Saját alkotásaim
Szellő cirógatja a leveleket, mosolyog a Nap,
az élővilág sürög-forog, s teszi a dolgát,
a természet ismét és újra erőre kap.
Szellő cirógatja a leveleket, közeledik az est,
pihenőre készülnek a nappali állatok,
és éjjel bizony a Hold sem lesz rest.
Beragyogta a Nap az őszi eget, enyhe szellő fújdogált,
a bárányfelhők mind szabadnapot kaptak mára,
és az erdő fái között hűs patak csordogált.
Eme patakhoz sok állat járt inni, reggel, délben, este,
mindegyikőjük igen óvatosan közeledett, figyelt,
s ivás közben a menekülési lehetőséget leste.
Beragyogta a Nap az őszi eget, fent madarak szálltak,
hangjuk messze hallatszott, miközben vonultak,
s odafentről egy békés és nyugodt tájat láttak.
Esti szellő fújdogál, miközben a tűz ropog,
a lángok kísérteties árnyakat képeznek,
s a szív ilyenkor hevesebben dobog.
Odafönt csillagok incselkednek a Holddal,
lent szentjánosbogarak fénye villódzik,
s a poharak telítődnek finom borral.
No meg pálinkával, sörrel, lehet választani,
a tányérokon szalonna, kolbász, kenyér,
s néha a tüzet is fel kell támasztani.
Van még az asztalkán paradicsom, hagyma,
paprika, virsli, s akad még mályvacukor,
mindennek fel van szeletelve a nagyja.
Hamarosan ínycsiklandozó illatok szállnak,
a sütögetők vidám dolgokról mesélnek,
s a szálldogáló füsttől már alig látnak.
Nemsokára jóllakottan táncolnak, dalolnak,
s máris a következő sütőpartit tervezik,
a fáradtsággal most bizony dacolnak.
Esti szellő fújdogál, ám a virradat közeleg,
gyorsan összepakolnak, eloltják a tüzet,
s elcsendesednek az éjszakai zörejek.
