Az élet útján sok a teher,
s csak egyre nő a számuk,
akad gond nem egy, ezer,
holott nem vágyunk rájuk.
A nap minden perce nehéz,
s komoly próbatételek sora,
a jó néhanapján talán benéz,
ám nem marad sokáig soha.
Boldognak tűnhetnek órák,
s esetenként meglehet azok,
a történések az útjukat róják,
sajna utánuk jönnek a bajok.
Minden jó elillan biz hamar,
a sötétség fátyla reánk tekint,
a remény sok vizet nem zavar,
küzdhetünk újra, újból, megint.
Hőségtől gyötörten harcolunk,
izzadtságtól áztatott a ruhánk,
új, s újabb álmokat hajszolunk,
a szerencse nem tekint le reánk.
A túlterheltség végezhet velünk,
egyikünk a másik után hullik el,
a világból kevés jó jut nekünk,
nyugalmat lelkünk így nem lel.
