárki fejlesztheti önmagát, több lesz tőle,
s a végén mindig az okosabb nevet.
